Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-626
626. országos ülés 1916 február 15-én, kedden. 231 a t. házat, hogy beszédem elmondását holnapra halaszthassam. (Ellenmondások a jobboldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: Nem lehet! Elnök: A házszabályok értelmében a képviselő urak ezt a kérést csakis a napirend tárgyalására megszabott idő letelte előtt legfeljebb egy negyedórával intézhetik a t. házhoz. Kérem ennélfogva a képviselő urat, méltóztassék beszédét megkezdeni. Ábrahám Dezső: Ez az első felszólalása, ezt már konczedálni lehetne! (Mozgás jobbfelbí.) Gr. Tisza István ministerelnök: Sajnáljuk, de lehetetlen! (Halljuk! Halljuk!) Matta Árpád: T. ház, sajnálom, hogy első felszólalásommal ilyen kellemetlenséget okozok... Elnök: A t. képviselő ur megjegyzésével szemben ismétlem, hogy én a házszabályok értelmében járok el s ezt a kérdést máskép el nem intézhettem. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hiszen csak sajnálkozott!) Matta Árpád: Én csak sajnálkoztam, hogy első felszólalásommal kellemetlenséget okoztam. Félre méltóztatott engem érteni. (Mozgás a szélsőbáloldalon : Halljuk! Halljuk!) T. ház! Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára áttérnék, legyen szabad egészen röviden és tisztán csak közérdekből Sándor Pál t. képviselőtársam minapi beszédjére egy-két megjegyzést tennem. Minden személyes vonat-, kozás nélkül teszem ezt, mert bár sem a személyes kultusznak, sem a személyes gyűlölködésnek hive nem vagyok és bár sem osztályharczokat, sem más ellentéteket felidézni nem akarok, mégis kötelességemnek tartom Sándor Pál t. képviselő ur minapi felszólalásának egyes részeire reflektálni. (Halljuk! - Halljuk!) Azt mondta a t. képviselő ur, hogy ő csak azért szólal fel, hogy a házban sokszor megtámadott kereskedelmet védelmébe vegye. Csak igen rövid idő óta van ugyan szerencsém a t. ház tagja lehetni, de még nem hallottam azt, hogy itt valaki a legitim kereskedelmet megtámadta volna. (Ugy van! a baloldalon.) Arról igenis hallottam, hogy megtámadtak egyeseket és főleg bankokat, amelyek állítólag az áruk mesterséges felhalmozásával a piaczi árakra emelő hatást gyakoroltak; arról is hallottam, — hisz ezt maga a képviselő ur is elmondotta —• hogy egyes söpredékalakok fel egészen a bécsi Grand Hotel lakóiig, a legőrültebb üzleteket kötötték, de azt hiszem, t. ház, hogy ezek a kereskedelem kinövései. A kereskedelem kinövéseit lenyesni akarni, a kereskedelem parazitái ellen harczolni pedig tisztességes dolog ós kötelessége minden becsületes magyar embernek. A kereskedelmet tehát senki sem támadta itt és így talán felesleges volt annak védelmére kelni. Helytelennek tartom azonban, ha bárki is valahol, bármely közületben oly egyéneket támad, akik nem lévén jelen, magukat nem védhetik, ha hozzá még azok az egyének olyanok, akik a magyar államnak díszeit képezik. Nem hagyhatom azért szó nélkül, hogy a képviselő ur jónak látta gróf Majláth Józsefről, aki a gazdák disze és a szövetkezeti eszmének egyik lelkes harczosa, olyan szarkasztikus kifejezésekkel emlékezett meg. Nem érzem magam arra hivatva, hogy gróf Majláthot védelembe vegyem, megvédi ő magamagát, megvédik őt tettei, működése, alkotásai. De azt határozottan vissza kell utasítanom és csodálom is, hogy olyan előkelő képzettségű férfiúval szemben ilyen lehetetlen vád hangozhatott el, hogy ő a kereskedelemnek mindig ellensége volt. En legalább sohasem tajiasztaltam ezt és nem hiszem, hogy akadjon éjaeszü ember, vagy akadjon gazda, aki be nem látná azt, hogy hiszen épen a gazda meg nem élhetne az ipar és a kereskedelem nélkül. Hiszen a gazda nem viheti terményeit, gabonáját, állatjainak húsát közvetlenül a fogyasztó asztalára, a gazda a kereskedőre egyenesen rá van utalva, hiszen ha nem lenne kereskedelem, akkor a gazda a szó szoros értelmében megfulladna a saját zsírjában, nem tudna megélni, ilyenekkel tehát nem lehet Majláthot vádolni. Nagyon rossz szolgálatot tesz az országnak, hazájának az, aki a három közgazdasági faktort, a termelőt, az r iparost és a kereskedőt egymás ellen izgatja. Épen most mondta a ministerelnök ur is, hogy rosszabb szolgálatot nem tehet hazájának békében és különösen nem tehet most háborúban, mintha a közgazdasági faktorokat egymás ellen uszítja s konkolyt hint közéjük. Mielőtt folytatnám, legyen szabad a sajtóhoz is néhány szót intéznem e helyről. Azt hiszem, t. képviselőtársamnak az fájt, hogy Majláth igen előkelő gazda és sokat működött a szövetkezeti téren. Nem is a kereskedelmet akarta védeni, mint inkább a gazdákat akarta kicsit ütni. Pedig ha valamikor, most, a háború folyamán meggyőződhetett arról, hogy az országnak első és legfontosabb közgazdasági faktora a termelő, a gazda. Ez az osztály szolgáltatta legtöbbnyire ugy az alsóbb fokban, mint tisztekben vitéz hadseregünkben azokat, kik küzdenek és harczolnak, valamint a gazda dolgozik ugy azokért, mint az itthonmaradottak megélhetéséért. A t. sajtó azelőtt a gazdák iránt nem valami különös hajlandósággal viseltetett. Ez hála Istennek szembeötlően megváltozott a háború kitörése óta. Ennek nagyon örvendek, és kérem a sajtót, szíveskedjék a gazdákat istápolni, legyenek meggyőződve, hogy ha a gazda prosperál Magyarországon, ahol a lakosságnak 70°,'o-a gazda, akkor a többiek is prosperálnak. Folytatom, ahol elhagytam. A t. képviselő ur megemlítette Pallavicini Ede őrgrófot is. Tudnia kell, hogy nem mint mágnás került a Hitelbankhoz, hanem mint a pénzügyministerium hitelosztályának egyik érdemes vezető tagja. Bizony ezért kár volt itt felemlíteni. Amit gróf Gziráky Antalról mondott, akivel szerencsém van a vármegyében minden bizottságban