Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-625

178 625. országos ülés 1916 február 12-én, szombaton. hogy én kimutattam, hogy ahhoz a pártnak semmi köze, azzal semmiféle összeköttetésben nincs, tegnap megint előhozakodik és a mi nyakunkba akarja varrni az intézetet, hogy mi közeli nekszusban állunk vele. Hát nem olvasta a t. képviselő ur az én beszédemet, ahol én bemutattam Rakovszky István képviselőtársam interpelláczióját, Zboray Miklós képviselőtársam czikkét és Rakovszky István képviselőtársam nyilatkozatát arra vonatkozólag, hogy nemcsak távol állunk a banktól, nemcsak semmi közünk alakulásához, hanem azt egyenesen a legnagyobb aggodalommal és ellenszenvvel kisértük és daczára annak a t. képviselő ur csökönyösen ragaszkodik ezen állításához? Ismétlem. Nekünk azzal a bankkal semmiféle összeköttetésünk nincs. Talán csak nem akarja a t. képviselő ur komoly képpel összeköttetésnek nevezni azt, hogy a Hungária az Alkotmány kiadóhivatalában hirdetéseknek, a mérlegnek, közgyűlési és egyéb értesítéseknek a közléséért évenkint 4000, illetve 2000 K-át fizet ? Vagy pedig Seherr-Thoss Béla t. képviselőtársam igazgatósági tagsága ? Figyelmeztetem a t. képviselő urat arra, hogy SeherrThoss Béla akkor, amikor a Hungária Bank igazgatóságába belépett, nemsokára rá, nem ezen okból, hanem politikai okokból, a néppártból kilépett s ezért abban az időben már nagyon laza volt az összeköttetés közte és miköztünk. Most pedig, mikor újból tagjaink közt van szerencsénk tisztelni, hogy most nem lépett ki az igazgatóságból és arra őt nem hivtuk fel ? Ez csak természetes. Mi nemtartxmk nyilván banküzleteket, nekünk nincs betekintésünk semmiféle könyvekbe, igy nem is gondoltunk arra, hogy a Hungária Bank miféle szállításokkal, üzletekkel foglalkozik. Seherr-Thoss képviselő ur legjobban fogja tudni, hogy ha oly banküzletek nyomára jön, amikről azt látja, hogy nem fair dolgok, vagy olyanok, amelyekben mint képviselő nem vehet részt, mondom, legjobban fogja tudni, mit csináljon és meg fogja találni az időt és alkalmat, hogy a bank kötelékéből kiváljon. (Ugy van l a bal- és a szélsőbaloldalon.) A néppárt senki fölött gyámkodást nem gyakorol és képviselő tagjait semmiféle felelősség alá nem vonja. Aposztrofál engem a t. képviselő ur, hogy miért nem emlegetem Simonyi-Semadam Sándor képviselő urat a Telepitő és Parczellázó Bankkal kapcsolatosan ? Bocsánatot kérek, erre az esetre ugyanaz áll. Simonyi-Semadam Sándor képviselő ur van hivatva elsősorban elbirálni a dolgot. Ügyésze, azt hiszem, az igazgatóságnak, vagy igazgatósági tagja. De miért épen ő, vannak ott a a többségi párthoz tartozók. Ugy tudom, Nagy Ferencz az elnöke a Parczellázó Banknak. Miért nem védi meg ő ? Miért védje Simonyi-Semadam, vagy én ? Báró Madarassy-Beck Gyula is benn van az igazgatóságban, miért nem fordul hozzá ? Minket akar kellemetlen helyzetbe hozni, hogy védjünk meg oly üzleteket, amelyeket ő perhorreszkál és elltél ? B. Madarassy-Beck Gyula: Nem ítélte el! Sándor Pál: Nem ítéltem el! (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szmrecsányi György: Vagy itt van a fiumei rizshántoló dolga. Tegnapi beszédében a t, képviselő ur egyetért velem abban, hogy a fiumei rizshántoló korrekt, szolid vállalat, amelynek a magyar közgazdasági élet, különösen a háború első négy hónapja alatt, a tevékenységeért köszönettel tartozik. Ebben egyetértünk. De kérdem Sándor Pál képviselő urat, miért nem állította be a kérdést igy, miért nem emlékezett meg erről akkor, amikor gróf Zichy Aladárt aposztrofálta e vállalattal kapcsoatban ? Én minden bankot, amely készleteket halmoz fel, amely felhajtókat küldözget szét az országba, hogy az élelmiszereket összevásárolja és ha össze vannak vásárolva, azokat drága pénzen és mesterséges piaczi áralakulásokkal bocsátja a fogyasztóközönség közé, mindig támadtam, támadni fogom és támadom és elitélem. | A t. képviselő ur azt mondja, hogy nagy felháborodását a többek közt az is okozta, hogy mi a három legtekintélyesebb bankot támadtuk. Most csak magamról beszélek. Őszintén szólva, nem tudom, hogy^t. képviselőtársaim mely bankokat támadták. Én támadtam és megemlítettem a Magyar Altalános Hitelbankot. És pedig miért ? Azért, mert a Magyar Általános Hitelbanknak, mint az ország egyik első pénzintézetének, megvan a maga szerepe, különösen most a háborúban, amint a t. ministerelnök ur magát kifejezte, vezetni tartozik a magyar közgazdasági életet, végrehajtója a pénzügyminister ur financzmüveleteinek és amikor azt látom, hogy ily nagyrahivatott bank zsir- és szalonnaüzletekkel foglalkozik, itt volt az árjegyzék bemutatva, igenis, nem tartom ezt semmiképen méltó feladatnak. (Igaz! Ugy van!) Ne felejtse el a t. képviselő ur azt, hogy a bankoknak most a háború alatt nem az a hivatásuk, hogy minél lukrativabb üzleteket csináljanak. Huszár Károly (sárvári): A kereskedőknek is ez a véleményük! Szmrecsányi György: Nem ez a hivatásuk, (Igaz I Ügy van !) hogy még nagyobb és szédületesebb üzleteket csináljanak. Huszár Károly (sárvári) : A kereskedők is igy gondolkoznak ! Szmrecsányi György: Az a hivatásuk, hogy a nemzetnek nehéz, megpróbáltatásokkal teli napjaiban a nemzetnek, az országnak, a hatalomnak és a polgárságnak rendelkezésére álljanak és segítségére menjenek. Farkas Pál: Ebben mindenki egyetért! Rakovszky István; Hála Isten ! Sándor Pál: Nem védtem ! Huszár Károly (sárvári) : Akkor nincs mellékvágány ! Szmrecsányi György: Amikor beszéltem az élelmiszer uzsoráról, világosan és kétséget nem tűrő módon kijelentettem azt, hogy nem személyes-