Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-625
625, országos ülés 1916 február 12-én, szombaton. 197 sági viszonyokra, más egyénekkel cseréltessenek fel ?« (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A honvédelmi ír hvster ur kivan szólni. B. Hazai Samu honvédelmi minister: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk I) Van szerencsém a t. képviselő ur interpellácziójára a következőkben válaszolni. (Halljuk ! Halljuk!) Hogy a mezőgazdaság terén súlyosak a viszonyok, azt mindannyian tudjuk és valóban azt tartom, hogy a mezőgazdasági viszonyok helyes, vagy legalább tűrhető mederbe terelése a szó teljes értelmében honvédelmi ügy. (Élénk helyeslés balfelől és a jobboldalon.) Ennélfogva legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, hogy ugy mint eddig, ezentúl is megteszek mindent abban az irányban, hogy legalább is tűrhető viszonyok létesüljenek. Ami a t. képviselő urnak azt a kérdését illeti, hogy vájjon a háború kezdetén hadimunkálatokra vont egyéneket, nevezetesen azokat, akik mezőgazdasági munkálatokkal foglalkoznak, ki lehet-e cserélni, erre nézve egész precziz választ nem adhatok. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Hiszen ez attól függ, vájjon azok az emberek hol és miként alkalmaztatnak. Altalánosságban azonban én is azt tartom, hogy csak a legkisebb lehetőség esetén is azok az egyének, akik már huzamos idő óta a fronton vannak és otthonuktól elvonatnak, oly egyénekkel cserélendők ki, akik mezőgazdasági munkát nem végeznek. Ennek következtében azt az egész határozott választ adom a t. képviselő urnak, hogy e tekintetben tárgyalásba bocsátkozom ugy a hadügyminister úrral, mint a hadseregfőparancsnoksággal,—mert hiszen ott vannak ezek alkalmazva — hogy amenynyibcn időközben igazi katonai szolgálatra be nem vonattak, — mert hiszen ezek időközileg sorozás alá is kerültek és ennek következtében népfelkelői kötelezettség alá Vonattak — akkor cseréltessenek ki. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Ez alkalommal még egy megjegyzésre bátorkodom szoritkozni, nevezetesen arra, hogy én teljes lehetetlenségnek tartom és el sem birom hinni, hogy volnának egyes tisztek, akik tisztán csak azért tartják vissza azokat a hadimunkásokat, hogy nekik ne kelljen a frontra menniök. Ez olyan mende-monda, amelyre ne méltóztassék adni semmit, (Helyeslés.) mert igazán rossz világot vetne reánk még ennek a feltevése is. (Helyeslés a jobboldalon.) Még egyszer ismétlem, hogy azonnal intézkedni fogok, illetőleg érintkezésbe lépek a hadügyminister úrral, és ha talán időközben az országgyűlés berekesztetnék, még kötelességemnek fogom tartani a t. képviselő urat lépésem eredményéről értesiteni. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur szólni ? Novák János: T. ház! Köszönettel Teszem tudomásul a t. honvédelmi minister ur válaszát és csak azt jegyzem meg, hogy ami a hadimunkásoknak az egyes tisztek által történt visszatartásának okát illeti, azt én határozottan nem állítottam — amint azt előrebocsátottam — hanem csak ugy informáltak engem, de bizva a t. honvédelmi minister urnak mindig tanúsított hazafiságában, köszönetet szavazok; a felvilágosításért. (Helyeslés.) Elnök: Vitának helye nem lévén, következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a honvédelmi minister urnak Nóvák János képviselő ur interpellácziójára adott válaszát: Igen, vagy nem ? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik ugyancsak Nóvák János képviselő ur interpellácziója az igazságügyi ministerhez a háború befejeztével előállható tömeges árveréseknek bizonyos időre való felfüggesztése tárgyában. Novák János: T. ház! A jelen pillanatok, amikor hazánk dicsőségeért és annak léteért vagy nemléteért künn fiaink küzdenek a karcztéren, talán nem alkalmasak ilyen interpelláczióra, lehetnek egyesek, akik azt mondják, hogy időeletti az én interpelláezióm, de tanulva többféle eseten, mégis szükségesnek tartottam elmondani, hogy* el ne késsem vele. Bocsánatot kérek, hogy ehhez egy anekdotát fűzők: A czigány megverte a fiát, hogy el ne törje az üveget. Amikor megkérdezték, hogy miért veri, hiszen nincs kár, azt felelte, hogy később már hiába veri, mert a kár is megvolna és a verés nem használ.. E szempontból bírálva a jelenlegi körülményeket, bátor vagyok a t. minister ur, valamint a t. ház figyelmét felhívni a jövendő eshetőségeire. Mindenki ismeri Magyarországnak azt a súlyos helyzetét, hogy a kisebb birtokok, valamint, talán tévedek, a nagyobb birtokok is jórészt adóssággal vannak megterhelve. A nagy birtokok tulajdonosainál talán nem sikerült annyira bevinni az illetőket a meggondolatlan kölcsönökbe az egyes ügynököknek, mint a kisbirtokosoknál. Emlékszem, amikor 13—14 év előtt ügynökök jártak künn a községekben, óva intettem hozzámtartozó barátaimat, hogy ne örüljenek az olcsó pénznek, mert az mindig belesodorja az embert az adósságba, mert könnyelműen költ. És mi történt? Az ügynökök bevezették a szegény embereket a kölcsönök felvételébe, az illetők vásároltak birtokot, akkor kiadták a kölcsönt nekik kötelezvényben. Másik alkalommal azzal jöttek hozzájuk, hogy a váltónak sokkal könnyebb az értékesítése a takarékpénztár- által, mint a kötvénynek, mert akármily takarékpénztár váltót küld más intézethez, készpénzzel fizet.
