Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-627

262 627. országos ülés 1916 defektusa nincs, tisztán az, hogy azok közé az illuziós emberek közé tartozik, akik azt hiszik, hogy becsületes munka és szorgalom czélra vezet, és nem a politikai kortes eszközök, nem a protekczió befolyása érvényesül. Ily állapotok váltják ki azt a hangot, amelyet szintén az egyik szakközlöny, a Gyógyszerész Újság emlit: hogy valóban a mindenkori belügyministerek voltak értelmi szerzői annak, hogy a gyógyszerészi kar, ez a konzervatív, emelkedett társadalmi réteg, amely jórészt a történelmi osztály és a jómódú burzsoá osztályból kerül ki, a felülről jövő állandó igazságtalanságnak hatása alatt a nemzetközi szocziáldemokraczia karjaiba menekül. Kern tudom, hogy mennyire felel ez meg a tényeknek, de ha igy is van, az sem oly veszedelmes a mai viszonyok közt, mert hiszen látjuk, hogy a háborúban a nemzetközi szoczializmus mennyire gyakorlati értékű. De nem ezzel kívántam foglalkozni. Ezt a nyilatkozatot megelőzte már, amint a t. belügyminister ur is tudja, az 1914. évi május hóban kiütött gyógyszerész segédi sztrájk. Hogy épen a patika-adományozások voltak-e, amelyek elősegítették, azt nem vitatom, de állithatom, hogy ez is nagy mértékben hozzájárult. Ha azonban az 1876 : XI. t.-cz. elévült, még inkább elévültnek tekinthető az e törvényczikk alapján kibocsátott ministeri szabályrendelet. Olyan az, mint valami nyújtható harmonika, amely állandóan fals hangokat ad. Ez a harmonika nevezetesen nyújtható, és a ministeri rendeletnek is például második és harmadik szakaszai olyanok, hogy oly labilisak, hogy a mindenkori ministerek és közigazgatási hatóságok teljesen a saját belátásuk, jó-, vagy rosszindulatuk szerint magyarázhatják. Méltóztassék csak meghallgatni egy j>asszust. Azt mondja a harmadik szakasz második bekezdése, hogy ha több folyamodó van, figyelembe csak azok a kérvények vétetnek, amelyek oly időben lettek benyújtva, amikor a tárgyalás kedvező, vagy kedvezőtlen kimenetelére biztos következtetéseket vonni még nem lehetett. Nos, aki megtudja mondani, hogy ebben a tekintetben ki fog czélhoz jutni és ki nem, ki lesz a diadalmas győztes, az nagy jutalmat érdemel. Mindenkor a belügyminister belátásától, jóakaratától, esetleg befolyásolt jóakaratától függ. Itt van a szabályrendelet 4. §-a, amely azt mondja, hogy a jogosítvány az a) pont szerint adományoztatik, amikor ugyanis a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalt kis és nagy községekben, valamint rendezett tanácsú városokban a község meghallgatandó és hasonló minősitvény mellett a község véleménye csak azon esetben mellőzendő, ha az ellen alapos kifogás tehető. Hogy mennyire labilis és nyújtható ez a magyarázat, erre nézve is egy igen eklatáns megtörtént esetet legyen szabad felhoznom. Boldogult Hieronymi Károly belügyniinistersége február 16-án, szerdán, alatt történt, hogy a tótkomlósi, második gyógyszertárt az összes alsóbb hatóságok, akik véleményezésre hivatva voltak és kötelezve voltak, egyhangúlag ellenezték és Hieronymi mások véleménye alapján, nincs jogom kutatni az indokait, de azt hozta végzésbe, hogy máshonnan beszerzett informácziók alapján meg kellett adni ÍI jogot. Ez mutatja, mennyire megérett a szabályrendelet a hatályon kivül helyezésre, esetleg a törvény által való módosításra. A gyógyszertárak elhelyezésének kérdése is bő magyarázatra ad alkalmat e szabályrendelet szerint. Hisz megtörtént, konkrét esetről szólok, hogy Kecskeméten egy házban, a városi bérházban, két gyógyszertár volt elhelyezve, nem is oly hosszú idő előtt. Csak a legutóbbi időben helyezték át a szomszédos bázba az egyiket. Méltóztassék csak elgondolni, hogy amikor az alvégről el kell menni a felvégre, hogy milyen kellemes az. Egy helyen van két gyógyszertár és azután nagy területen nincs egy sem. Pedig a gyógyszertárak ügyét nem egyének kedvére kell elintézni, hanem a köz érdekében. Ezek után legyen szabad még egy más kérdéssel is foglalkoznom, nevezetesen a katonai felmentések kérdésével. Mintegy ezer okleveles gyógyszerész van behiva katonai szolgálatra. Tudjuk, hogy a gyógyszerészek alig vannak hivatva frontszolgálatra. Nagyobbrészt Etappendienst, frontmögötti szolgálat a dolguk. És azt hiszem, hogy katonai szempontból nélkülözhetők, másrészt pedig sok panaszt hallói tani, hogy gyógyszertárakat segéd hiányában be kellett csukni, holott a segédeket jórészt küldöncz szolgálatra, postai szolgálatra használják. Kérem a t. belügyminister urat, méltóztassék ingerencziáját latba vetni, hogy a katonai szempontból mellőzhető gyógyszerészek a közegészségügy szemjiontjából felmentessenek. A gyógyszerészegyletnek van egy beadványa, amelyre szintén kérem a belügyminister ur figyelmét. Azt hiszem, nem ismeretlen előtte. 20.916. sz. alatt adták be. Arra vonatkozik, hogy háború alatt gyógyszertárak ne adományoztassanak. Ezt a közérdek megkívánja, de egyéni érdekeket is figyelembe vehetünk, mert hogy jut hozzá az az okleveles gyógyszerész, aki a haza védelmében el van vonva attól, hogy saját érdekében futkosson és elkoptassa a czipőjét, elszenvedje, hogy a másik, akit nem hivtak be, kieszközölje a maga számára az uj gyógyszertár felállítását. Méltóztassék ezt szintén jóindulatú megfontolás tárgyává tenni. Legyen szabad még egy utolsó és legfurcsább kérdéssel foglalkozni, ez a gyógyszerek beszerzésének kérdése. Tudjuk, hogy a német vegyi ipar mily óriási lendületet vett, különönöseu az utolsó évtizedekben és tudjuk, hogy ép az ellenséges államok müyen kárát vallották annak, hogy a német ekszport számukra lehetetlenné vált. Mit tapasztalunk azonban? Azt, hogy a németek — talán joggal is — felemel-