Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-625

186 625. országos ülés 1916 ur, nem tettem e házban nevetségessé az ön rabbiját, mint ahogy ön tette az én lelkészemmel, (Ugy van ! balfelöl.) aki becsületes hivatásának közepette, hogy a népen segítsen és a szövetkezetekben is istápolja a kisemberek érdekeit, kötényt kötött a derekára és ugy szolgálta ki a szegény népet, pedig ez valóban nem szégyen, különösen ha czélját tekintjük. Huszár Károly (sárvári) : És azt mondja, hogy menjünk kereskedőknek ! Rakovszky István: Hogy azt a munkászubbonyt megszégyenítőként állítsák oda, ahhoz a modern Bayardnak kellett itt felvonulnia. (Ugy van ! Ugy van ! a haloldalon.) Én nem vagyok modern Bayard ; én nem vagyok Bayard, de én elismerem és tisztelem minden egyes munkásomnak becsületesen elvégzett munkáját és ha a gyárba jövök, tüntető módon odamegyek ahhoz a munkáshoz, mert az ő zubbonyában is tisztelem ennek az országnak hasznos, becsületes, munkás polgárát, aki munkájával gazdasági fejlődésünkhöz járul hozzá és szívesen szorítok vele kezet. (Helyeslés a baloldalon.) Rám nézve az a piszkos zubbony nem elriasztó hatású, hanem ellenkezőleg, én abban az ő hadi ruháját becsülöm, éjjen ugy, mint a katonán levő egyenruhát. (Helyeslés balfelol.) T. ház ! Olyat én itt nem tettem és nem is fogok tenni; én nem fogok az ön nyomdokán haladni, akármit tesz is ön; arra nem lesz eset, hogy én talán odaálljak és azt mondjam : »Nézzétek ezeket a bankokat; íme ez olyan pénz, az meg amolyan pénz«. Nem, t. ház, és ez az én antiszemitizmusom az ön filoszemitizmusával szemben. (Helyeslés balfelol.) De, t, ház, a képviselő ur egyszerre megtámadott engem amiatt, hogy én a bankot akkor támadtam és ezt ma megismételtem. (Halljuk! Halljuk!) De hisz nem ez a védelem, t. képviselő ur, hogy idejön és előránt itt mindent, (Ugy van! balfelol.) akik önt nem bántották, amihez nekik semmi közük és odaállítja expressis verbis nagy nevek viselőit, mint olyanokat, akik X. Y. j)énzének az árnyékában meghúzzák magukat. (Ugy van! balfelol.) A t. képviselő ur sietett azzal a kijelentéssel, hogy nagyrabecsüli azokat az urakat. (Derültség és felkiáltások a baloldalon: Miután jól bemártotta őket! Ez a villámhárító!) Hát én köszönöm azt a nagyrabecsülést, amely abban áll, hogy Magyarország történelmi neveit, a nagy múltnak élő tanúit, férfiakat, akik családjai századokon át érdemeket szereztek ezen ország fejlődése, megvédése körül, mint olyanokat állítja oda, akik megsarczolják ezt a népet bizonyos urnak j>énzeszsákja mellől. Ugyebár, t. képviselőtársam, ezeket sem akarta bántani, ön ezeket is csak dicsérni akarta ? (Helyeslés és derültség balfelol.) ön engem itt a ház előtt megvádolt, hogy mindenkiről leveszem a keresztvizet. De hiszen az utolsó tíz év alatt nem hoztam én annyi nevet ide, mint ön az alatt az egy-két perez alatt. (Ugy bruár 12-én, szombaton. van! balfelol.) Semmi esetre sem kerestem ki magamnak teljesen intakt embereket. Ha támadtam, ugy amint ma támadok és támadni fogom most majd önt is, támadtam visszaélések miatt s támadtam azért, mert a közélet tisztessége szerintem a legfőbb elérendő czél ebben az országban. (Élénk helyeslés és taps balfelol.) T. ház ! Mindez az áldatlan harcz, mindez az áldatlan tusa, mindezek az elfajulások arra vezethetők vissza, hogy semmit sem véd az ember olyan elkeseredettséggel, olyan vakmerőséggel és elszántsággal, mint a megkaparintott zsák aranyát. (Ugy van! Taps balfelol.) Hiszen ez a legnagyobb szenvedély. Minden mást könnyen odahagy az ember de aki a Mammon árnyékába belebolondul, aki Mammont istenévé teszi, aki olyan elveket vall, hogy keressen mindenki, amennyit tud és ahogy tud, az elveszti az iránytűt és meggondolatlan fővel megy neki ma az ügyvédeknek, holnap a történelmi névnek, önönmagának, a saját maga felekezetének, életbenlevőnek és halottnak egyaránt. (Igaz ! Ugy van ! Tapsok a baloldalon.) Es miért keresett ki ön épen engem ? (Mozgás.) Vázsonyi sokkal erősebben beszélt a bankokról! Miért e kímélet ? Ahogy én ismerem, ott is megtalálta volna a feleletet. Huszár Károly (sárvári) : Talán nem párbajozott volna. Rakovszky István : Azt mondja Vázsonyi Vilmos : Ott vannak a bankok ; én is a maguk hatáskörében nagyon hasznos, szükséges és áldásos intézményeknek ismerem és csak ha átcsapnak más körre, tartom őket kártékonyaknak, ha magyar alkotmányt akarnak játszani, akkor tartom őket kártékony intézményeknek. Igenis, ma, midőn az igen tisztelt bankok, még pedig a legnagyobbak, az élelmiszerkereskedelemben, hogy e szót használjam, a legragyogóbb üzleteket csinálják, amikor a kamatláb a betétek után szépen leszáll, ma mikor nincs pénzszükség, de pénzbőség van a bankoknál, amikor elkészül a biláncz, akkor lehetetlen, hogy Magyarországon csak egy réteg van, amelyet meg kell kímélni: a bankok és a részvénytársaságok, amelyekhez nem szabad hozzányúlni. Itt nem arról van szó, hogy jótékonyságot gyakoroljak, hanem nekem az ország iránt tartozó kötelességemet kell teljesítenem és nem szabad oly alkotmányt csinálni, még átmenetileg sem, a háború idejére sem, amely a nem adózás elvén uj nemességet kreál a magyar bankok nemességét. Elitélőbb szó még nem hangzott el. Hát a t. képviselő ur hol volt akkor, hogy ezt nem hallotta ? (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Miért nem reagált erre ? (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Miért nem, ezt nem tudom, de megmondom, hogy miért reagált velem szemben : önnek szüksége voit reám, (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) szüksége volt reám, hogy a Lipótvárosban beigazolja, minek is vagyok én itt a képviselőházban. (Derültség és taps a balés a szélsőbaloldalon.) Hogy mutassa ki, ti bankok, ki véd titeket \ ! Én sem védem, igaz, mikor