Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-626
212 626. országos ülés 1916 február 1-5-én, kedden. olcsóbb áron kellett volna rendelkezésre bocsátani és ha ezt megteszik, ha a szegényebb néposztálynak így juttatnak olcsóbb czukrot, az elismerést érdemelt volna. Azt hiszem, nem csalódom, ha a czukorközpont felállítására vonatkozó rendeletet e hírekkel hozom kapcsolatba, mert a kormány is végre-valahára érezte annak szükségét, ho<?v e részben ily visszaéléseknek és viszásságoknak határt szabjon. Helyes es dicséretes a czél, de attól félek, hogy itt ismét találkozunk majd a Hitelbank és czukorkartell befolyásával és a kormánynak minden jóakarata hajótörést fog szenvedni az érvényesülő túlságos befolyása miatt azoknak, akiknek érdekében lehet, hogy a kormánynak ezen intézkedései egészben vagy részben ne érhessék el a kitűzött czélt. Hiszen azt tapasztaljuk, majd a Haditermény Részvénytársaságról szólva még erre visszatérek, hogy ott is a Hitelbanknak van túlságos befolyása, hiszen az alkalmazottak többsége a Hitelbank büróiból került ki. At. földmivelésügyiministerur, — nagyon sajnálom, hogy nincs itt, felvilágosítást adhatna ezekre nézve. — legutóbbi beszédében bejelentette, hogy a czukorárt a termelők és czukorgyárosok bevonásával tartott értekezlet megállapodása szerint és annak hozzájárulásával 25 százalékkal fogja felemelni, amely áremelés bizonyos arányban meg fog oszlani a répatermelők és a czukorgyárosok közt. Nem tudjuk azonban sem a megosztás arányát, erre nézve nem kaptunk felvilágosítást, sem pedig azt, hogy mikortól fogva lép ez hatályba, mert a mostani termelési időszakra ez az áremelés nem indokolt, mert a répatermelő gazdák a megkötött szerződések alapján, tehát a régi áraknak megfelelően szállították a gyárosoknak a répát. Ha pedig már a jelen időszakra is kiterjesztetik ez az áremelés, akkor méltányos lenne, s méltán követelhetnék a gazdák, akik a régi alacsony áron szállították a répát, hogy megfelelő bonifikácziót kapjanak erre a termelési időszakra, mert különben megint tisztán csak a czukorgyárosok jövedelmének szaporítását eredményezné ez a rendelkezés. Nagy sajnálattal tapasztaltuk többek közt, hogy a t. kormány és e részben a t. földmivelésügyi minister ur is, akinek jóindulatát nem vonom kétségbe, sőt ehsmerem, illetéktelen befolyásolások következtében, nem követi azokat a gyakorlati tanácsokat, amelyeket mi, vagy szaktestületek eléje terjesztünk. A t. földmivelésügyi minister ur többször nem vesz figyelembe oly gyakorlati tanácsokat, amelyek követésével jobb eredményt ért volna el, mint azok mellőzésével. Hogy csak egy ilyen esetre rámutassak, a múlt év folyamán, amikor az Omge a közélelmezési kérdésekkel foglalkozott és különböző erre vonatkozó határozatokat hozott, küldöttségileg mentünk a földmivelésügyi minister úrhoz, előadtuk e határozatokat és egyebek közt ott volt az az én indítványomra elfogadott határozat is, hogy amikor a kukoriczaliszttel való keverés czélbavétetett, legalább az rendeltessék el, hogy ne kizárólag kukoriczával keverhessék a kenyérlisztet, de alternative kukoriczával vagy burgonyával. A minister ur, anélkül, hogy a limine elutasította volna az indítványt, megjegyezte, hogy ez nehézséggel jár, mert 50 százalékos keverésre van szükség, burgonyával azonban csak 30 százalélág lehet keverni és azért megfontolás tárgyává kell tennie, hogyan lehet ezt keresztülvinni. Mi volt aztán az eredmény ? Elvontuk a kukoriczát a takarmányozástól, ezáltal a zsirtermelést is csökkentettük és végiü vaggon meg vaggonszámra maradt elromlott kukoriczaliszt, amit takarmányozásra sem lehetett felhasználni, mert a sertések sem ették. Ha elfogadta volna a minister ur az indítványomat, akkor jobb eredményt ért volna el, több kukoricza maradt volna takarmányozásra és az is kiderült, hogy nem volt feltétlen szükség 50 százalékos keverés elrendelésére. Gyakorlati czélból hozom fel ezeket. Aprólékos dolgoknak látszanak, de azért hozom fel ezeket, hogy a kormány és a t. földmivelésügyi minister ur, ha újból szükség lesz valami keverés elrendelésére, tegye meg idejekorán az intézkedést, oly időben, hogy alternatív keverést rendelhessen el, akár kukoriczaliszttel, akár burgonyával, akár árpaliszttel és akkor takarmányozás czéljára megtakarítunk jókora árpa- vagy kukoriczamennyiséget. Felhozták a tejkérdést is. Nem akarok ezzel hosszasan foglalkozni, mert azok, amiket Laehne Hugó és más t. képviselőtársaim felhoztak, helytállók. Csak megjegyzem, hogy — bár ezt is felhozta egyik képviselőtársam — nem annyira a tej árának makszimálása hozna itt j ó eredményt, mert igaza van a t. földmivelésügyi minister urnak, hogy ez sok komplikáczióra és nehézségre adhatna alkalmat, mert ha a tej árát nagyon alacsonyra makszimálnák, akkor a tejprodukczió szenvedne emiatt, mint inkább a vaj árának nem túlmagas makszimálása, mert a vaj mégsem elsőrendű szükségleti czikk. Ennek az lenne az eredménye, hogy a gazda a tejnél több haszonhoz jutva, mint a vajnál, inkább tejet fogna szállítani, mint vajat, túrót vagy egyéb mellékterményeket. A vaj könynyebben is nélkülözhető, sőt a külföldről is importálható. Ezt különösen ajánlom a t. földmivelésügyi minister urnak és a kormánynak figyelmébe. Áttérek most a Haditermény Részvénytársaság eljárásának némi jellemzésére annál inkább, mert azt ugy a földmivelésügyi minister ur, mint a t. ministerelnök ur különös védelmében részesítette. A főargumentum arra, hogy azt nem lehet megvádolni, az volt, hogy altruisztikus alapon van szervezve, a részvényesek 5%-nál többet nem kaphatnak, a többi haszon jótékony czélokra fog fordíttatni. Én elismerem, hogy altruisztikus alapon van szervezve, de mielőtt jellemzésére áttérnék, meg akarom jegyezni, hogy az, hogy mennyi haszon jut majd jótékony czélra, az attól függ, hogy miképen történik az elszámolás és miképen tör-