Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-620

34 620. országos ülés 1916 február 3-án, csütörtökön. ülést egyáltalán megengedi, még í>edig az a házszabály, amelynek megalkotásában nekünk vajmi kevés részünk van, (Mozgás a bal- és a széhöbaloldalon.) amely egészen a mostani többség és a többséget vezető ministerelnök ur felfogását juttatja kifejezésre, La ez a házszabály egyáltalán megengedi a zárt ülést és provideál a zárt ülés módozatairól, akkor nyilvánvalóan elismeri, hogy bár — ebben teljesen egyetértek a t. ministerelnök úrral, — hogy bár csak nagyon kivételesen, de előfordulhatnak oly esetek, amidőn a képviselők között bizalmas tanácskozás előkészitőleg kívánatos, sőt szükséges, (ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Már most, ha van helyzet, általános helyzete a nemzetnek, amelyben ennek szüksége előfordulhat, hát nyilvánvalóan a mostam háborús helyzet olyan, (TJgy van! a bal- és a szélsobaloMalon.) amelyben egész tömegét lehet felhozni azoknak a kérdéseknek, nemcsak katonai, de közélelmezési, az ország gazdasági helyzetével összefüggő oly dolgoknak, amelyeket nagy érdekből nem tanácsos a nyilvánosság elé hozni (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és amelyeket mégis meg kell beszélni, nemcsak egyes képviselők részéről egyes kormányférfiakkal, hanem oly módon, hogyha mi felhozzuk azokat, a túloldalon ülő képviselő uraknak is módjuk legyen hozzászólni. Én tehát, t. képviselőház, nem igen tudom megérteni azt a ridegséget, amelylyel a t. ministerelnök ur ez elől a kérdés elől elzárkózik, mert ismétlem, hogyha abszolút szabály, hogy csak nyilvánosan lehet tanácskozni, akkor tessék törölni a házszabályokból a zárt ülés lehetőségét egyáltalában, de, ha a házszabályban benn van, méltóztassék meggondolni, hogy príma facie világos dolog, hogy a mostani körülmények közt lehetnek dolgok, amelyek a nyilvánosság kizártával, de mégis minden képviselő hozzászólásának lehetőségét biztosító módon tárgyalni tanácsos. Kérem tehát a t. ministerelnök urat, legyen szives e nagyon rideg felfogásától eltérni. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: Csak azt ismételhetem, hogy én a t. túloldallal és a t. túloldal tagjaival az e jelentéssel kapcsolatos közügyek felőli bizalmas tanácskozásra készen vagyok, ennek azonban méltóztassék megengedni, bizalmas tanácskozásra alkalmas formáját a zárt ülésben nem találom. Méltóztassék más módját keresni a dolognak, szívesen kapható vagyok rá, de zárt ülésben ily közügyeket megbeszélni alkalmas dolognak nem tartom. (Mozgás a balés a szélsöbaloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: Méltóztassék lehetővé tenni! „•; Elnök (csenget): Ki a következő szónok? Hoványi Géza jegyző: Gróf Esterházy Móricz! Gr. Esterházy Móricz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a háborúnak tizennyolczadik hónapjában négy ministeri jelentésben a magyar állam háborús életének úgyszólván összes vonatkozásai elénk tárulnak és midőn azon hivatás és feladat elé állíttatunk, hogy a kormánynak ezirányu ténykedését bírálat tárgyává tegyük, két szempont az, amelyet tiszteletben kívánok tartani. Először is ugy vélem, hogy a szigorú kritika utján és csak ugy járhatok el eredménynyel, ha e kritika, e birálat czélját el nem homályosítom. Gzélja pedig igénytelen nézetem szerint e bírálatnak nem lehet más, mint hogy tárgyilagos érvekkel rámutassak a hibákra és mulasztásokra, esetleg ezek egész sorozatára, amelyeket tizennyolcz hónap alatt elkövettek, de nem azért, t. ház, hogy meddő rekriminácziókkal töltsem a tisztelt ház idejét, hanem azért, hogy először is alkalmat adjak a t. kormánynak és a t. kormány tagjainak, hogy minket a tett intézkedései helyességéről meggyőzzenek, avagy ha esetleg tanultak a múlt tapasztalataiból, a jövőben teendő czélszerü intézkedések és rendelkezések felől minket tájékoztassanak; másfelől midőn azon nagyszabású beszéd után, amelylyel Laehne Hugó t. barátom a vitát bevezette, jjártom nevében elfogadom azt a határozati javaslatot, amelyet Laehne Hugó t. képviselőtársam beterjesztett, evvel is dokumentálni akarván, hogy nemcsak a negatív kritikára szorítkozunk, hanem pozitive is megjelölünk bizonyos intézkedéseket, amelyeknek végrehajtását szükségesnek tartjuk. (Ügy van! balfelöl,) A második fő szempont az, hogy én azt tartom, hogy általában minden birálat, minden kritika, minden megjegyzés, de minden rendelkezés is csak ugy bir értékkel az országra nézve,, ha egyszersmind belehelyezkedik abba az élethalál küzdelembe, amelyet a ránk kényszeritett világháborúban meg nem ingatható férfias elhatározással vívnak hősi csapataink. Mielőtt áttérnék felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, kénytelen vagyok pár szóval arra is reflektálni, aminek a forma tekintetében a t. előadó ur és az előttem szólt Laehne Hugó t. képviselőtársam is kifejezést adott, hogy a négy ministeri jelentésnek és a bizottsági jelentésnek van egy bizonyos sajátsága, amely szerintem elég szükségtelen és felesleges, tudniillik az, hogy sem a négy ministerelnöki jelentés, sem a bizottsági jelentés nem számol azzal a ténynyel, hogy tulajdonképen bennük rejlik a háborús Magyarország egész corpus jurisa. Ha ezt a négy ministerelnöki jelentést és a bizottsági jelentést veszszük és azokban az egy tárgyra vonatkozó rendelkezéseket, a különböző időpontban érvényes jogszabályokat kutatjuk, mondhatom, igen beható stúdiumot igényel ennek a feladatnak csak félig elfogadható és kielégítő megoldása. A rendeletek kronologikus rendben követik egymást igen tág tárgyi csoportosításokban egyrészt, másrészt bizottsági jelentés egyetlenegy rendelet számát nem idézi — ón legalább nem találtam — ugy, hogy az utalás a minister-