Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-619

619. országos ülés 1916 január 28-án, pénteken. 15 kőmivesnek vagyontalan, adósságokkal terhelt özvegye. Az egyik családban a bős eleste után 4 gyermeket, a másikban a 4 gyermeket és az atyát is" el kell tartani. Már most pl. Henop József né, mig férje élt és hazáját fegyverrel kezében szolgálta, kapott 52 koronát havonkint. Elesett a férje 1914 novem­ber 14-ikén. Ezen naptól 1915 novemberig kifizet­ték neki a segélyt, mert férje haláláról addig pozitiv értesités nem érkezett. A törvény értel­mében neki joga a segélyre csak hat hónapig volt. Hibáján, s a család tudtán kivül és kérelme nélkül kifizették a hadisegélyt még hat hónapig. Most mi történt ? Miután,Henop Józsefnek halála hiva­talosan meg lett állapítva, természetesen azonnal megfosztották az asszonyt az élvezett 52 korona hadisegélytől. Azonban a magyar állam közegei, akik a hadisegélyt odakint fizetik, ezzel sem érték be, hanem megterhelték őt téritmény czimén az illetéktelenül felvett 226 koronával; és így neki, akinek semmije sincs, csak adóssága és gyásza van, vissza kell fizetnie semmiből ezt a 226 koronát. Az ideiglenes segély, amelyet biztosit neki az állam, összesen 216 korona. Ennyi segélyt kapna tehát a következő, vagyis a mostani évre. Neki azonban már az áUamnál tartozása visszamenőleg 226 korona, tehát az erre az esztendőre szóló évi segélye tul van terhelve. Nehogy azt higyje valaki, hogy ezek erőszak­kal összeállított adatok, itt van a fizetési könyv. Ebben beirás a következő : Ideiglenes segélyben részesül a család évenkint 216 K-ban. Ebből ki­fizetés 1915 augusztustól számítva 1916 januárig 108 K. Mivel tartozása van, levonás 72 K ; kifize­tés tényleg 36 K — egy fél esztendőre ! Ez egy család, ahol 4 gyermek, egy özvegy és egy atya van. Tehát 36 K segélyt adnak egy el­esett hős családjának fél esztendőre ! Ez — nem akarok nagyon kemény szót használni — kegyet­lenség. (Igaz ! Ugy van ! balfelől. Mozgás.) Es ez nem egyedül áüó eset. Itt van a másik, amely épen ilyen. Burmeisterné is 4 gyermek anyja. Szintén elvesztette a férjét. Kap féleszten­dőre ideiglenes segély czimén 84 K-át. Ebből le­vontak tőle 70 K-át és kapott félévre a magyar államtól, azért, mert férje hős volt a harcztéren, mert teljesítette kötelességét és gyermekei árván maradtak utána, fél évre 14 K-át! (Mozgás.) Ez a 14 K, t. ház, nemcsak félesztendeig fog sajogni annak az özvegynek a lelkében ; hiszen meg van terhelve ezenfelül további visszatérités kötelezettsége mellett 187 K-val. El fog telni ret­tenetes hosszú idő, mig ő ettől az adósságtól meg­szabadul, amelylyel nem saját hibájából lett adós. Miután meggyőződtem arról, hogy Henop Józsefné teljesen vagyontalan, adósságokkal túl­terhelt : ez esetben feltétlen a legsürgősebb or­voslásra van szükség. (Helyeslés balfelől.) Ez a szegény asszony ugy jött el hozzám, hogy előbb elment a Hadsegélyző Hivatalhoz, onnan küldték a honvédelmi ministeriumba, a honvédelmi mi­msterium elküldte a rokkantügyi hivatalhoz, a rokkanthivatal elküldte a kereskedelmi és ipar­kamarához. (Élénk mozgás balfelől.) A kereske­delmi kamaránál kapott egy irást, hogy menjen a szolgabiróhoz és kérje meg, hogy társadalmi utón gyűjtést rendezzen számára. Otthon elpanaszolta a jegyzőnek, hogy miként járt Budapesten, akkor a jegyző mondta, hogy jöjjön el hozzám s ugy próbáljak hatni érdekében, hogy tegyem szóvá esetét a képviselőházban. (Helyeslés balfelől.) Nagyon jól tudom, t. ház, hogy ez nem egyedülálló eset. Van ilyen több, sőt nagyon sok. Ily esetnek nem szabad előfordulni, s meg vagyok győződve, maga a kormány is igyekezni fog, hogy ily esetek ismétlődését lehetetlenné tegye. Hiszen, ha van valami, t. ház, ami a hadvise­lés érdekeit is mélyen sérti s igen nagy szocziális ve­szélyt rejt magában, az a mi hadsegélyezésünknek özvegy- és árvaellátásunknak az a vérforraló igaz­ságtalansága, hogy nagyobb a segély, mig él a hős ; mihelyt pedig neki hasznát nem veszik többé, le­szállítják az illető családjának a segélyét. (Moz­gás balfelől.) Méltóztassék elgondolni azt a rettenetes er­kölcsi kárt és rombolást, amelyet annak a gyászba­borult családnak lelkében véghez visz, ha látja, hogy mig a férj kezében ott volt a fegyver, mig re­mény volt, hogy visszajöhet adófizetőnek, gondos­kodott róluk az állam ; da amikor az ő fizikai tel­jesítőképessége megszűnt, mikor már remény nincs, hogy gyermekeiről, családja jövőjéről ő maga gon­doskodhassak, abban a pillanatban azt mondják : hat hónap múlva nem kapsz rendes segélyt, csak ideiglenes és lényegesen leszállított segélyt. Ha ezt nem érzi minden kultúrember és min­den törvényhozó, hogy ez igy nem maradhat, akkor azt hiszem, semmiféle emberi érzés nincs többé a világon. Ezt igy eltűrni nem szabad, mert szégyene lenne az országnak, ha ezen nem változtatnánk. (Helyeslés balfelől.) Nagy baj a bizonytalanság is a segélyezés időpontjára nézve. Mert pl. ennek az asszonynak dukál az 1887 évi törvény szerint 96 K , 1914 no­vember óta. Ez az asszony nem kapta meg a pén­zét s nem tudja megkapn ; , holott — mint mon­dom — minden hatóságnál, még az iparkamará­nál is járt. Nekünk ugy kell lehetőleg gondoskodnunk az özvegyek és árvák ellátásáról, hogy mindaddig részesüljön a család hadisegélyben, amit a mozgó­s'tás a kahnával megkapott, mig részére a végle­ges nyugdíj és az özvegyi ellátás biztosítva nincs. (Helyeslés balfelől.) Nem szabad e két terminus közé a bizonytalanságnak, Ínségnek, kétségbe­esésnek és lázadásnak oly időközét beékelni, amely úgyszólván teljesen felborítja annak a csa­ládnak a békéjét, nyugalmát és boldogságát. (Helyeslés balfelől.) Nagyon nagy baj volt, hogy ministeri rendelet jelent meg, mely a hadisegélyt megállapító köz­igazgatási hatóságokat anyagilag teszi felelőssé a megállapított segélyért. Ezt odakint a vidéken mindenütt teljesen félreértették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom