Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-627

246 627. országos ülés 1916 február 16-án, szerdán. tag, konzervgyáros úrhoz. Nagy bankett volt és ez pénteki napon volt. Cserny Károly: Csak a mészárosoknak nem szabad mérni. (Zaj balfelől.) Polónyi Géza: Cserny baTátom most nagyon rosszkor szólt közbe, (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) mert a pénteken való húsevés annak a két osztrák miniszternek, aki még életben van, nemcsak a rendeletek alapján, hanem a vallás törvényei szerint is tilos. (Derültség balfelől.) Hogy épen pénteken kell nekik ezt a dáridót csinálni, ez azt bizonyítja, hogy nem sokra becsülik bizony ott sem ezeket a rendeleteket. Én gazdasági szempontból, különösen ezzel kapcsolatban — hogy el ne felejtsem — fel akarom említeni, hogy azt hallom, most a cselédek ellen akarják alkalmazni a rekvirálást és illetőleg a konvencziónak leszállítását akarják keresztül vinni a gabonanemüekben. Ha nem hallottam volna ezt egy nagyon illetékes tényezőtől, nem mertem volna ezt itt felhozni. De még e pillanatban is inkább azt akarom feltételezni, hogy ez mégsem fog megtörténni. Ha mégis meg akarnák tenni, — nem akarom gondolataimat itt a t. képviselőház előtt ezzel a kérdéssel kapcsolatban elmondani, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) mert nem akarok a lázitás vádja alá kerülni — de kérvekérem a belügyminister urat, ettől a végzetes lépéstől méltóztassék tartózkodni. Mert, aki ismeri a magyar embert, — nem is kell hozzá magyar ember — aki ismeri a munkásembert, az tudja, mit jelent az, ha attól a szegény embertől a munkája után rászolgált béréből a családja számára szükséges gabonanemüt el akarják venni. Hát, aki ezt tudja, az ehhez a fegyverhez nem nyúl, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ha azt akarja, hogy ezek a földek be legyenek munkálva és termeljenek a jövendő számára, (ügy van! balról.) De az időjáráson kivül nem történt itt semmi ? Rátérek pl. arra, ahol a bevetetlen területről fogok beszélni, hogy mennyi felelősség terheli a kormányt. De felhoznak konkrét tényeket a drágaságról, pl. azt a bizonyos zárt ülési témát. (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Világosan megmondja egy képviselő, hogy itt arról van szó, hogy egy meg nem határozott állam területéről rizst, zsirt olcsóbban tudott volna a főváros kapni és ezt a kormány elmulasztotta, holott Németország és Ausztria a maga kontingensét beszerezte. És feláll a ministerelnök ur és azt mondja : Nem értettem világosan, ha konkrétebb alakban lesz megmondva, majd felvilágosítom. Hát vájjon lehet-e még konkrétebb alakban ezt megmondani 1 De itt van egy másik kérdés : az inkompatibilitással kapcsolatban felvetik, hogy egy képviselő köztünk 18 milliónyi forgalmat csinált és amint hallom, 800.000 korona haszonnal. De ez nem érdekel, hogy mennyi haszna volt, hanem az igenis érdekel, hogy a közmorál szempontjából ilyen kérdés elintéztessék azzal, hogy ezt csak egyszerűen a ház tudomására hozzák és ne lehessen az, hogy nem történik tovább semmi. Farkas Pál: Helyes! Polónyi Géza: Mert ha ezt az elvet akczej)táljnk, hogy az inkompatibilitást a háború tartamára nem akarjuk bolygatni, ez passzpartu arra, hogy az esetleg 10 esztendeig tartó háborúban minden képviselőtársunk, akinek ilyen velleitásai netalán volnának, csak csinálja ezeket az üzleteket. A kormány dolga, hogy akadályozza ezt meg, nem a mi dolgunk. Hát nem felelős a kormány azért, ha ilyen területen elharapózik ésfelburjánzik a bün, amely csak a közerkölcsöket rontja, de az árdrágításnak is veszedelmes tényezője % (Ugy van ! balról.) Itt van pl. a Hitelbankra vonatkozó árdrágító kérdés. Erről külön fogok beszélni, most nem is akarom érinteni, majd rátérek beszédem végén, hogy bemutassam a t. háznak és kérjem a t. ministerelnök ur segítségét, hogy ezt teljesen hozzuk tisztába, ugy, ahogy az ilyen fontos dolog megköveteli. (Helyeslés balról.) Rá kell most térnem a rendeletkomnlekszum rá. és hogy itt adós ne maradjak Hantos t. képviselőtársamnak, először foglalkozom a moratóriumra vonatkozó rendeletekkel és illetőleg ezeknek csak egy részével. Aziránt nem lehet kétség, hogy a megélési viszonyoknak egyik tényezője a lakáskérdés, a drágaságot nem lehet kiszakítva csak az élelmezés dolgával eldönteni, mert odatartozik a többi is, a ruházkodás, a lakás. Hogy a moratóriumrendelet főleg a fővárosban, ahol úgyis hibás adórendszer van, a házbérek tekintetében milyen rombolást vitt véghez, ennek a részleteibe nem szándékozom belemenni ; csak ennek következő eredményeire mutatok rá. Az a rendszer, amelylyel bevezették ezt a lakásbérkérdést és megállapították, hogy kinek nem lehet felmondani, odavezet, hogy ma már az adó egyes lakások után többet tesz, mint amit segély czimén fizetnek. Két millió korona negyedévenként az a lakásbérhátralék, mely följegyzésre kerül. Mert ez a moratóriumrendelet a fronton lévő hadakozókat és hozzátartozóikat nem menti fel a kötelezettségtől, csupán az időpontot tolja ki. Képzeljük el, mi lesz itt, ha egy-két esztendő múlva a lakbérvégrehajtások megindulnak. A frontról hazakerülők földönfutókká lesznek, mert ezt az irtóztató mennyiségű lakásbérhátralékot teljesen lehetetlen lesz nekik, akik kereset nélkül is lesznek, rendezniük. Nem akarok most humanisztikus érzelmeket ide bele vegyíteni, de hány ezren sirnak, hogy abszolúte nem tudnak megélni, mert megélésükkel a házbérre vannak utalva; csak ráutalok arra, hogy ezen a dolgon segíteni kell. Ugy tudom, a kormány kebelében ezt tárgyalták is és csak a pénzügymínister úron múlt, hogy nem rendezték. Ennek a dolognak két oldala van. Nézzük, hány ház van csak Budapesten, melyet a morató-