Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-620

620. országos ülés 1916 a konkurráló vásárlási jogosultságok miatt a közszükségleti mennyiséget nem tudják beszerezni. De ebből aztán az következett, amit a 322. számú rendelet 2. §-ában láttunk, és amire a t. ház figyelmét felhívom, és ezzel bizonyítom azt, hogy ha előbb adták volna ki ezt a 322. számú rendeletet, akkor nem is lett volna szükség erre a 2. §-ra, mely megint csak a jóhiszemű vevőt sújtja. A 2. §. azt mondja: »A tengeri eladása iránt kötött azok a szerződések, melyek a 89.900 számú földmivelési rendelettel elrendelt bejelentésben eladottként feltüntetett részletekre vonatkoznak, hatályban maradnak, a bejelentés megtétele előtt eladott, de a bejelentésben eladottként fel nem tüntetett mennyiségekre vonatkozó adás-vételi szerződések, valamint a bejelentés után kötött adás-vételi szerződések, — ez tehát kivételt statuál — amennyiben még teljesítve nem lettek, hatályukat vesztik.« Mit jelent ez, t. ház! Azt, hogy visszaható erővel megengedi a szerződések hatálytalanitását, amire, minden egyébtől eltekintve, abszolúte nem lett volna szükség akkor, ha ezt a rendeletet kellő időben adják ki. Es annál inkább megtehették volna ezt, mert hiszen a szemes gabonánál már erre nézve bizonyos tapasztalattal rendelkeztek. De a 2. §. nincs szerencsésen formulázva abban a tekintetben, hogy az eljárás gyors és czélszerü legyen; arra, hogy komplikált legyen, igenis alkalmas. A gyakorlatban járatos szakférfiakat megkérdeztem eziránt és kettő közülük más nézeten volt, mint a harmadik, t. i. hogy az utolsó mondat, mely kivételt állapit meg, mind a két eladásra vonatkozik-e, ugy a bejelentés előtti, mint a bejelentés utáni eladásra, vagy csakis az egyikre, t. i. a bejelentés utánira. Ez a szövegezés homályossága miatt nem érthető könnyen, mert többesszámban van mondva, hogy »vesztik«, tehát vonatkozhatik mindkét esetre. De mondom, ez csak stiláris kérdés és a gyakorlati életben felmerülő nehézségek után kellő számú felebbezések után valamikor az illetékes hatóságok talán tisztázni fogják, szóval, majd idővel, türelemmel meg lehet oldani a kérdést. Azonban, amire rá akarok mutatni, az az, hogy ez a 2. §., amelyre semmi szükség nem lett volna szerintem, ha előbb hozták volna az első rendeletet, megint csak a jóhiszemű vevőt sújtja, mert a 89.900. számú rendeletben a vevő nincs is kötelezve annak a bejelentésnek a megtételére, amelynek elmulasztása esetén semmis a szerződés, hanem csakis a készlet birtokosa. Mit jelent ez? Én, a készlet birtokosa, bejelentem, hogy nálam ennyi meg ennyi készlet van, de nem jelentem be, hogy ezenkívül eladtam ennyit. A másik, a jóhiszemű vevő, aki talán tud erről a 89.900. számú rendeletről, — mert ázt nem volt nagyon könnyű megtalálni — de megbízik benne, hogy az eladó bejelentette ezt a mennyiséget. Szépen vár, erre január 21-én egyszerre életbelép ez a 322. számú rendelet és február 3-án, csütörtökön. 37 értesítést kap az eladótól, hogy tekintettel annak 2. §-ára most ő sem kap tengerit. Az eladónak meglehetősen mindegy lehet, hogy X vagy Y vevőnek adja-e el a tengerit a 89.900. vagy a 322. vagy Isten tudja micsoda számú rendelet alapján; a vevőnek azonban az nem mindegy, hogy mikor heteken keresztül vár és heteken keresztül ott áU a berendezett hizlalása, tengeri helyett egyszerre kap mondjuk, makszimális árat plusz 3—4—5 rendeletszámot plusz 3—4—5 paragrafusszámot. (Derültség halfelöl.) Ebből a hizlalást nem tudja fentartani. De menjünk tovább. Minthogy tehát ez a 322. számú monopóliumos rendelet a tengerire nézve is ugyanazt bizonyítja, amit a 3925. számú rendelet a szemes termésre, feltehető, remélhető, hogy most már ezen rendelet alapján és ennek következtében a közszükségleti czélokra szükséges tengeri elő is fog kerülni. Ha pedig előkerül, önkéntelenül felmerül az a kérdés, amelyet tavaly — ha jól tudom — februárban szabályoztak is, hogy voltaképen mi lesz a lisztkeverés kérdésével. Mert ha legkevesebb valószínűsége vagy lehetősége van annak, hogy aratásig ismét kevernünk kell a lisztet, még ha a legpartikularisztikusabb osztrák szempontból vagy az elfoglalt tartományok szempontjából vagy magyar szempontból, vagy nem tudom, micsoda szempontból bírálom is a kérdést, nem látom be annak az eljárásnak hátrányát, hogy minél előbb menjünk át a keverésre. (Ugy van! balfelöl) Mert az csak természetes, hogy mindenkinek érdeke az, hogy a keverési perczent minél kisebb legyen. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már pedig minél rövidebb időre szól a keverési perczent, természetes, minthogy a mennyiség határolt mennyiség, — amelyet, remélem, pontosan tudnak és azóta a rendelet következtében elő is kerítettek — hogy annál nagyobb lesz ez a keverési perczent és annál súlyosabb és rosszabb lesz a liszt. Erre nézve kérek tehát az igen t. földmivelésügyi minister úrtól, amennyire lehetséges — nem vagyok beavatva, a kérdés részleteibe — felvilágosítást. Áttérek még három kérdésnek a lehető legrövidebb taglalására, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) amelyekről sem a bizottsági jelentésben, sem a ministerelnöki jelentésben nem igen esik szó. Ezek: a depekoráczió, az állami birtokok hadi kezelése és a halászat kérdése. A depekoráczió tekintetében, igaz, találkozunk két főbb rendelettel itt a jelentésben, t. i. a 2357. számú rendelet szól a húsfogyasztás korlátozásáról, egy másik a hasas tehenek, üszők levágásának tilalmáról. Készséggel elismerem, hogy abszolút tilalmakkal elsősorban a tejtermelést csökkenteni nem jogosult, viszont ha korlátlan vágási szabadságot hagyunk, nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt, — és erre a körülményre nagyon felhívom a t. ház figyelmét — hogy népességünk nagy százaléka a háború alatt és a harczmezőkön hozzászokott a