Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-603

60 603. országos ülés 1916 január 4-en, kedden. rem, a végsőkig helytelen helyzetet tetemesen megjavítják. És, t. képviselőház, ha én azt mondom, hogy nem vállalhatom a tervezetet, mert túlriszkáns az államra, engedjék meg, hogyha van e háznak tagja, aki erősen át van hatva a XX. század szocziális gondolatától, én vagyok az. Eleget szenvedtem emiatt, eleget kritizáltak, hogy túlságos szoczialista politikát követek, de odáig menni, hogy az állam, a pénzügyminister, rátegye kezét Magyarország egész hitelügyére, ezt mégsem szabad megengedni és e tekintetben, hogy itt a legjobb szándék mellett is, az a bizonyos befolyásolás lehetősége megvan, erre nézve bátorkodom egy értesülésemet előadni. Neveket nem mondok, privátim, ha kívánják az urak, szívesen megmondom, de fel vagyok hatalmazva, hogy nevek említése nélkül nyilvánosan előadjam a következőket. (Halljuk!) Ma, midőn a pénzintézeti központ még nincs is megalkotva, még a törvény meg sincs hozva, máris arról értesít egy szavahihető férfiú, hogy az osztrák-magyar bank, ugy vélem helyesen érteni, egy vidéki fiókja utján, már bizonyos körmegkeresést intézett az ő körzetéhez tartozó intézetekhez, figyelmeztette őket a megalkotandó pénzintézeti központ előnyére és saját véleményeképen hangoztatja, hogy. a belépést igen szükségesnek tartja és ajánlja (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Engedelmet kérek, ha az osztrák-magyar bankfiók vezetőjének akármi is a véleménye: hogyha ő e minőségében egy ily deklarácziót tesz, tudjuk, hogy az annyit jelent, hogy parancs. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert próbálja meg az a vidéki pénzintézet ennek az óhajnak vagy véleménynek ellenállni — épugy amint próbálja meg pl. egy vidéki pénzintézet, ha a főispán azt mondja vagy súgja neki, hogy csak oly pénzintézetek kapnak közpénzből betéteket, amelyek a központnak tagjai, — mondom, próbálja meg egy vidéki pénzintézet és ne lépjen be a központba, az a pénzintézet az ő gazdasági körzetében az üzletének körülbelül 50°/o-át elvesztette. Amidőn ily nehézségek vannak, pedig itt még a direkt erős kormánybefolyást nem is látjuk, mikor ily lehetőségek vannak, ne méltóztassék rossz néven venni, a t. urak legjobbhiszemüségét feltéve, mégis vagyunk, akik aggódunk, hogy bizony a dolgot pártpolitikai czélokra is előbb-utóbb felhasználhatják. Polónyi Géza: Ugy is van! Gr. Batthyány Tivadar: Figyelmeztetem még a t. kormányt a következő szomorú, de megfontolandó tényre. Itt e kérdés tárgyalása során ismételten hangsulyoztatoit az a tény, hogy amidőn kitört a háború, sőt az elmúlt tavaszszal is, igen sokan voltunk abban a véleményben, hogy a pénzintézetekre a krízisek krízisei fognak a háborúval kapcsolatban jönni. Ebben, valljuk be, mindnyájan, nagy örömünkre, csalódtunk. Mert a mi pénzintézeteink nem rendültek meg. A nagyokról nem is beszélek, nem szólok azokról, amelyek a hadseregszállitásokkal némi kis vonatkozásban vannak és amelyeknek dus termése kérdésen felül áll, de látjuk, hogy egyáltalán nagy pénzbőség van, annyira, hogy a pénzbőségre való utalással, ha jól tudom, január elsején a budapesti nagy intézetek leszállították a betéti kamatot. Amikor ily nagy pénzbőség van, egészen bizonyos, hogy akárhány jiénzintézet most már könnyebben fog rendes bankszerű hitelhez jutni és nem fog rászorulni az állam pénztárának direkt segélyére. De van nekünk két társadalmi rétegünk, amelyek, sajnos, sokkal nagyobb mértékben fognak az állam direkt anyagi támogatására szorulni, az egyik a kis- és középipar, a másik a kiskereskedő. Méltóztassék végigjárni Budapest utczáin, és látni fogják a bezárt üzleteket, ha utána járnak a bezárt kisiparos üzleteknek, a bezárt kiskereskedőüzleteknek, megtudják, hogy azért zárták be, mert a munkásokat, a segédeket behívták és végre; maga a munkaadó is bevonult katonai szolgálatra, ott teljesiti a fronton, védi hazájának igazát, de amidőn ott kint a fronton életét koczkáztatja és harczol mint hős, mert a magyarok mindig mint hősök küzdöttek, (Éljenzés.) akkor azok a becsukott műhely- és üzletajtók intő szózatként szólnak a törvényhozáshoz és kormányhoz, hogy amikor ezek az emberek hazajönnek, devalvált, ha nem elpusztult, kis ekszisztencziát fognak itt találni. Ezeken kell segíteni, mert itt — bocsánatot kérek a kifejezésért — kutyakötelessége az országnak, hogy ezeket teljes mértékben anyagilag kárpótolja, erre nem lesz elég 20—30 millió, itt nem szabad takarékoskodnunk, meg kell adnunk, meg kell térítenünk az utolsó fillért azoknak, akik mint kis ekszisztencziák tartották fenn magukat, családjukat és azután ekszisztencziájukat elvesztették, mert hadbavonultak. Ezekre i méltóztassék gondolni és ha a t. pénzügyminister ur azt hiszi, hogy itt nem lesz elég tőkéje rendelkezésre, akkor inkább halaszsza el az egész pénzintézeti központot és fordítsa ezt az összeget erre a czélra. Méltóztassék még megengedni, hogy a revízió köteles voltára is kitérjek. Elkövettem azt a házszabálysértést és már tegnap a pénzügyminister úrral szemben közbeszóltam és azt mondtam, hogy mi igenis birói függetlenség kritériumával körülirt revizori intézményt akarunk. Ezt mondjuk majd akkor is, amikor, szerintem, az egész kérdésnek törvényhozási végleges rendezése aktuálissá válik. A mi felfogásunk szerint ugyanis — amely födi a ministerelnök ur nyilatkozatát, amelyet akkor tett, amikor itt a mandátumok meghosszabbítását tárgyaltuk, hogy ugyanis e parlament a maga meghosszabbított életében csakis aktuális, a háborúval legszorosabb kapcsolatban álló vagy