Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-636
636. országos ülés 1916 jv diffikultáíta azt, hogy a tengeri-rekvirálás alkalmával az a hibás intézkedés történt, hogy csak a Haditermény Készvénytársaságnak engedtetett meg a vásárlás, magánemberek gazdasági üzemeik számára pedig nem, amiben mintegy monopóliumot látott egyes nagy iparvállalatok részére, abból indulva ki, hogy a Haditermény Részvénytársaság által vásárolt tengeri is nagyobb ipari vállalatok hizlaldái részére lett kiadva. (Halljuk! Halljuk!) Megnyugtatom a t. képviselő urat és kijelentem, (Halljuk! Halljuk!) amit a mmisfcerelnök ur is szíves volt több izben hangsúlyozni, hogy a Haditermény Részvénytársaság bizományosai által vásárolt tengeri ép ugy kizárólag katonai és közélelmezési czélokra fordittatik, mint a rekvirált tengeri, (Helyeslés jobbfelöl.) de mert a rekvirálás az ország több törvényhatóságában nem vezetett kellő eredményre, a hiányt fedezni kellett, nehogy a rekvirálást az egész vonalon kénytelenek legyünk újra megismételni, ahhoz a módhoz fordult a kormány, hogy kizárólagos bevásárlási jogosultságot adott a Haditermény Részvénytársaságnak oly czélból, hogy a hiányt ily utón fedezze. (Helyeslés.) Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Lehetőleg rövidre szabott felszólalásomban tartózkodni, kívánok minden olyan kérdés taglalásától, amely a mai pillanatban legaktuálisabb kérdéssel, t. i. a háború eseményeivel, az ezekkel kapcsolatos kérdésekkel és tanulságokkal szoros összeköttetésben nincsen. Mindenekelőtt megelégedéssel konstatálhatom, (Halljuk! Halljuk!) hogy az az eszmecsere, mert hiszen tulajdonképen vitának nem nevezhető, mert nem ellentétes nézetek ütköztek össze egy vitában, hanem harmonikus nézetek nyilvánultak egy eszmecserében, tehát, mondom, megelégedéssel konstatálhatom, hogy az az eszmecsere, amely e téren, Id váltkép a tegnapi napon a házban lefolyt, teljes világításba hozta a magyar közélet minden számottevő faktorának megegyező felfogását abban a tekintetben, hogy tekintettel arra a fogadtatásra, amelyben a magyar parlamentben és a Nénietbirodalom képviselőházában elhangzott békülékeny nyilatkozatok a velünk szemben álló nagyhatalmak részéről találkoztak, nem marad más hátra, (Halljuk ! Halljuk!) mint változatlanul ragaszkodva álláspontunkhoz, rendületlen szilárdsággal folytatni a harczot mindaddig, amig ellenfeleinket a béke lehetőségét nyújtó álláspontra nem kényszeritettük. (Élénk helyeslés.) A helyzet nehézsége abban fekszik, és ez domborodott ki a tegnapi vitában is, hogy ellenfeleink azt az aggressziv gondolkozási módot, azt a más nemzetek, más államok, más hatalmak leigázására, akaratuk alávetésére, létfeltételeik fenyegetésére irányuló aggressziv akaratot, amely KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. mim l5-én, csütörtökön. 113 e háború előidéző oka volt, nem tudták levetkezni a mai napig sem. (Igaz! Ugy van!) Fölösleges volna rámutatni mindazokra az előzményekre, amelyek napnál világosabban bizonyítják ezt az ő aggressziv akaratukat. Hiszen a háború kitörésének perczében, azt megelőzőleg, az után, egészen a legutóbbi időkig a nyilvános kijelentések egész sorozata bizonyítja ezt. Ezek a kijelentések az osztrák magyar monarchiával szemben egészen egyszerűen a feldarabolás, a megsemmisítés czinikus álláspontján voltak. (Igaz! Ugy van!) A német birodalommal szemben nem mindig és nem mindenütt, találkozunk ilyen kijelentésekkel Németországgal szemben is, a felkapott jelszó azonban, amely alatt a német birodalom megtörése, a német nemzet leigázására irányuló gonosz szándék felszínre jut, a német militarizmus elleni küzdelem tetszetős jelszava. Tisztelt ház! Nem akarok most a részletekbe bocsátkozni. Könnyű volna a tények egész sorozatával bebizonyítani, hogy az a militarizmus, amely oly súlyos teherként nehezedik különösen Európa népeire, abszolúte nem német militarizmus, hanem európai militarizmus (Ugy vani) és hogy az, akár a hadi készültség és hadi kiadások méreteit,akár azok tendencziáját tekintsük, bizonyára nem Németországban öltötte fel a legsúlyosabb, legprovokálóbb jelleget. (Igaz! Ugy van!) Hiszen a Németbirodalornnak egész irányzata, a német egység megteremtése óta, a külügyi politika szempontjából, konzsrvativ és defenzativ volt. A német politika ekszpanziót csak egy irányban ismert, a német közgazdasági erők ekszpanziv fejlesztése irányában és az az ellenség, amely ellen a Németországgal a legélesebb ellentétben álló ellenséges hatalom oly következetesen állást foglalt, ha a dolgok mélyébe, mélyére tekintünk, nem a német militarizmus, hanem a német közgazdaság, (Igaz! Ugy van!) a, német kereskedelem ekszpanziója, a német versenytől való félelem ós az a semmiféle erkölcsi alappal és jogosultsággal nem bíró törekvés, hogy a német nemzetet megfoszsza a becsületes gazdasági versenyben való érvényesülés lehetőségétől. (Igaz! Ugy van!) T. ház! Véletlenül épen a legutóbbi napokban egy nagyon jellemző önvallomás juthatott kezemhez. Az az angol lap, amely a háborús angol mentalitásnak felismerésére, nagyon jellemző, nagyon alkalmas eszköz, a Daily Mail, azon esemény alkalmával, amidőn a német belügyi hivatal jelenlegi vezetője ezt a hivatalt átvette, amely, mint méltóztatnak tudni, egyúttal a közgazdasági és kereskedelempolitikai ügyeket is magában foglalja, ezt a következő megjegyzésekkel kisérte (olvassa): »Helfferich személyében kiváló üzletembert állított a Németbirodalom azon ministerium élére, amely a német külkereskedelem fejlesztésére van hivatva.« És hozzátette, hogy (olvassa): »A német példa tanulság és intelem Angliára nézve.« Tanulság és intelem, de nézzük, milyen 15