Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-631

350 631. országos ülés 1916 február 23-án, szerdán. és előbb a cs. és kir. 46-ik gyalogezredben volt főhadnagy ; ez tehát az interpelláczióban emiitett századossal nem lehet azonos. Ottovay százados Szeged környékén született, a polgári életben egy magyar bank prokuristája, már idősebb ember, szigorú, de igazságos jellemű, aki bizonyára kicsinyes szempontoktól mentesen itéli meg alárendeltjeit és a zászlóalj parancsnokság meg van róla győződve, hogy semmi esetre sem bánik szigorúbban a magyarajku legénységgel. 1915 deczember 6-áig egyáltalán nem volt a századnál cseh nemzetiségű tiszt ; csak e napon vonult be a cs. és kir. 36. gyalogezredből idehelyezett Hroubal János, tartalékos hadnagy. Ezen, ugy szolgálati, mint szolgálatonkivüli fellépésében korrekt tiszt, csak a cseh legénység kiképzésével van megbízva és nem volt alkalma az ezred magyarajku legénységével közelebbi szolgálati érintkezésbe jutni. A nevezett tisztnek személye vagy magaviselete ellen sem felebbvalók, sem egyenrangúak, sem alárendeltek eddig panaszt nem emeltek. A századparancsnokság e tisztet igen törekvő, buzgó és katonás tisztnek ismeri. Ugy a III. századnál, mint a többi századoknál is átlag mindig 60 cseh katona van beosztva. Ezek az első katonai kiképzés alatt teljesen elkülönitve vannak beszállásolva és kiképzésüket mint már említtetett, Hroubal tartalékos hadnagy vezeti. A cseh legénység viszonya a magyarajku legénységhez az elképzelhető legjobb. Sohasem fordultak elő veszekedések vagy szóváltások stb. és annak daczára, hogy az ezred többi legénységétől a cseh legénység semmiképen sem húzódozik, sőt közösen látogatnak vendéglőket, eddig sohasem fordult elő súrlódás. Az első katonai kiképzés befejezése után a cseh nemzetiségű katonák, ugy mint a többiek, a pót- illetve a menetszázadokba lesznek beosztva ; az a körülmény, hogy a cseh legénység önként és soronkivül jelentkezik a menetszázadba való beosztásra, semmi esetre sem lehet a rossz szellemnek a jele. összefoglalólag tehát jelentem, hogy az Urmánczy képviselő ur interpellácziójában foglalt panaszok aligha vonatkoznak a III. pótszázadra és hogy az, ami a századnak a temető alatti pinczében történt beszállásolását valamint a cseh százados és hadnagy eüen felhozott panaszokat illeti, téves informácziókból ered.« A cs. és kir. 26. tábori vadászzászlóalj pótszázadának jelentése pedig a következőképen hangzik (olvassa): »Valamennyi budafoki lakás többé-kevésbbé nedves, ez egy közismert hátránya a budafold lakásoknak. A temető közelében lévő u. n. pinczelakás viszonylag még a legszárazabb szállás volt. Ez a pinczelakás három kis szobából állott és a nagy távolság miatt általában üresen hagyatott, csak f. évi október hó néhány napjában, mikor az ujonczok bevonultak és száüáshiány mutatkozott, helyeztetett, oda körülbelül 30—40 ember. (Halljuk! Halljuk!) En ezt az elszállásolást jóváhagytam, mert csak egy pár napról volt szó és mint emiitettem, a pincze szárazabb volt a többi szállásoknál. Ki kell emelnem, hogy legénységem ezt a szállást szerette és kért, hogy tartsam fenn továbbra is, e kérelemnek azonban a nagy távolságra való tekintettel nem tettem eleget. E lakás mögött még egy körülbelül 60 lépés szélességű rét fekszik és csak azután következik a temető. Ma tudtam meg«, — t. i. még január 22-én — »hogy a budafoki járásorvos f. hó 20-án a lakást megvizsgálta és falain nem talált átszivárgott hullanedvességet. Én tegnap délután vizsgáltam meg a három szobát és még most, télen is, a többi budafoki lakáshoz viszonyítva, száraznak találtam a falakat. 1915 november 22-én a 26. vadászzászlóalj pótszázada Budafokról Nagytéténybe helyeztetett át és a szóbanforgó helyiségek a 111/32. pótszázadnak adattak át; nem tudom, vájjon az e három pinczeszobát felhasználta-e. Végül jelentem, hogy Urmánczy képviselő ur interpellácziójában felhozottak nem vonatkozhatnak pótszázadomra, mert századomnál nincs cseh nemzetiségű tiszt. Én is tiszti családból származom, Marosvásárhelyt születtem, a szolgálati nyelven kivül magyar anyanyelvemet szóban és Írásban teljesen birom. Moravek százados.« Hollán ezredes esetére vonatkozólag Urmánczy t. képviselő ur a következőket adta elő (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Hollán Antal trénezredes, a VI. kassai hadtest parancsnokai — ez tévedés, nem a hadtest, hanem a hadtestvonat parancsnoka. — »Errőlkét levelet is kaptam, egyiket Budapestről, a másikat a hadtápvonalról, íme a fotográfiája. Ez az ember 35 éve szolgál Magyarországon és egy árva szót sem tud, illetve nem akar magyarul beszélni, öröme telik abban, hogy minket sérteget és kinoz, hisz magyarokról van szó; ebeknek nevez, nemzetiszínű szalagot, zászlót nem tehetünk föl, mert leparancsolja a Kossuthfetzent, ahogy ő nevezi. Egy alkalommal egy osztagunknak (tiszta magyar) 35 kilométert kellett tennie egynapi meneteléssel és egyúttal az utat oly gyorsan kellett javitania, hogy azután a trén akadály nélkül haladhasson utánunk. Természetesen az emberek kidőltek és midőn jelentették neki, hogy képtelenség menetelni és dolgozni, mert az emberek kidőlnek, a vitéz cseh következőképen válaszolt: Tovább dolgozni és ütni kell a kutyákat, dögöljenek meg, hisz mind magyarok! Amiket előadtam, ezeket mind aláirással és az állás megnevezésével irták meg. Más alkalommal egy vegyes nemzetiségi osztagunk havat hányt. Odament és sorban kérdezte mindenkitől, milyen nemzetiségű és tud-e magyarul. Aki nem tudott magyarul, annak czigarettát adott és aki magyar volt, azon rendszerint végigvágott a lovaglópálczával. Nem tudom pontosan leirni mindazt a gazemberséget, amit ez az ember a magyar legénységgel elkövetett, hiszen ehhez egész könyv kellene, hogy mindent