Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-630

630. országos ülés 1916 február 19-én, szombaton. 343 tenetes, horribüis nagy hasznot biztosított magának. Ez Baranya megyében van. Ha pedig a vaj és sajt ára niakszimálva volna, ez nem történhetnék meg. A mezőgazdasági lakosság táplálkozásában nagy szerepe van a tojásnak. Ennek a dolga pedig a következőképen áll. A kormány intézkedett, hogy bizonyos megyék területén belül a tojást csak bizonyos egyéneknek szabad összevásárolniuk; ezek kötelesek az illető körzetet ellátni és egyedül ők kaptak szabadalmat arra, hogy a berlini piaczra vigyenek tojást. Ezzel szemben az alsólendvai járásból értesítést kaptam, hogy panaszkodik a nép, hogy a főszolgabíró megtiltotta, hogy ezek a tikászok — amint a nép őket nevezi — faluról-falura járjanak, az ott nagy mennyiségben található tojást és baromfit összevásárolják ós panaszolják, hogy más esztendőkben, miután nagy baromfitenyésztő az a vidék, a mezőgazdák jövedelmének nagy százalékát tette ki az eladott szárnyasokból és a tojásból befolyó jövedelem, a főszolgabírói tilalom folytán pedig most 30 községben nem tudják eladni az árujukat és nincs módjuk azt Budaj>estre vagy más városi piaczra szállítani. Ezek szépséghibák, melyeken lehet segíteni. De egyiknek nem szabad privilégiumot adni a vármegye területén, hogy csak annak szabad tojást külföldre is kivinni, hanem módot kell adni arra, hogy a feleslegét mindenki szabadon árusíthassa. Másfelől pedig nem szabad kényszeríteni a gazdát, aki baromfitenyésztéssel foglalkozik, hogy el legyen zárva a jfiacztól, mert az alsólendvai járásban a főszolgabírói rendelet folytán az ottani falvakban — majd átszolgáltatom a levelet a t. minis ter urnak — panaszkodnak, hogy a nagymennyiségű tojást és baromfit nem tudják értékesíteni. Áttérek a kenyérjegy kérdésére. Aki a pesti életet ismeri, az tudja, hogy a kenyérjegy a magyar társadalmi szokások számbavételével nem vált be ugy, ahogy külföldön. Pl. annak is, aki egy kenyérdarabot akar venni, két kenyérre szóló utalványt kell átadnia. Meg kell említenem ezenkívül azt is, ami, azt hiszem, a kormány előtt alig lesz ismeretes, hogy mi történik itt Budapesten a vendéglőkben és kávéházakban azóta, amióta a kenyórjegyrendszer van és tilos a zsemlyesütés. Amióta kiment a forgalomból a két- és háromkrajczáros zsemlye, 15 krajczáros süteményt árusítanak ós hogy valahogy a készleteket ne kíméljék, nemcsak annak adnak, aki kér, hanem egy fél óra alatt tizenötször is megkínálják azt a vendéget avval a sütemónynyel, amelynek kereskedelmi értéke . .. Elnök (csenget): Igazán nem fór össze a tárgyalás komolyságával, (Halljuk! Halljulc!) hogy a képviselő ur ilyen komoly időkben ilyen kérdésekkel foglalkoztassa a házat. (Ugy van! jóbbfélöl.) Az, hogy egy kávéházban vagy vendéglőben hányszor kínálják a süteményt, az igazán nem tartozik ide. (Helyeslés jobbfelöl.) Nagyon kérném tehát a képviselő urat, méltóztassék tekintetbe venni, hogy milyen súlyos viszonyok közt tartja tárgyalásait a képviselőház és szavainak komolyságát is ehhez mérni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezért tessék a tárgyhoz szólni! (Helyeslés jobbfelöl.) Huszár Károly (sárvári): Beszédem végén vagyok. Nem értem az idegességet . . . (Mozgás jobbfelöl.) Elnök: Kérem, az elnöki figyelmeztetésre nem lehet megjegyzést tenni! (Ugy van! jobbfelöl.) Huszár Károly (sárvári): Én nem akarok semmi megjegyzést tenni. Kérem, a kenyérjegy dolga az élelmezés kérdése. A kenyérjegyet a kormány rendelete rendelte el. Vagy szabad beszélni az urak rendeleteiről, vagy nem. (Mozgás jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, ez a rendelet kijátszása . . . (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. (Halljuk í Halljuk!) Huszár Károly (sárvári): A r

rendelet kijátszása az, amiről én szólottam. Én a kormány segítségére próbáltam jönni, hogy restringálja a fővárosi kávéházak és vendéglők lukszusát. Ezt egész komolyan mondtam és nagyon sajnálom, hogy mások optikai csalódásba jutottak és ezt hecczelésnek gondolták. Én komolyan utaltam rá, hogy ez anomália és azt gondoltam, hogy mikor nehéz munkát végző mezőgazdasági munkások kiszabott porcziója 400 gramm, akkor Budapesten nem szabad lehetővé tenni, hogy valaki 15 krajczárjávai akár 30 darab süteményt is vásárolhasson. Ezt nem a vita elhúzásáért mondtam, hanem mint a méltányosság és igazság kérdését hoztam fel. Nem tudom, miféle rejtett czélokat szolgálhat az, hogy meggyanusittattam, hogy ide nem tartozó dolgokról beszélek, mikor mások is . . . Elnök : Amint már mondtam, az én kijelentéseimet vita tárgyává tenni nem lehet. Méltóztassanak tehát attól tartózkodni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Huszár Károly (sárvári): Áttérek a kormány kivételes hatalmával végrehajtott intézkedésének egy másik terére. Ha arról, hogy kávéházakban ne fogyasszanak több kenyeret. .. Elnök: Kérem, méltóztassék ezt a tárgyat abbanhagyni! (Mozgás a baloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) Huszár Károly (sárvári): T. képviselőház! Áttérek a másik kérdésre, t. i. a feldúlt kárpáti falvak felsegélyezésére megindult akczióra. Szabad beszélnem erről? Elnök: Miről kérem? Huszár Károly (sárvári): A feldúlt kárpáti falvakról! Elnök: Nem! A ministerelnök urnak a kivételes hatalom igénybevételéről szóló jelentéseiben ez nincs tárgyalva. (Ugy van! jobbfelöl.) Huszár Károly (sárvári): Én ugy tudom,