Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-603

603. országos ülés 1916 január i~én, kedden, 45 czia van bennem ez intézetek és ezen férfiak iránt, hisz kétségtelen, hogy e stallumokat ritkán lehet protekczióval, születéssel és egyéb más, úgynevezett illojális eszközökkel elérni, mert e pozicziókat a rátermettség hozza meg. Rakovszky István : Az önzés! Simonyi-Semadam Sándor: Ez is hozzávaló, ez kvalitás és ez szükséges kellék. En tehát nem viseltetem antipátiával ez urak iránt és .nem is antipátiából vetem fel a kérdést, hanem mint tényt kell ezt leszögeznem. Sőt tovább megyek. Méltóztassék megengedni, hogy egy fényt vessek azokra a nemzetekre, amelyeknek karakterét a nagy tőkegyűjtés adja meg, azokkal a nemzetekkel szemben, amelyeknek gazdaságában nem a nagytőke játszsza az eminens szerej)et. A nag}^ tőkegyüjtő Angliát, a nagy tőkegyüjtő Belgiumot, a nagy tőkegyüjtő Irancziaországot és last but not loast, a nagy tőkegyüjtő Uniót: szóval négy nemzetet ma a háború nagy forgatagában mi világitja meg (Halljuk! Halljuk!) és ezzel szemben ami Magyarország, Ausztria és Németország lelkületét, mint fáklyafényt 'í A röghöz való ragaszkodás és szeretet, itt tehát a hazaszeretet, ott az üzlet, a tőke féltése a döntő tényező. Anglia nem Angolországért küzd és Anglia az idegen katonákat, a franczia és a belga hadsereget nem saját hazájáért küldi a harczba, hanem tőkéjéért és világkereskedelméért, mivel a nagy tőkének megvan az az átkos tulajdonsága, hogy sohasem lehet elég és mindig terjeszkedni kivan. Ellenben a földéhség a hazai föld határaihoz kötődik, a haza rögjéhez kötődik, azt szereti és azontúl nem kivánkozik ; mig a nagytőke a más pénzét is kivánja a saját magáén kivül; mert ez a karaktere a nagytőkének, (Ugy van! balfelől.) Ne méltóztassék ebből vádat kovácsolni, ne méltóztassék azt hinni, hogy ezzel vádat óhajtok emelni. Én ezt természetrajzként állapitom meg a nagytőkének és ebből a konzekvencziát akarom objektíve levonni. Ezért, ha talán kellemetlen is ez némelyeknek, amiről nem tehetek, de mégis azt hiszem, hogy amit mondok, az igazság. (Ugy van ! balfelől.) Ennek konzekvencziája az, hogy a nagytőkék felhalmozódásának meg kell szabni a korlátait, meg kell adni a törvényes korlátokat, hogy vissza ne élhessen azzal a nagy önzéssel, amely a nagytőkével okvetlenül vele jár. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva kérem a t. pénzügyminister urat, a kormányt és még jobban az ellenzéket, hogy azt a felfogást, amelyet abban méltóztatik kifejezni, hogy ez ülésszak alatt oly intézményes törvényt nem óhajtanak tárgyalni, amely e prinezipiumot érintené, tegyék félre, mert a nagytőke hatalma, a visszaélés lehetősége, egy gazdasági betegségben, egy gazdasági krízisben még nagyobb lesz, mint békés időben és ha volt valaha szükséges preveniálni, ugy ma van az az idő, amikor a prevenczió szükséges, (ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ha gazdasági krizisek állnak be, az iparos, a földbirtokos, azt megérzi, mert az iparos termelése megfogy, az iparos piacza megszűkül, a mezőgazda munkájának intenzivitása meglohad és áruját talán nem tudja értékesiteni. A krízisből a nagytőke azonban mindig csak hasznot huz. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebben a háborúban, amikor az kitört, a közgazdaság egész terén mindenki félt és mindenki szenvedett, de a nagytőke nyereséget kapott. Nem irigylem tőle, rendjén van, mert a nagytőkének kellett elsősorban helyt is állnia, mert elsősorban a háborúban arra volt szükség és mert kétségtelen, hogy megilleti a haszon, de emellett konstatálni kell mint tényt, hogy aki e háborúban hasznot húzott, elsősorban mégis csak a nagytőke. (Ugy van ! balfelől.) Ha krizis állna be, ne adja Isten, hogy megtörténjék, a nagytőke nem fog vesziteni, mivel a nagytőke a krizisben is megtalálja üzletét és nyereségét. Vesziteni fog az ipar, vesziteni fog a kereskedelem, vesziteni fog a mezőgazdaság. (Ugy van ! balfelől.) Nézzük meg, mit jelent ez a hét intézet három milliárd korona erővel az ország közgazdasági életében ? (Halljuk! Halljuk!) Ha eszébe jut a hét nagy intézetnek, hogy egységet alkot, ha eszébe jut a tőzsdét kezébe venni. . . Polónyi Géza: A kezében van! Simonyi-Semadam Sándor: ...még jobban, mint eddig, sőt jobban . . . Polónyi Géza : Ez már beszéd ! Simonyi-Semadam Sándor: ... akkor minden papir ugy esik és emelkedik, amint ő akarja. Ha óhajtja, hogy kezébe veszi a gabonatőzsdét, a gabona ára ugy esik és ugy emelkedik, amint az neki tetszik. Mit jelent ez % Azt, hogy a mezőgazdaság minden szorgalma, a földmives minden törekvése az Isten keze után a nagytőke kezében lehet. Nem mondom, hogy ez igy van. nem is vádolom, hogy visszaélt ezzel a hatalommal, de azt kénytelen vagyok megállapitani, hogy módjában áll a nagytőkének ezzel a hatalommal az összes gazdasági tényezőket minden vonalon ugy befolyásolni, amint azt jónak látja. És ezt ma hét ur teheti meg, hét nagyon derék és nagyon okos ember ; de hét ember mégis csak hét ember Magyarországon és hét ember rendelkezik 20 millió más ember összes munkájának eredménye felett. Ennél nag3^obb hatalom nincs, sem másutt, sem Magyarországon. Hogy mennyire nagyhatalom ez és mennyire deferál neki minden kormány, még az a kormány is, melynek pénzügyministere itt-ott még ujjat is mert húzni vele, azt ez a javaslat a legfényesebben igazolja. (Ugy van ! balfelől.) Én még soha nem láttam, pedig legalább 100 vagy 200 alapszabályt magam csináltam és olvastam legalább ugyanennyit, hogy egy pénzintézet alapszabályaiba azt vették volna bele, hogy a pénzintézet mivel nem foglalkozhat ? Azt szokás belevenni, hogy mivel foglalkozik, körülírják annak munkakörét, hogy mit tehet, azt azonban, hogy mit nem tehet, csakis a nagybankok kívánságára és csakis a nagybankok privilegizálására vette bele a kormány az alap-