Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-631

352 631. országos ülés 19 lő T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Minthogy ezeket a jelentéseket, valamint Hollán ezrdes nyilatkozatát teljesen szavahihetőknek kell tekintenem, sajnálkoznom kell a történtek felett és el kell Ítélnem az olyan eljárást, amely mende-mondákra alapítva talán, de minden alap nélkül megtámad érdemes tiszteket, még pedig azokat a tiszteket, akik itt voltak a 32. gyalogezred pótzászlóalj ánál, vagy a 26. vadászzászlóalj pótszázadánál és Hollán ezredest, állítván róluk, hogy ők szivnélküliek, brutálisak és a magyarokat gyűlölők. Amint méltóztatik látni, ez nem áll és még egyszer csak sajnálkozásomat fejezem ki. Ezzel az elégtétellel tartoztam az illető tiszteknek. (Helyeslés a jobboldalon.) Amennyiben elintéztem a személyes -vonatkozását e panaszleveleknek és vádiratoknak, legyen szabad most az ügy érdeméhez néhány szót mondanom. (Halljuk! Halljuk!) Ugy a jelentésekből, mint a nyilatkozatokból, de tovább megyek, még a bekísérő jelentéséből a 6. hadtestparancsnokságnak is kitűnik, hogy sokszor előfordulhat, hogy bizonyos panaszkodók, akiknek talán csak szubjektív alapjuk van, nemzeti háttért kölcsönöznek panaszaiknak. Megtörténhetik és bizonyára itt-ott megtörtént az is, hogy bizonyos alsórendű, helytelenül gondolkozó jjarancsnokok, bármilyen nemzetiségűek legyenek, nemzeti ellenszenvből a más nemzetiségüeket bántják; ki kell azonban jelentenem, hogy ezek az emberek csakugyan nem jóságos lelkű emberek és amellett nagyon rövidlátók is, amennyiben nemcsak a humanizmus ellen vétenek, de expressís verbis vétenek a hadsereg jól felfogott érdeke ellen is. (Igaz! Ugy van!) Mert hiszen a hadseregnek elsőrangú kötelessége, hogy minden egyes tagját szeretettel övezze, hogy önfeláldozó katonát neveljen magának. (Igaz ! Ugy van !) Végül még arra az egy megjegyzésre szorítkozom, hogy ha ily esetek sporadikusan elő is fordulnak a hadsereg kötelékében, az ily esetek semmi esetre sem nyernek a hadsereg princzipiumaiból, vagy szelleméből tápot, hanem inkább azokból az előítéletekből, félreértésekből, félreismerésekből, amelyek az etnográfiai, néprajzi viszonyainknál fogva a közéletben gyökeret vertek. Annak a reményemnek adok kifejezést, t. ház, hogy amiként e nagy háborúban a nagy küzdelmek közelebb hozták a lelkeket, a bekövetkező béke, — okulva a nagy háború tanulságain — csakugyan össze fogja forrasztani őket. Ebben az esetben a mi erős és diadalmas hadseregünk, amelynek nekünk annyit kell köszönnünk, jövőben is, remélem, sziklaszilárd lesz. (Élénk helyeslés.) Elnök: Következik a napirend, vagyis a további teendők iránt való intézkedés. Javaslom a t. háznak, hogy a legközelebbi ülést hétfőn, február 28-án, délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére a további teendők iránti intézkedést tűzze ki. Méltóztatik e javaslatomhoz hozzájárulni ? február 23-án, szerdán. (Igen!) Akkor napirendjavaslatomat elfogadottnak jelentem ki. Áttérünk már most a honvédelmi minister ur válaszának meghallgatására, amelyet Ostffy Lajos képviselő urnak a fogolytábor-telepek későbbi rendeltetése tárgyában 1916. évi február hó 4-én előterjesztett interpellácziójára kivan adni. (Zaj.) Csendet kérek ! B. Hazai Samu honvédelmi minister: T. ház ! Jól mondta Ostffy Lajos t. képviselő ur, hogy a barakk-telepek értékesítésének és felhasználásának kérdése nagyon fontos. Fontos az én felfogásom szerint azért, mert igen sok millió költetett ezekre és ezt a sok milliót esetleg elpocsékolni, valósággal bün lenne. De fontos azért is, mert nekünk nem szabad elmulasztanunk egy kínálkozó alkalmat sem, hogjr könnyű szerrel közhasznú, egészségügyi vagy ipar fejlesztésére szolgáló intézményeket létesítsünk. Azzal a kérdéssel, hogy mi történjék ezekkel a barakkokkal, a hadvezetőség foglalkozott és most is foglalkozik, mert az élet folyik s nekünk nem szabad készületlenül a jövő munkáját magunkra zúdítani. En csak annyit mondok a t. képviselő urnak, hogy amennyiben ezek a barakkok oly nagy számban építtettek fel, hogy ezek mindegyikét a katonai vezetőség nem tudja felhasználni, a hadvezetőség készséggel fogja felajánlani a felesleges barakkokat a kormánynak. Én azt hiszem, hogy a magyar kormány azt a kérdést, hogy a barakkokat milyen czélra akarja felhasználni, tanulmány tárgyává fogja tenni és bizonyára azon lesz, hogy azokat értékesítse. Azon esetre, hogyha bizonyos megállapodás létre fog jönni, a kormány azokat a területeket, amelyeken ezek a barakkok vannak, vagy ki fogja sajátitani, vagy örök áron meg fogja venni. De bármikép dőljön is el a barakkok kérdése, azok a birtokosok, akiknek a területén vannak ezek a barakkok, kárt nem szenvedhetnek, amennyiben törvényeink szerint a használatért térítés jár ; az esetben pedig, ha károkat szenvednek, a kormány tartozik kártérítést adni. Kérem a t. házat, méltóztassék ezt a választ, melyet a kereskedelemügyi minister ur nevében is adtam, tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök.' Kivan az interpelláló képviselő ur nyilatkozni ? Ostffy Lajos: T. ház! Mielőtt a t. honvédelmi minister urnak interpellácziómra adott válaszára néhány szóval reflektálnék, legyen szabad kifejezést adnom az ellenzék részéről épen az előbb tapasztalt meglepetésnek afelett, hogy a t. honvédelmi minister ur azzal a fontos és közérdeklődést kiváltott interpelláczióval szemben, melyet Urmánczy Nándor t. képviselő ur terjesztett elő . . . (Mozgás és felkiáltások jobbfelóí: Mi köze hozzá I) Elnök (csenget): Bocsánatot kérek, a képviselő urnak joga van a minister ur válaszára nyilatkozni, de más tárgyról ez alkalommal nem beszélhet. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Helyeslés jobb-