Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-627

627. országos ülés 1916 február 16-án, szerdán. 253 hogy milyen eszközökhöz nyúljunk. Magyarország Belgiummal és Ausztriával szemben a következő arányban marad le termés tekintetében. Belgiumban 26 métermázsa van hektáronként, Ausztriában 15, nálunk 13. Árpában Belgiumban 27, Ausztriában 16, nálunk 14. Krumpliban Belgiumban 211, Ausztriában 100, Magyarországon 75. Nálunk tehát sok pótolnivalónk van és amire súlyt fektetek, az az, hogy belterjesebb gazdálkodáshoz a magyar gazdának igen sok tőkére lesz szüksége és ezt a bankoktól kell megszerezni. Akkor, mikor erre a témára rátérek, kegyeskedjenek megengedni, hogy ezekre az adatokra hivatkozhassam. Még egy dolgot akarok felhozni. Ugy a német birodalomban, mint Magyarországon tulajdonképen egy nem helyes birtokrendszer áll fenn. Egyrészt túlteng a kis- és törpebirtok, másrészt túlteng a latifundium. Ez egy egészségtelen állapot. Gazdasági törvény ma már, hogy népek jövendője a megélhetési minimumig korlátolt kisbirtok, mert csak az a kisbirtok tudja az állati fehérje termelését biztositani, a nagybirtokokon ez idő szerint nincs semmiféle baromfitenyésztés, ami a fehérje és hústermelés szempontjából igen fontos dolog. (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja él.) Nem akarom felolvasni a statisztikai adatokat, csak azt állapítom meg, hogy a törpe- és kisbirtok Magyarországon a birtokterületek 75 százaléka. Mit jelent ez Magyarországon ? Ennél a kérdésnél pattanik a dolog, mert a kisbirtok :iem tudja a gépekkel va'ó munkát a maga előnyére felhasználni. Jól tudjuk mindnyájan, mit jelentenek a gépek, de az az egy-két holdas, vagy ennél kisebb pátlinkás földbirtokos gazda nem képes magának gépet beszerezni. Épen ezért kellene itt szövetkezeteket létesiteni (Helyeslés halj elől.) és pedig termelőszövetkezeteket állami támogatással. A gépek azonban import czikk lévén, nagy részben Németországból és Angliából, tehát ezek beszerzése iránt külön kellene gondoskodni. Azonban a jelenlegi viszonyok között, a kisbirtokos tisztán kézimunkára van utalva, és itt van a dolognak a bibije, itt van a nagy kérdés. A 42—55 esztendős korig besorozott földmives népnek a munkaidőben való eltávolítása jelenti azt, hogy megbukott Magyarország egész termése, és koczkára került ugy a háborúban, mint idehaza az ekszisztencziánk. Itt nincs takargatni való, mert a kisbirtokosnak saját munkaerejét nem pótolhatja a világon senki. Látom én, hogy a ministerelnök ur is érzi a feladat nehézségét és amint olvasom, csinált munkásbizottságokat, de én kérem a ministerelnök urat és az egész kormányt, szívlelje meg azt, amit mondok. Mit érnek ezek a februárban létesitett munkásbizottságok, mikor a tavaszi munka már itt van a küszöbön, s mikor a katonaság az önök munkásbizottságaira fütyül és rá sem hederít. A t. minister ur a gyakorlatból tudja, hogy ma, sajnálattal kell konstatálni, a rendelkezési jog az ország kezéből kisiklott. Mit ajánlok én ? Azt, amit a minister ur saját ministeriumában már létesitett. Csináljanak munkásbizottságokat, de vegyes bizottságokat, melyekbe a katonaság is bevonatik, nehogy, mikor a munkásbizottságok a törvényhatóságokban intézkedtek az egyes munkások szétosztása felől, bekövetkezzék az, hogy a katonaság refüzirozza a felmentéseket és akkor ott leszünk, hogy majd mához három hónapra registrálhatjuk, hogy nemcsak az őszi vetésben maradtunk el, hanem a tavaszi vetésnél is képtelenek voltunk ennyi meg ennyi területet bevetni. Hiszen megdöbbentők azok az adatok, amelyek ezen a téren rendelkezésünkre állanak. A mininisterelnök ur nem volt itt, mikor beszédjének ezzel a részével foglalkoztam, most megismétlem, hogy ő maga azt mondta, hogy nagy terület áll bevetetlenül. Nem mondta, hogy mennyi, de sejtetni engedte, hogy aggasztó jelenség, többet nem akarok mondani. Azonban én igyekeztem, amennyire lehetett utánajárni a dolognak és ezt- ki tudom egészíteni. Másfél millió katasztrális hold őszi vetésünk hiányzik. Mennyi lesz ebből pótolható a tavaszi búzával, mert rozsot már nem lehet bevetni, azt nem tudom, de a magyar ember azt tartja, hogy a tavaszi búza ravasz búza, abban bizni nagyon sokat nem lehet. En kívánom a legjobb sikert, óhajtom, hogy a magyarok Istene segítsen rajtunk, mert ez a másfél millió katasztrális hold fejben átszámítva gondolom 900.000 hektár. Tizenhárom métermázsával számítva már most a hozadékot, ha 10—12 millió métermázsa búzánk elmarad, ez oly rettentő bajt idézhet elő, pláne kissé mostoha termésnél, hogy mindnyájunkat felelősség terhelhet érte a nemzet előtt. Nekem az a meggyőződésem, hogy addig, amig idő van, találja a hadvezetőség olyan módját a védekező harcznak, amely lehetővé teszi, hogy a legszükségesebb, hangsúlyozom a egszükségesebb munkaerő szabadságoltassék ugy Magyarországon, mint Ausztriában és tétessék lehetővé, hogy a megélhetésre szükséges kenyérmagvak előállíthatók legyenek. En azt hiszem, a t. minister ur be fogja látni, hogy engem csak a legjobb szándék vezet ezen javaslatnál. Rá kell térnem az idő rövidsége miatt egypár igen fontos adatra és ha pár perczczel, t. elnök ur, tovább szólanék, méltóztassék elhinni, hogy nem azért beszélek, hogy csak beszéljek . . . Elnök: Abban a helyzetben nem leszek. A ház határozatával állunk szemben. Méltóztassék tehát ugy beosztani beszédét, hogy két óra után áttérhessünk az interpellácziókra. Polónyi Géza : Meg kellene emlékeznem Ausztriáról. Ausztriára vonatkozólag a t. minister urnak elég annyit mondanom, hogy az áldatlan területi és vámszövetségi viszonyon kivül méltóztatik látni, hogy most mennyiben vált az bajunkra, hogy például Romániában is konkurrens vásárlónk volt ' Ausztria és mi bizonyos regardból kénytelenek