Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-603

54 603 országos ülés 1916 január k-én, kedden. most nem vádolom a t. kormányt azzal, hogy csak az ő szándéka lenne az, hogy öt esztendő múlva ez a pénzintézeti központ újból a ház elé ne kerüljön. Én nem titkolom, megmondom egész nyíltan, ahogyan gondolkozom, hogyha én volnék az a kormány, én is prolongálnám, pedig én ellenzem ennek az intézetnek létesítését. Miért ? Azért, mert ha már egyszer az állam megcsinálta ezt az intézetet és 125 millió koronát rizikónak tett ki, öt esztendő múlva ezt a 125 milliót dubiózussá tenni egyetlen pénzügyminister sem merné. De meg aztán a vért szagolt tigrisnél hiába beszélünk humanizmusról. Ha már egyszer a kis pénzintézetek tudják azt, hogy az állam gondoskodik az ő adósságaikról, akkor azokat nem nagyon lehet megfékezni. És én itt egy megjegyzést mégis koczkáztatok és ezt még repetálni fogom röviden a revízió kérdésénél is. Tisztelt pénzügyminister ur, én egész biztosan tudom, hogy ebben a kérdésben velem egyformán fog gondolkozni, mert elmehetünk a pénzügyi bajok szanálásában a végső határig, odáig azonban nem szabad menni, ahol fraudulózus vagy büntetendő cselekmények okozták a kalamitást. Odáig nem lehet menni, hogy az állam álljon oda a kasszájával, hogy az illetőt a börtönből kimentse és mi fizessük szegény özvegyek és árvák filléreiből a tönkrement pénzintézetek adósságait. Én erre nagy súlyt fektetek és ezért térek most röviden rá a revízió kérdésére. Nem szándékozom bővebben bonczolni a Szterényi József t. képviselő ur által elmondottakat, de szeretném tudni, helyesen fogom-e fel a t. ellenzék álláspontját, inert ha ez egyezik az én felfogásommal, akkor teljes szívvel-lélekkel csatlakozom hozzá, ellenesetben pedig :gen súlyos aggodalmaimat nem látnám eloszlatva. Ha a t. ellenzék a kötelező revízió álláspontján áll ós ezt feltétlenül követeli, a revizor pártatlanságát bírói minősítéshez illő módon akarja biztosítani, de ennek a kormánynak és ennek az országgyűlésnek nem akarja megadni a jogot arra, hogy a reviziő révén hatáskörét tovább terjeszsze, akkor egyetértek ugyan vele, de konklúzióm egészen más. Az t. i., hogy én akkor azt követelném, hogy határozati javaslat terjesztessék elő arra nézve, hogy az országgyűlés rendelje el a kereskedelmi törvénynek a kereskedelmi és részvénytársaságokra és szövetkezetekre vonatkozó revízióját. Mert ha én azt mondom, hogy kívánom a kötelező revíziót, de azután oda konkludálok, hogy én pedig a feltételt ahhoz kötöm, hogy a pénzintézetek egy részére ne legyen revizió, ez talán mégsem egészen kongruens dolog. És én nagyon kérném t. ellenzéki barátaimat, hogy ezt még egyszer beszéljék meg a t. pénzügyminister úrral, mert ahányan felszólaltak, így pl, az előttem szólt t. képviselő ur is, mindnyájan a nagy pénzintézetek ellen hangoztatták érveiket ós ma is érintették — különösen Bródy Ernő t. képviselő ur — azt a Magyarországon, fájdalom, már epidémiává vált jelenséget, hogy a pénzintézetek alapításánál a leggyalázatosabb fraudulózus cselekedetek történnek. Én régi állásjxmtomnak megfelelően szeretem megnevezni az embereket. Sem fogok egy egész litániával előállni, mert megijednének a t. képviselő urak, de két tipikus dolgot elmondok arra nézve, hogy nem holmi kis intézet, nem valami uzsorakompánia csinált visszaéléseket. A mindnyájunk élénk emlékezetében levő Szivák-féle törlesztési bankról nem akarok bővebben szólni, de amit említeni akarok, azt már ex actis mondom és rendelkezésére áll a t. képviselőháznak a kereskedelmi bíróságnál 150 perakta arra nézve, hogy igaz az, amit előadok. Megalakult a munkaadók bankja és ott fingált aláírási ivek alapján és részben u. n. pinczealáirásokkal, tehát olyanok aláírása alapján, akik léteznek, de semmijük a világon nincs, megalapítanak egy bankot. Hogyan ? Lombardirozzák a még be nem fizetett részvényeket még pedig hol, t. pénzügyminister ur? A Belvárosi Takarókpénztárnál. Győződjék meg róla. Egyszerűen ad egy könyvkivonatot a Belvárosi Takarékpénztár, hogy be van fizetve a 30°/o és ennek alapján a kereskedelmi törvényszék beczégjegyzi a részvénytársaságot. Most aztán felszámolás alá kerültek és tessék megnézni, hány száz per van folyamatban ezek miatt a dolgok miatt. De azért ez nem akadályozza természetesen azt, hogy az illető pénzintézeteknek volt akkori vezérigazgatója, főrendiházi jelöltként szerepel Magyarországon. Én a magam részéről abból a szempontból, hogy ilyen és ehhez hasonló százféle visszaélések felfedezhetők és hozzáférhetők legyenek, feltétlenül szükségesnek tartom a revíziót és t. barátaimmal egyetértésben azt, hogy az pártatlan kezek által, de feltétlenül és gyorsan érvényesíttessék. Van azonban más ok is és így bekapcsolom gondolatmenetemet többi közt Hantos Elemér t. képviselő urnak ma elmondott igen szép és tanulságos beszédébe. Itt vannak a nemzetiségi bankok. Azt gondolja t. képviselőtársam, hogy a nemzetiségi bankok nagy szoliditása és az, hogy egyszer sem kerültek még felszámolás vagy csőd alá, csak az igazgatósági tagok személyében és az ő tisztességükben rejlik? Nem, a régmúlt foliansait ön már nem olvassa. Vegye csak egyszer elő. Mikor mi a Schulvereinnak aktáit tárgyaltuk és mikor a Jurga-féle romániai ligának dolgait tárgyaltuk, láttuk azt, hogy a román kormány hogyan csinál Magyarországon alapítványokat, természetesen humanitárius czég alatt, hogy hogyan dotálják ezek a külföldiek ezeket a pénzintézeteket. Ez a dolog ma még nagyobb mértékben fenyegeti a magyarságot, mint eddig fenyegetett bennünket. A szász földön megindult földvásárlás (ügy van! a szélsöbaloMalon.) nem jelensóg-e a t. képvi-