Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-620

:;2 620. országos ülés 1916 február 3-án, csütörtökön. tétlenné tenni, hogy egyesek spekuláczióból nagy készleteket felhalmozzanak s igy gazdasági készültségünket is veszélyeztessék. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) A t. minister ur azt is mondja, hogy ez ügyek tulajdonképen nem is tartoznak tárczájához, s ő ezt a közélelmezési kérdést úgyszólván csak szívességből vállalta ; igaz, hogy másutt kijelentette, hogy ó érzi felelőssége súlyát és vállalja is. Könnyű azt vállalnia, mikor a ministerelnök ur egyik felszólalásában már kimondta, hogy ha vannak sikerek, azok a kormány közös sikerei, viszont ha történtek hibák és mulasztások, azok is ä kormány közös hibái és mulasztásai. A ministeri felelősség e kommasszálása szerint a földmivelésügyi minister ur esetleges mulasztásában a közélelmezés terén, majd a közoktatásügyi minister ur fog osztozni, viszont a közoktatásügyi minister ur, egyéb érdeme nem lévén, a honvédelmi minister ur nagy sikereiben fog sütkérezni. A minister ur maga beismeri, bár ezek a kérdések tulaj donképen nem tartoznak az ő tárczája keretébe, hogy történtek ezen a téren hibák és méltóztassék elismerni, t. ház, hogy mi igenis ezeknek a hibáknak kiküszöbölésére törekszünk. Épen azért bátor leszek felszólalásom végén egy határozati javaslatot előterjeszteni (Halljuk ! Halljuk !) és pedig teljesen függetlenül attól a kérdéstől, vájjon a t. ház tudomásul veszi-e a kormány jelentéseit, igen vagy nem. mert mi lehetővé kivánjuk tenni, hogy a t. túloldal ezen határozati javaslathoz szintén hozzájáruljon és a nagyon súlyos és fontos közélelmezési kérdéseknek javítására igy a képviselőház is módot nyújtson. T. ház ! A háborús közgazdaságból és annak bajaiból levonhatjuk még azt a következtetést, hogy mezőgazdasági termelésünk korántsem áll feladatainak magaslatán és hogy nagyon sokat kell tennünk oly czélból, hogy mezőgazdasági termelésünk a hozzáfűzött követelményeknek eleget tehessen. Epén a mezőgazdasági tárcza keretében nem szabad ennélfogva takarékoskodni, ugy amint azt, sajnos, épen a jelenlegi kormány részéről a háború előtt, a béke idején tapasztaltuk, hanem ellenkezőleg, mert az itt eszközölt befektetések sokszorosan megtérülnek és a nemzet számára kamatoznak. Ezzel kapcsolatban egy érdekes statisztikai adatra vagyok bátor a t. ház szives figyelmét felhívni. (Halljuk ! Halljuk !) Kenyérmagvakban való fogyasztásunk az utolsó években tetemesen gyarapodott. Nevezetesen 1898-tól 1904-ig — természetesen a közös vámterületet véve alapul, mert csak ennek adatai állnak rendelkezésemre — a közfogyasztás gabonamagvakban 5 millió métermázsával gyarapodott. Ellenben 1904-től kezdve 1914-ig, a háború kitörése előtti időig ötévenként 12 millió métermázsa, tehát évenként 4 millió métermázsánál többel emelkedett a közfogyasztás, mint az előző öt éves cziklusokban, ugy hogy már elértük azt a határt, hogy — nem is a rossz, hanem a normális termések mellett is — épen csak fedezni tudjuk a közös vámterület szükségletét. Midőn ilyen adatokkal állunk szemben, mindent el kell követnünk, hogy a közeljövőben, de legkivált most a háború alatt a mezőgazdaságot erősítsük, (Helyeslés a bal- és a szélsobalóldalon.) mert ha nem fogjuk közgazdasági téren minden erőnket megfeszíteni, akkor veszélyeztetni fogjuk azokat a sikereket, amelyeket véreink a harcztéren életük koczkáztatásával elértek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek után bátor vagyok a szövetkezett ellenzéki pártok nevében a következő határozati javaslatot előterjeszteni (Halljuk ! Halljuk ! (Olvassa): 1. Minthogy a legmagasabb árak megállapítása eddig elkésetten és rendszertelenül történt, a ház szükségesnek találja, hogy a nélkülözhetetlen szükségleti czikkek — ideértve ugy a mezőgazdasági termékeket, mint a háztartási czikkeket, tüzelőszereket és közszükségletet képező ipari termékeket is — legmagasabb árai rendszeresen és tervszerűen megállapittassanak és egyidejűleg a rekvirálás lehetősége is megadassék, Állapittassék meg külön a termelő, a nagykereskedő és a kisárus által követelhető legmagasabb ár. A kicsinyben való árusításnál is szükséges annak országos megállapítása, milyen korlátok között szabhatják meg a helyi hatóságok a helyi érvényű árakat ? 2. Minthogy a makszimális árak sok esetben gyakorlatilag nem érvényesültek, szükséges az eladási kényszer egyidejű kimondása, amely szerint készpénzfizetés ellenében a termelő a maga háztartási vagy üzemi szükségletét felülhaladó készletet, valamint a nagykereskedő a rendelkezése alatt lévő árut a nagy kereskedelmi forgalomban szokásos és a kiskereskedő a kicsinyben való árusításnál szokásos mennyiségben büntetés terhe alatt eladni köteles. (Az elnöki széket Beöthy Pál elnök foglalja el.) 3. A már eddig is büntetés alá eső közönséges áruuzsora mellett szükséges a konjunkturális áruuzsora büntető megtorlása is, mert helytelen, hogy mig azok, a kik a piaczi helyzetre tekintettel aránytalan áron hoznak elsőrendű életszükségleti czikkeket forgalomba, büntetés alá esnek, holott azok, a kik mesterkedésekkel, készleteknek árdrágító czélzattal való összevásárlásával vagy visszatartásával mesterséges piaczi helyzetet teremtenek, büntetlenek maradnák. 4. Szerveztessenek helyileg és országosan árvizsgáló bizottságok, amelyek hatósági hatáskörrel az életszükségleti czikkek árainak alakulását állandó figyelemmel kisérik és jogosítva vannak, könyvek, számlák, üzleti levelezések, üzlethelyiségek és raktárak megvizsgálására. 5. Gyűjtse össze és tegye közzé a kormány havonként az életszükségleti czikkek árát, mert kellő statisztika hiányában a tájékozódás lehetetlen. . . 6. Szükséges országos állatszámlálás elrendelése annak kiderítésére, nem szükségesek-e rendkivüü intézkedések az állatállomány megóvására.