Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-637

120 637. országos ülés 1916 június 16-án, pénteken. mány, illetőleg a megyei bizottság, hogy ott, ahol erre alkalmas földet nem kaphatnak, ezt államilag e czélokra kisajátíthatja. Ennek a munkásságnak az eredménye sem mutatkozik valami, jelentékenynek 1907-től 1913-ig, (Halljuk ! Halljuk!) Az első hat hónapban 19.000 ember folyamodott 300.000 acre-ért és jellemző, hogy e rendkívüli nagy tülekedés hirtelen leesett, ugy hogy 1913-ig csak 39.263 ember folyamodott és 74 bérleti szövetkezet, ugy hogy az egész telepítési akcziónak végeredménye 1907-től 1913-ig 8907 ember letelepítése túlnyomóan bérletre 124.927 a ere földön. E megdöbbentően csekély eredmény látása arra birta közvetlenül a háború kitörése előtt az angol irányadó köröket, hogy nagyszabású ankét megtartását rendelték el. Ez az ankét, amelyik talán irányadó lehet a mi követendő eljárásunkra, 1913-ban Land Engiry Committee név alatt alakult meg és 12 kerületre oszeotta az országot, mindegyik kerület élére egy főtudósitófc állított, aki kisebb körzetekre osztván a maga kerüleiéü, oda ugyancsak megbízottakat állított, akik a helyi embereket, az illető községek papjait, tanítóit, lelkészeit, nagy- és kisbirtokosait, munkásait, napszámosait és kereskedőit meghallgatták aziránt, hogy az illető helyeken milyen igények vannak, bérletre irányulnak-e vagy tulajdonra, milyen terjedelmű birtokot kivannak igénybe venni, szóval: az összes adatokat felvették és néhány hónap alatt ez a 400-ná] több oldalra terjedő óriási anyaggyüjtemény, amely 2759 kérdőívnek lelküsmeretesen pontos megválaszolásáról számol be, teljesen feldolgoztatott, ezenfelül a 10 tagú bizottságnak 8 tagja mélyreható tanulmányokat közöl benne ezen vizsgálat eredményeiről, ugy hogy az rövid néhány hónap alatt The Land czimmel már az illetékes hatóságnak be volt nyújtva,. E vizsgálatok eredménye röviden a következő : Elsősorban, hogy ezen eredménytelenségnek főoka az, hogy a kis üzemeknek mezőgazdaságilag és pedig a kisbirtok számára mezőgazdaságilag helyes megművelése hiányzott; t. i. oda túlnyomólag ipari és munkás elemet telepitettek, akik azelőtt földmiveléssel egyáltalán nem foglalkoztak vagy pedig olyan, small holdér-ek fiai voltak, akik—sajnos—ugy mint nálunk is. inkább az eksztenziv, mint az intenzív gazdálkodásban bírtak gyakorlattal. A második baj volt, amint a bizottság konstatálja, a kisemberek óriási készpénzhiánya. (Halljuk! Halljuk!) A kisembereknek ez a készpénzhiánya t. i. feltűnővé válik akkor, amikor ő megtelepülésének és birtokba lépésének első napjai után körülnéz és látja, hogy szerény tőkéjét tulajdonkép a 20%-nyi első lefizetés s a legszükségesebb inveszticziók megtétele már felemésztette, ugy hogy az esetleg később bekövetkező eredménytelen évvel a szükségessé váló beruházások már nem találják őt készpénznél, a szövetkezeti hálózatban pedig annak .csekély mértékű és rossz kiépítése folytán erre Angliában megfelelő segítséget nem talál. De, t. ház, ugyanaz a tünemény, amelyet Poroszországban tapasztaltunk: a földárak óriási magassága is kártékony befolyást gyakorolt a különben jelentékenynek ígérkező angol telepítési akczióra, úgyannyira, hogy a taxator és az arbitrator közbelépését elégtelennek találták a földárak szabályozására s egy külön bíróság megalakulását kívánták meg, hasonlóan ahhoz, amely eddig is már eredményesen működött Angliában a 20 acrenél alacsonyabb birtokokra az 1886. és 1911. évi törvény intézkedései alapján. Ezek azok az eredmények, t. ház, amelyek Angliának birtokpolitikái helyzetéből folynak. (Élénk helyeslés balfelől.) Végül még csak egy példára kívánok néhány szóval hivatkozni, s ez egy messze keleti államnak, Oroszországnak birtokpolitikai akcziója. (Halljuk! Halljuk!) Ott, t. képviselőház, — s ennek politikai tanulságait is levonhatjuk — Oroszországnak a japán háborúban szenvedett óriási veresége elsősorban arra vezetteés kényszeritette az irányadó köröket, természetesen a bekövetkezett agrárforradalom hatása alatt is, hogy a földbirtokviszonyok szanálására, egészségessé tételére vessék a belső reorganizálás terén a fősúlyt. Ott már egészen más helyzet volt természetesen, mint Angliában vagy Poroszországban. A mir-nek, a falusi birtokközösségnek fentartása, a terjeszkedésnek szinte lehetetlensége, az óriási és egészségtelen adók, a nagy bérek, az igazságtalan eljárás, amely mind az orosz agrárforradalmat szülte, lehetetlenné tették a régi keretek fentartását és így bekövetkezett, t. ház, hogy 1906-ban Goremykín kidolgozott egy reformot, amelyet Stolipin 1906 végén két czári ukázzal életbeléptetett s ez a reform soha nem látott arányokban és eredménynyel egyszerre, mintegy varázsütéssel, néhány rövid év alatt teljesen átalakította Oroszország agrárviszonyait. A mir megszűnt. A megváltás elengedtetett. Az eddigi haszonélvező, kinek feje felett Damokles-kardként ott lebegett az ujabb feloszlatás veszedelme, most egyedüli és kizárólagos ura lett földjének. A szétszórt parczellákat jelentékeny és hatalmas birtokpolitikai akczióval egészséges gazdasági egységekké vonták össze. Csak 5—10%-ig terjedő vételárlefizetést követeltek s igen sok esetben, ha erkölcsi garancziát láttak a telepes személyében, az egész vételárat elengedték. Az eredmény az lett, hogy 1896—1903-ig két millió parasztot telepitettek le Oroszországban, 40 millió katasztrális holdon ! Meglepte ez az eredmény a német Seringet, a ki a moszkvai kormányzóságban járván, amint mondja : olyan földeket, oly megművelést talált, mint akevésbbá elsőrendű porosz járadékbirtokokon. A majorok épületei egészen olyanok, mint a porosz járadékbirtokoké : vörös cserépfedél, téglából épült ház, nagy szellős rminká.slakások. A vetésforgás mind régi és rossz, a marhaállomány csekély ugyan, azonban már a modern technika eszközeivel dol-