Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-625

202 625. országos ülés 1916 február 12-en, szombaton. nem mondta, de azt sem mondta, hogy ígérjétek meg legalább azt, hogy akkor, amikor győzünk és a monarchia nekünk magyaroknak köszönheti első sorban a győzelmet, hogy akkor meg fogjátok adni zászlónkat, nyelvünket és mindazt, amit mi mint szuverén nemzeti állam jogosan igényelhetünk. Nem, ezt nem tette. Ellenben megismétlődött a vitám et sanguinem és a magyar nemzet egy volt, az egész magyar nemzet ezt a vitám et sanguinem-et megismételte és erre t. ház, mi volt a válasz ? Az első mámoros hetektől eltekintve, kezdődött a katonaság részéről egy tervszerű üldöztetés, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) tervszerű üldözése mindennek, ami magyar, különösen ami a magyar államiságra emlékeztet. És ami még ennél hihetetlenebb és felháboritóbb, hogy ez az üldözés fokozódik ós fokozódik épen a győzelem következtében; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) minél jobban győzünk, annál jobban üldöznek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) minél kevesebb szükség van ránk, annál jobban üldöznek bennünket. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mobilizáczió első napjaiban még nem hallottunk zászlósértési esetet, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor még katonazenével vonultak, még Bécs városában is a magyar zászló lengett és a Rákóczi-indulót hallhatta mindenki. Gr. Tisza István ministerelnök: Bécs most is tele van magyar zászlóval! Gr. Károlyi Mihály: Ma bezzeg máskép szól a nóta, ma a hű magyarokra nincs többé szükség. Gr. Tisza István ministerelnök: Már kérem szój)en! Gr. Károlyi Mihály: A hű magyarok megtették kötelességüket és azokat a hű magyarokat ma a hadvezetőség néptörzsnek nevezi és hogyha lelkesedéstől elragadtatva, és ha daczára annak, hogy üldözik, ugy ahogy TJrmánezy t. barátom fényesen dokumentálta ha daczára ennek lelkesedni tudnak és lelkesedésükben nemzeti dalokat énekelnek, akkor részeges hordának nevezik. Nem tudom, mit gondol a t. ministerelnök ur, hogy ha egy menetszázadnak eltiltanák, hogy a Waclit am Rhein-t énekelje vagy a Heil dir im Siegeskranz-ot, ha elvennék, ha abban a momentumban, mikor a halál torkába készül menni, kicsavarják a kezéből a nemzeti szinü zászlót, nem tudom az a német katona mit válaszolna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok győződve, legyen az német, franczia, angol vagy bárki is, ha látja azt, hogy katonái a háború tizenkilenczedik hónapjában énekelve mennek a halál torkába, akkor mindenkinek, minden nemzet polgárának könybe borulna a szeme és levett kalappal nézné ezeket a hősöket. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen az ember még az ellenségében is tisztelni tudja, tisztelni kötelessége mindenkinek a nemzeti önérzetét, a nemzeti büszkeségét. (Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Ha az angol zászlót megtámadják, az angol lobogót megsértik a legtávolabbi polynéziai szigeten, a legtávolabbi Csendes-oczeánnak bármely szigetén, az angol kormány erre azonnal azzal felel, hogy odaküld egy pár Dreadnought-ot és vagy megadják a teljes elégtételt, vagy porrá lövi azokat a szigeteket. T. ház. Hát csak minekünk kell hallgatnunk, kell eltűrnünk, hogy nem a polynéziai szigeteken, de saját országunkban, a saját hadseregünkben ilyen esetek előforduljanak? A t. ministerelnök ur itt kijelentette, hogy a hadvezetőségtől távol áll minden magyarellenes tendenczia. Ha ez igaz, ha igaz az, hogy távol áll az ilyen tendenczia: itt az alkalom, mutassa meg és büntesse meg ezeket. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Példát akarunk statuálni és oly szigorúan büntetni ezeket, mint a hazaárulókat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert azok, akik e pillanatban lankasztólag hatnak, ha nem lelkesíteni tudnak, akiknek elsősorban a kötelessége lelkesedni és ezt a kötelességet elmulasztják ; azokra a legsúlyosabb és leghathatósabb büntetést kell mérni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Én remélem és hiszem, hogy a t. ministerelnök ur nemcsak azonnal válaszol erre az interpellácziómra, mert itt nem a válaszban van a lényeg, hanem a cselekedetben; de nemcsak én, hanem merem állítani, az egész magyar közvélemény várja, hogy ime, most már erélyes fellépéssel példát statuálnak és erélyes fellépéssel toroltassék meg ez az eset. Ebben a reményben és hitben terjesztem elő interpellácziómat, mely a következőképen szól (Halljuk! balról. Olvassa) : »Interpelláczió a ministerelnök úrhoz : 1. Van-e tudomása, ministerelnök urnak az 1916. évi január 26-án Pozsonyban a magyar nemzeti zászló ellen Romanu Tivadar őrnagy által elkövetett sérelemről és a magyar huszárokat meggyalázó sértő szavakról, melyeket használt, midőn a huszárok magyar harczi dalokat énekeltek ? 2. Ha igen, hajlandó-e a ministerelnök ur a hadvezetőségtől az ejtett sérelemért a legteljesebb elégtételt követelni és pedig olyan alakban, a) hogy a hadvezetőség rendeletet bocsásson ki, hogy a magyar zászlókat teljes tiszteletben tartsák, b) hogy ugyancsak ebben a rendeletben közzététessék az, hogy a magyar nyelv énekben és szóban mindenkor szabadon használtathassák ? 3. Hajlandó-e ezen esetből kifolyólag követelni a hadvezetőségtől, hogy Romanu Tivadar 72. gyalogezredbeli őrnagy ellen vizsgálat indíttassák és amennyiben az elhangzott vádak igazaknak bizonyulnak, őt azonnal állásától meg-