Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-636
636. országos ülés 1916 június l$-én, csütörtökön. 111 malis viszonyok között merem vállalni az intézmény házi kezelésbe való vételét. Más a helyzet ma és más volt akkor. Abban az időben az osztálysorsjáték sorsjegyeinek külföldön való elhelyezési lehetősége sokkal nagyobb volt, mint ma. Ma, merem mondani, jóformán csak tiltott vagy illiczit elhelyezési lehetőségek vannak külföldön, holott ezelőtt 20 évvel sok oly államban, ahol ma megvan az osztály sorsjáték, még bevezetve nem volt. Akkor igenis a magyar osztálysorsjáték külföldi ügyletekre volt részben alapítva és tényleg az első években főleg ezekből élt, ami állami kezelés mellett nem lett volna lehetséges. Tehát ne méltóztassék azt hinni, hogy az a vállalati kezelés oly nagyon téves és helytelen elintézés lett volna, mint ahogy azt ma némelyek feltüntetik. A helyzet azonban tényleg az utóbbi időkben ugy alakult, hogy a külföldön való elhelyezés lehetősége mindig kisebb térre szorult és mindig inkább előtérbe lépett az üzlet belföldi jellege. Ezért ma egészen más szempontból bíráltam el e dolgot, mint 1907ben és ez teszi érthetővé, hogyha akkor szerintem is helyes volt az intézménynek magánvállalatba adása, ez álláspont között és a között, hogy ma a vállalati ut fentartását nem tartom szükségesnek, ellentmondás nincs. Ha ennek daczára ma momentán nem akarnám az osztálysorsjátékot házikezelésbe venni, ennek egyszerűen azok az indokai, amiket indokolásomban előadtam. Először az, hogy utóvégre ma még háború közepette élünk, mikor igen változók a viszonyok és könnyen megeshetik, hogy ami ma kedvezőnek látszik, a következő pillanatban már némileg más színben mutatkozik s ennélfogva könnyen meglehet, hogyha ma a sorsjátékot házi kezelésbe vennénk, ezzel momentán kedvezőtlenebb pénzügyi eredményt érnénk el. De ez nem oly fontos, mert azon nagy összegekkel szemben, melyek itt tekintetbe jönnek, ez az esetleges különbség nem esik nagy sulylyal a latba. Sokkal fontosabb a másik kérdés: a személyi kérdés. Méltóztassék elhinni, hogy nekem igy is a legnagyobb gondjaim vannak, hogy azon adótörvények végrehajtásához, melyeket tegnap beterjesztettem, a pénzügyi tisztviselői kar szaporítására szükséges személyzetet a mai viszonyok között hogyan fogom kellően megtalálni. Ez pedig igen fontos dolog, mert kétségtelen, hogy e törvények helyes végrehajtása nagyon nagy érdek. Tulajdonképen e törvényeknél honosítjuk meg adórendszerünkben első ízben a személyes adókat s ezeknek a törvényeknek igazságos és a tényleges viszonyoknak megfelelő végrehajtása igen nagy munka, amely jó ós igen nagy személyzetet igényel. Nekem a legnagyobb gondom az, hogy hogyan tudom én ezt a személyzetet január l-re beállítani, hogy honnan tudom a mai viszonyok között, midőn a háború annyi értékes munkaerőt von el a polgári életből, az ehhez szükséges személyzetet a kellő időre előteremteni. Kizárólag ez a főindoka annak, hogy arra a meggyőződésre jutottam, hogy az általam követett eljárás a helyes. A mai viszonyok között, akármityen nem jelentékeny az osztálysorsjátékból való bevétel, mégis igen nagy fontossággal bir az, különösen, ha tekintetbe veszszük, hogy ha ezt nélkülözzük, ezáltal mindenesetre egy pár nagyon értékes gazdasági vagy kulturális intézmény szükségletei maradnak fedezetlenül s ennélfogva a kontinuitást ennek az állami bevételi forrásnak a kiaknázásában sem akarom megszakítani, másrészt azonban nem merek felelősséget vállalni azért, hogy csak egy embert is, akit meg tudok szerezni és a pénzügyi adminisztráczió szolgálatába tudok állítani, ne annak a sokkal fontosabb czélnak szolgálatába állítsak, hogy a hadi nyereségadó, a jövedelemadó és a vagyonadó jól hajtassák végre és jól vettessék ki. Mondom, ezt oly fontos kérdésnek tartom, hogy nem tartanám felelősségemmel megegyeztethetőnek, hogy csak egy embert is, akit meg tudok kajmi, — mert, ismétlem, igen nagy nehézségbe fog ütközni a szükséges személyzet megszerzése — más czélra fordítsak, de nem akarom lehetővé tenni azt sem, hogy a kincstári kezelésnek elhevenyészett és rossz bevezetése által diszkreditáljam épen azt az álláspontot, amelynek ugy a t. képviselő ur, mint én is igaz hívei vagyunk, hogy igenis az osztálysorsjátékot a jövőben házi kezelésbe veszszük. Minthogy épen ezt az álláspontot nem akarom diszkreditálni azzal, hogy egy kedvezőtlen időpontban, midőn személyzethiánynyal küzdök, hajtom végre ezt a lépést, ezért határoztam el magam arra, — igenis contre coeur, azért, mert tudtam, hogy többen lesznek a t. házban, akik ugy fogják fel a kérdést, mint a t. képviselő ur, — hogy ezzel a törvényjavaslattal lépjek a t. ház elé, amely hiszen épen mindazon aggályokkal, amelyeket a t. képviselő ur felsorolt, a legteljesebb mértékben számol, mert lehetővé teszi ugy ennek a kormánynak, mint minden más kormánynak azt, hogy egy évi felmondással bármikor, mikor indokoltnak tartja, megszüntesse azt a szerződést, amelynek meghosszabbítási határideje különben is csak négy év és amelyre nézve ezen négy éven belül is évről-évre megvan a mindenkori kormánynak egyoldalú szabad keze. Azt hiszem, t. ház, hogy helyesen jártam el, ha ezt sikerült elérnem, és ha sikerült ezzel szemben elérnem azt is, hogy az államnak az osztálysorsjátékból előálló bevételeit is emeljem, 600 és egynéhány ezer koronával. Ezt az öszszeget a részvénytársaság nem ugy, mint a t. képviselő ur képzeli, sua sponte ajánlotta fel, hanem e tekintetben igenis igen messzemenő és igen hosszantartó tárgyalások folytak köztünk és a részvénytársaság közt, és e tárgyalások folyamán meggyőződtem arról, hogy igenis ez a
