Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-626

626. országos ülés 1916 február lő-én, kedden. 215 igazi altruisztikus intézmény — egy beszerzési központ létesíttessék. Ha csak azokat a költségterheket veszem, amelyeket ez a szervezet a H. T. Részvénytársaság felemészt, nem tudom ugyan mennyi, de óriási összegek lehetnek, mert a vezetők fizetése és jövedelme is sokkal magasabb, mint Németországban ennek a beszerzési központnak az egész üzemi költsége, amely mint Vázsonyi t. képviselőtársam hitelesen kimutatta, mindössze 67.000 márkát tesz évenként. Tehát még ezzel is olcsóbbá lehet tenni a közélelmezést, ha az ilyen beszerzési központ felállítása utján még jelentékeny költséget is kímélünk meg. Ezzel elbúcsúzom a Haditermény Részvénytársaságtól. De minthogy még hosszasabban óhajtok beszélni és kissé kifáradtam, kérem az igen tisztelt elnök urat, méltóztassék szünetet engedélyezni. (Helyeslés balról) Elnök; Bocsánatot kérek, még alig valamivel múlt egy órája, hogy megkezdtük az ülést . . . Sághy Gyula: Körülbelöl ötnegyedórája beszélek már és 71 éves korom daczára sok fiatal úrral felveszem még a mérkőzést a munkaképességben és a kötelesség teljesítésében az önök oldaláról; (Tetszés balról.) hiszen, ha nem méltóztatik szünetet adni, én beszélek akár a kimerülésig. Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) (Szünet titán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Sághy Gyula képviselő ur folytatni fogja beszédét. Sághy Gyula: T. képviselőház ! Most a Haditermény Részvénytársasággal kapcsolatban még meg akarok emlékezni a kiőrlési százalékokról. Németországban a kiőrlési százalékot 75-re szállították le, minálunk pedig fölemelték 78-ról 82-re, sőt 84-re. Németország, ahova importálnak, a leszállítás daczára 3 millió métermázsa gabonát engedett át takarmányi czélokra, mi pedig, akik agrár állam vagyunk, akik ekszportálunk, nem tudunk gondoskodni arról, hogy a takarmányozás tekintetében legalább a megfelelő korpamennyiség rendelkezésre álljon. Ez mindenesetre megbocsáthatatlan dolog, mert ez is oka a depekoráczió nagy mértékének. Én mindenesetre kérem a t. minister urat, hogy — e részben nem ismerem a helyzetet — akár Romániából, akár Bulgáriából hozasson be annyi gabonát, hogy ily módon Németországgal legalább is egyenlő nívóra legyen leszállítható a kiőrlési százalék, mert ellenkező esetben, ugy a tejprodukezió, mint az állatállomány veszélyeknek van kitéve. A ministerelnök ur múltkori felszólalásában a következőket mondotta (olvassa) : »Az átvett hibás tengeri elsősorban felajánlandó azon gazdáknak, kiknek e hibás tengeri pótlása miatt egészséges tengeri kell. Amennyiben ez nem vétetnék igénybe, elsősorban a közhatósági hizlaldáknak adandó át, a mutatkozó felesleg pedig felosztandó a különböző hizlaló kategóriák között. Erre nézve bizonyos választmány alapíttatott a Haditermény Részvénytársaság által, ipari és mezőgazdasági hizlalók közül, mely aztán az igazságos felosztást ellenőrzi. Hát megtörténik minden, hogy e dolog helyesen, igazságosan, minden jogosulatlan magánelőny félretolásával rendeztessék. Még egyszer: azok a mendemondák, amelyek hihetetlenül befészkelték magukat a köztudatba, mintha az elrekvirált mennyiségekből akár bank, akár más nagy czégek maguknak tengerit szerezhettek volna, azzal hizlalhattak volna, s igy előnyt szerezhettek volna maguknak versenytársaikkal szemben, teljesen a mesék világába tartoznak «. Ezzel kapcsolatosan azt a kérést intézem a t. ministerelnök úrhoz, hogy tegye le a ház asztalára a hivatalos kimutatást arról, hogy a Haditermény Részvénytársaság a hozzá befolyt, vagy az ő utján forgalomba hozott kukoriczát hova fordította? Ez sokkal jobban megnyugtatná a kedélyeket, mint egy képviselőházi felszólalás, amely sokszor elmosódik. Ezt azért is czélszerünek tartom, mert egyes bankok ezen mende-mondákra nem egyszer bizonyos alapot szolgáltattak. Pl. előfordult, hogy egy kisebb hizlalda vett néhány ezer sertést, de kénytelen volt azokat jelentékeny veszteséggel eladni, mert nem tudott kukoriczához jutni; igy aztán a sertéseket majdnem féláron vette meg tőle, egy, azt hiszem, bár biztosan ezt nem állítom — talán a Hitelbank befolyása alatt álló nagyobb hizlalda. Hogy az ilyen mende-mondáknak, amilyenekre az igen t. minister ur is czélzott, vége vettessék, az csak ugy lehetséges, ha a ministerelnök ur lesz szives kérésemet teljesíteni és az említett kimutatást közzététetni. Meg kell említenem azt is, hogy megbízható helyről, vidékről közölték velem, hogy, azt hiszem a Hitelbank — de lehet, hogy egy másik nagy bank, mert én magát a körlevelet nem láttam — ab határállomás 45 K-ért ajánlott fel kukoriczát, ami azt jelenti, hogy az a kukoricza 50—60 K-ba is belekerül, inig onnan a gazdához elszállittatik. En tehát ezt is az igen t. földmivelésügyi minister ur figyelmébe ajánlom, hogy már csak a saját reputácziója érdekében is segítsen valahogy a gazdákon, mert ma már 50 koronáért sem jutnak kukoriczához. Most rátérek néhány nem nagyjelentőségű jelenségre, de mégis olyanokra, amelyek Németországgal szemben igen jellegzetesek élelmezési viszonyainkra nézve. A kenyérjegyek behozatala alkalmával a kormány a zsemlye sütését és forgalomba hozatalát eltiltotta. Igy az, aki azelőtt beérte naponta három zsemlyével, kap helyette naponta