Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-619

8 619. országos ülés 1916 január 28-án, pénteken. czados eljáráshoz és hasonlókhoz való ragaszko­dást, midőn más tereken olyan röpke könnyed­séggel keletkeznek nem is rendeletek, hanem egész kcdifikácziók. Ez a két régi műemlék újra kiadatott 1893 április 28-án egy pénzügyministeri rendeletben, mert már elfogyott a magyar fordítás. Akkor ma­gyar fordításban újra kiadták, mert már csak a né­met példányok maradtak meg és azt mondja ez a rendelet, hogy »a jelen összeállitás az utasitások eredeti szövegét tartalmazván, az annyiban bir ér­vénynyel, amennyiben az abban foglalt utasitások törvény, vagy későbbi rendelet által módosítást nem szenvedtek. Az 1842. évi utasításban foglalt mintáknak megfelelő nyomtatványok a magyar királyi állami felügyelőség által kiállított ny. mtat­ványjegyzékben soroltatnak fel«, stb. Az előadó ur szabadon a t. pénzügyminister ur után, akinek véleményét ez irányban ismerem, na­gyon féltette az egyszerű fmánozot, — akit igazán senkinek sem kell félteni, mert legény a talpán, — a szerinte rutinirozott és nagyhangú védőktől. Nrm tudom, hogy ez a két jelző igy egymás mellé állítva mit jelent, mert a rutinirozottság sehol sem imponál, ha pusztán nagy hangra támaszkodik. De a pénzügyministeri rendelet az egyszerű finán­czoktól sokkal többet kér, mert azt kérik tőlük, hogy ők keresgéljék ki az 1788. évi harminczad­rendtartá&ból és az 1842. évi harminczadhivatali utasításból azt, hogy a későbbi rendeletek abból mit módosítottak, mit nem; hogy abból mi érvé­nyes, mi nem. Ennek a játéknak a czélját igazán nem tudom belátni. Tudom, hogy az egyetemen vannak szi­gorú czenzorok, akik rébuszkérdésekkel gyötrik az ifjúságot, (Derültség ) de hogy az egyszerű finán­czokat miért kelljen ilyen rébuszokkal elgyötörni, miért kelljen nekik elbirálniok azt, hogy a harrnin­czados rendtartásból és utasításból mi van érvény­ben és mi nincs, azt nem tudom megérteni. Hiszen én még azt sem mondom, hogy méltóztassék ezt a régi utasítást és ezt a régi rendtartást abban az értelemben reformálni, amely értelemben én a modern bűnvádi perrendtartás alapján álló jogá­szokkal egyetemben kívánom, de méltóztassék azt a komikus anakronizmust megszüntetni, hogy egy ma élő eljárásban hivatkozni kelljen harrninczados utasitásokra és rendtartásokra. (Helyeslés a hal­oldalon.) Méltóztassék ebből kiveimi ministeri ren­delettel mindazt, ami elavult, aminek már nincsen helye és méltóztassék ugy a közönség, mint az egyszerű finánczok részére teljesen világos, át­tekinthető, érthető és mindenkinek jogállását kö­rülíró rendeletet kibocsátani, amely megmondja azt, hogy abból a harrninczados rendtartásból mi van és mi nincs érvényben. (Élénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ez igazán egy tollvonás­sal megtehető. Sajnálom, hogy nem intézhetek a t. pénz­ügyminister úrhoz szemtől-szembe kérést, mert önonmagának árt minden kormány azzal, ha ily komikumot fenntart. Ez a harrninczados rend­tartás és utasítás egy áüandó komikus témája mindazoknak, akik a jövedéki kihágási eljárásról elitélő kritikát mondanak és ezt igazán könnyen el lehet kerülni. Tessék egy modernebb évszámmal ellátott pénzügyministeri rendelet formájában ki­bocsátani azt a rendeletet, amelyet a pénzügy­minister ur jónak talál, hogy legalább formaüag végezzünk ezzel a kérdéssel. így azonban, ha az ember ezt a harrninczados utasítást és rendtartást forgatja, igen komikus dolgot talál benne és miután ezek a jogászközönség kezén forgó összes törvény­tárakban benne vannak, egyeseket félrevezethet­nek a tekintetben, hogy ez intézkedések talán ma is fennállanak. Én nem tudom, hogy fennálla­nak e vagy sem. P. o. az idézésekről azt mondja a harminczad-utasitás, hogy rendesen személye­sen kell idézni ellenben a 627. §-nál azt mondja : »kivételek nemesek és előkelő személyek«. (Derült­ség.) Hát ez a modern perrend ? De nemcsak ilyet mond, hanem azt mondja : »Nemesek, papok, katonatisztek, valamint egyáltalában más tekinté­lyes személyek, ha nem kereskedők, a vizsgálatot vezető jövedéki hivatal előtt való személyes meg­jelenés kötelezettsége alól fel vannak mentve.« Egy olyan rendelet, amelyben az foglaltatik, hogy »tekintélyes személyek, ha nem kereskedők«, váj­jon kinek okulására, vagy gyönyörűségére szolgál, ha közkézen forog? (Ugy van! Ugy van! bal­felől.) Ezt végre is ki kell lökni a jogforrások közül. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Sokkal komolyabb része a dolognak az, amit ott, ahol a vizsgálatról van szó, a harminczad-utasi­tás arra az esetre mond, hogyha a terhelt személy a feleletet megtagadja. A bűnvádi perrendtartás egy alapelve az, hogy a terhelt megtagadhatja a feleletet. Ö, ha ugy akarja, nem védelmezi magát, nem felel a kérdésre s a következményeket kell, hogy magának tulajdonítsa. A modern bűnvádi perrend elvei szerint ebből semmi sem következik, mert a vádnak kell a terhelt ellen a bizonyítéko­kat szolgáltatnia és ez az elv tulaj donképen azt je­lenti, hogy a terhelt, vagy a vádlott önmaga ellen bizonyítékokat szolgáltatni nem köteles. Ellenben a jövedéki büntető eljárás azt mondja, hogy ameny­nyiben valaki megtagadja a feleletet, — a harrnin­czados utasítás 639. §-a — akkor, qui tacet, con­sentire videtur, az ő hallgatása beismerésnek vé­tetik. Itt már méltóztatik látni, hogy nemcsak a czi­ráda és az építészeti stílus szempontjából van an­nak fontossága, hogy a vizsgálat itt a rendszer szem­pontjából teljesen kimarad, hanem igen lényeges jelentősége van, mert a jelenlegi bűnvádi perrend­tartás elvétől teljesen eltérő elvek alapján áll a harrninczados utasítás. És méltóztassék tudomá­sul venni, hogy a jövedéki eljárásnak ez a kérdése nemcsak a közvetett adókra vonatkozik, hanem az egyenes adók egész rendszerére is, ahol szintén es­hetnek emberek jövedéki kihágás vádja alá, külö­nösen a jövedelmi adónak nagyobb mértékű élet­beléptetése után a bevallások terén a jövedéki ki­hágás nemcsak azokat fogja érdekelni, akiknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom