Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-619

12 619. országos ülés 1916 tam felhozni, én ismételve elismerem, hogy ez a rendelet haladást képvisel, elismerem azt, ami benne jó, megállapítom, hogy annak a parancsnak, amelyet a közadók kezeléséről szóló törvény 101. Szakasza foglal magában, ez a rendelet csak rész­ben tesz eleget, hogy a vizsgálatot és az egész el­járást szabadon hagyja, hogy tehát azok a pana­szok, amelyek a harminczados rendtartás és a pénzügyi nyomozás sötétsége ellen irányultak, nem orvosoltatnak, mindazonáltal én örömmel üdvözlöm ezt mint részletfizetést, de egyúttal tisztelettel kérem a t. pénzügyminister urat és a t. igazságügyminister urat, hogy a részletfizetés másik részét is méltóztassanak mielőbb megadni, mert lehetetlen az, hogy a régi harminczados el­járásnak és rendtartásnak komikuma továbbra is megmaradjon, másfelől pedig a jogbiztonságot veszélyeztesse. Egyébként a jelentést tudomásul veszem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! Köszönettel ismerem el, hogy az előttem szólott Vázsonyi t. képviselő ur kiemelte azt a haladást, melyet a rendelet a jelenleg hatályban lévő jog­forrással szemben legalább az eljárás főszakában, a főtárgyalás tekintetében felmutat. Engedje meg azonban a t. ház, hogy t. képviselőtársam néhány megjegyzésére pár szóval reflektáljak. (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt ezt tenném, kötelességem kiemelni, hogy a kormány azt a tartozást, amelyet külön­ben több mint negyvenhét esztendeje a törvény­hozás a kormányra rótt, épen a t. túloldal kezde­ményezésére teljesítette, és pedig elsősorban Ba­konyi Samu t. képviselő ur határozati javaslatá­nak, ugy emlékszem, még 1914 nyarán történt elfogadása, másodszor Vázsonyi Vilmos t. kép­viselő urnak a jövedelmi adó tárgyalásánál előter­jesztett indítványa alapján. Magam részéről nagyon örvendek, hogy ennél a reformnál közreműködhettem. Nagyon nyomatékosan kell azonban hang­súlyoznom azt, hogy amit ez a rendelet tartalmaz, az teljesen megfelel mindannak, amit a t. pénz­ügyminister ur az emiitett törvényjavaslat tár­gyalása alkalmával kilátásba helyezett, mert ő a reformot már akkor is kifejezetten csak a főtár­gyalás szakára szoritandónak jelezte. Amit a kor­mány kilátásba helyezett, azt teljesen be is vál­totta. A bűnvádi perrendtartásoknak évszázados fejlődésében, különösen a XVII. és XVIII. szá­zadoknak Ordonnanoe criminelle-jeivel szemben a mai perjog a főeljárás szakában óriási változást mutat fel, olyan haladást, amely a jogélet más terén nem is tapasztalható. Egy egész más világot mutat akkor, amikor a terheltet, aki korábban az eljárásnak csak tárgya volt, egyenjogú ügy­féllé-teszi, amikor a főtárgyaláson a kontradiktó­rius eljárás utján a tárgyi igazságnak minden lényeges biztositékát érvényre juttatja. január 28-án, pénteken. Ezek a biztosítékok ezen rendelet révén most már a jövedéki büntetőbírósági eljárásban — az ügy lényegét tekintve. — szintén érvényre fognak emelkedni. En ugyan nagyra tartom mindazokat a garancziákat, melyeket a magyar bűnvádi per­rendtartás — e részben az én tudomásom szerint egy-kettőt kivéve, a legmodernebb perjogok egyike — a vizsgálat szakában megad a terheltnek, mind­amellett nem oszthatom azt az aggodalmat, hogy a vizsgálat szakának a rendeletben foglalt szabá­lyozása végzetes eredménynyel járhatna az ügy érdemére vonatkozólag. E részben különösen ki kell emelnem azt a haladást is, amelyet Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur beszédében nem hallottam hangsúlyozva, hogy a rendelet 8. §-a értelmében az eljáró hatóságok és közegek, tehát a pénzügyi hatóságok és közegek kötelesek a védőnek, a vád­irat benyújtása előtt beadványban tett előter­jesztését is elfogadni. Eszerint mód van adva ezen rendelet utján is arra, hogy minden terhelt ugy személyesen, mint védője utján már a vizsgálat szakában mindazt fel­hozhassa, amit javára akár a mentőbizonyitás ér­vényrejuttatása, akár az enyhítő körülmények kiemelése szempontjából lényegesnek tart, más­részről pedig, — amit Vázsonyi t. képviselő ur szin­tén kiemelt — mihelyt a terhelt le van tartóztatva, tehát a súlyosabb esetekben a védelem az egész vo­nalon meg van engedve már a vádirat benyújtása előtt is. Ilyen esetben tulajdonképen tehát ekviperá­rálva van a jövedéki eljárás a rendes eljárási sza­bályokkal. Nagy tehát a különbség a között, ami az eddig hatályban lévő szabályok értelmében a főtárgya­lást megelőzőleg lehetséges volt és a közt, ami ezen­túl lehető lesz. Bizonyos, hogy a jogi védelmet a ter­helt épen annak lényegében, t. L, hogy a védő-hi­vatva lesz majd a terhelt javára előtérj esztendőket beadványban kifejteni, ezentúl a vizsgálat szaká­ban sem fogja nélkülözni. Megengedem, hogy a rendeletben foglalt sza­bályozás az evolucziónak csak egy stádiuma és később bizonyára lesz módja a kormánynak és a törvényhozásnak tovább menni ezen a téren. Hang­súlyozom azonban, hogy a kormány ez idő szerint nem látta jogosultságát annak az álláspontnak, hogy a régi, nagyon elmaradott, teljesen a nyomozó eljárás alapelveinek megfelelő szabályokkal szem­ben egy nagy ugrással egyszerre az ellenkező vég­letbe csapjon.Különben ereszben is megtette már a kezdeményező lépéseket, — a mit, teljes hálával ismerem el, kiemelt Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur is — mikor a 12. §. utolsó mondata módot ad arra is, hogy még a vizsgálat szakában is egy specziá­lis esetben ügyfél nyilvánosság mellett a felek jelen­létében történjék meg bizonyos vizsgálati cse­lekmény. Nem oszthatom azokat az aggodalmakat, amelyeket a t. képviselő ur az előzetes letartóz­tatás szabályozására vonatkozólag - a rendelettel szemben kifejteni méltóztatott. Nevezetesen -az előzetes letartóztatásnak a rendelet 10. §-ában.és

Next

/
Oldalképek
Tartalom