Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-627

242 627. országos ülés 1916 február I6*án, szerdán. pozitív intézkedést tartalmaznak. Az egyik az, amely megengedte a részvénytársaságoknak, pénzintézeteknek és egyéb vállalatoknak, hogy közgyűlésüket elhalaszthassák, a másik pedig az, amely értékpapirjaik makszimális árfolyamát az 1914 július 25-iki árfolyam szerint állapittatja meg. Mindkét rendelkezés, amint méltóztatik látni, kedvezményt jelent eddigi kereskedelmi jogunkkal szemben, kedvezményt jelent az alapszabályokkal szemben is. Pénzintézeteink és vállalataink e kedvezményeket nem vették igénybe. Mérlegeiket kellő időben, a szokásos módon állapították meg és értékpapirjaik értékelésénél szintén nem vették igénybe a kedvezményes árfolyamot, noha a legtöbb tőzsdén jegyzett papir ára a háború alatt tetemesen emelkedett, (ügy van! a jobboldalon.) Ugyanezen okból, t. i. pénzügyi harczkészültségünk nem várt ereje okából, nem hatályosultak a t. kormány azon pénzügyi kezdeményezései sem, amelyek egy részéről már szó volt itt a t. házban. Itt említhetem a hadikölcsönpénztár működését. A hadikölcsönpénztár működésének meddőségét legutóbb Rakovszky István t. képviselő ur tette szigorú bírálat tárgyává. A párhuzam a német hadikölcsönpénztárral, amelyre a t. képviselő ur utalt, klasszikus adalék arra nézve, hogy mennyire helytelen folyton német példákat idehozni és mennyire igaza volt Issekutz Győző t. képviselő urnak, amikor kifogásolta a német példák erőltetett szaporítását, amelyek előfeltételeit, létrejöttük körülményeit nem ismerjük, helyesen alkalmazva a régi példaszót, si duo faciunt idem, non est idem. A német hadikölcsönpénztár gazdasági szükségletet elégített ki, mert a német jegybank alapszabályai szerint a bankszerű fedezetbe nem számithatja be a lombardköveteléseket, Németországban tehát a hadügyi kölcsön lombardirozására szükség volt intézkedni; de nálunk, ahol béke idejében a jegybank a bankszerű fedezetbe beszámíthatja a lombarköveteléseket, nálunk e hadikölcsönpénztárnak nagyobb működési köre természetszerűen nem lehetett és ennek folytán tényleg a hadikölcsönpénztár igénybevétele a 30 millió koronát nem haladta meg. Amint nem hatályosult a hadikölcsönpénztár, mert nem volt rá szükség, ugy nem hatályosult a kormány hárommilliós garancziájával létesült Hadihitelintézet sem, amelyet a kiskereskedők és kisiparosok támogatására létesítettek. A kiskereskedők és kisiparosok a háború konjunktúrájából szintén kivették részüket; hitel igénybevételére itt nem volt szükségük. A gazdaközönség érdekében kezdeményezett földhitel, amelyet a termés lekötésének tilalmával léptettek életbe, szintén nem hatályosult, mert a gazdaközönségnek annyi pénze volt, hogy ily kölcsönökre nem szorult. Sokkal fontosabbak azok a rendelkezések, amelyeket a t. kormány a jegybankkal kapcsolatosan foganatosított. A jegybank minden állam pénzügyi hadviselésének támasza, gerincze és főforrása. Azt látjuk, hogy valamennyi állam a háború kitörésével egyidejűleg a bankjának egyszerre adósa lesz, holott addig az államok mind a bank hitelezői voltak. Adósai lettek az összes államok jegybankjaiknak, egyrészt azáltal, hogy utalványaikat, kötvényeiket direkt eszkomptálták jegybankjaiknál, vagy -azáltal, hogy hadikölcsönkötvényeiket a közönséggel eszkoraptáltatták. Ausztria-Magyarországon, ahol tudvalevőleg a bankakta felfüggesztésére azért nem volt szükség, mert jegybankunk már korábban sem volt készfizetésre kötelezve és már 1912 óta a jegybank megszüntette az arany kifizetését, a bankakta felfüggesztésére sor nem került és a két kormány beérte azzal, hogy augusztus 5-ikén rendeletet intézett a jegybankhoz, amely rendeletben feloldotta a bankot a fedezeti arány követése alól és a banknak a publiczitását, kimutatásainak nyilvánosságát felfüggesztették. Ez az intézkedés ebben a házban már erős kritika tárgya volt. Elvileg magam is azon az állásponton voltam, mindig, hogy e banknyilvánosság felfüggesztését lehetőleg kerülni kell, hogy azonban gyakorlatban ez a rendszabály helyes volt-e, vagy sem, ezt csak akkor fogjuk elbírálhatni, ha a háború befejezésével a bank közzé fogja tenni időközi státusát. A franczia jegybank az 1870—71-iki háborúban ugyanezt a rendszert követte ; a háború végén kitűnt, hogy a banknak a nyilvánosságát nem kellett volna felfüggesztenie, mert a kimutatott státusok szerint erre nem volt szükség. Remélem, hogy a mi jegybankunknál is ez lesz az eset. Jaczkó Pál: Azért kellene már most kimutatni. Hantos Elemér: Annyit megjegyzek, hogy habár a státust nem ismerem, semmi esetre sem áll, amit az ententelapokban olvasunk és amit. sajnos, nálunk is elhisznek némelyek, hogy a mi aranyállományunk erősen megcsappant és jegyforgalmunk óriási terjedelmet öltött volna. Anélkül, hogy a bank státusát ismerném, merem állítani és remélem, hogy bizonyíthatni is fogom, hogy az Osztrák-Magyar Bank fegyforgalmának emelkedése messze mögötte marad annak az aránynak, amelyben például a franczia jegybanknál kimutattatik. A franczia jegybank forgalma békés időben a háború kitörése előtt átlag öt milliárd körül mozgott és e forgalom ma, a február 6-iki kimutatás szerint, a 14 milliárd frankot meghaladta, tehát megháromszorozódott a háború alatt. Ez nálunk semmi esetre sem következett be és nem is fog bekövetkezni. így tehát az a tétel, hogy a mi jegybankunknak csekély aranykészlete és nagy bankjegyforgalma oka a valuta diszparitásának, e tétel nem állhat meg és semmi esetre sem olyanok a viszonyok, amelyek alkalmasak arra, hogy befolyásolják valutánk alakulását. A valuta díszparitásának természetes okait már a pénzügyminister ur és a t. ministerelnök ur is több ízben e házban kifejtette és ennek természetes okain