Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.
Ülésnapok - 1910-603
6U3. országos ülés 1916 január h-tn, kedden. 41 Azt hiszem aggályos intézkedés, hogy mindaddig, mig a nyugdijszabályzat megalkotva nincs, a nyugdijalapba a Pénzintézeti Központ részéről eszközölt befizetések a Pénzintézeti Központ kizárólagos tulajdonát képezik és a nyugdijalap a Pénzintézeti Központ tartalékalapjának tekintetik. Tehát megszünhetik a nyugdijalap és azután tartalalékalappá változhatik át. Viszont megállapítja a nyugdijbefizetési kötelezettséget, tehát megszünhetik a Pénzintézeti Központ és az alapszabály szerint lehetséges, hogy az alkalmazottak, akik befizették a nyugdijat, ezt, mint nyugdijat nem látják viszont, mert ez a Pénzintézeti Központ tartalékalapjának része. Ez különben mellékes része a kérdésnek. A fontos része a kérdésnek az, hogy méltóztassék ezt az alkalmat felhasználni arra, hogy megalakittassék, mint önálló jogi személyiség a Pénzintézeti Központtal kapcsolatban a kötelező nyugdijbiztositó intézet. Szerintem nem változtat a dolgon, ha öt év múlva megszűnik maga a központ. Ez megmaradhat azután is, miután a többi pénzintézetek, akik tagjai voltak ennek a nyugdíj egyesületnek, remélhetőleg többé-kevésbbé fenn fognak állani. Lehetne talán egy olyan központi szervet létesíteni akár a Pénzintézeti Központ kebelén belül vagy kivül és ezen alkalomból kimondani az összes pénzintézeti tisztviselők kötelező nyugdíj biztosítását és megszüntetni a röghözkötöttséget ; lehetségessé kellene tenni, hogy az alkalmazott átmehessen az egyik intézetből a másikba és ugy intézkedni, hogyha valaki végleg kiválik az egyik intézetből, visszakapja a nyugdíj befizetését. Én azt hiszem, hogy itt az alkalom és mód arra, hogy ez az intézmény felállíttassák és megvalósittassék. Én azt mondom, hogy ezt központilag lehetne megcsinálni, mert egyes nyugdíjintézetek meg is szűnhetnek ; azok matematikailag nem is állhatnak olyan erős bázison és épen, amint kimutattam, vannak olyan nyugdíjintézetek, amelyek rendeltetésüknek meg nem felelően üzleti vállalkozásokba fektetik a nyugdijakat. Az lenne a helyes, ha egy központi intézmény állíttatnék fel az összes magán alkalmazottakra ; de ezt nem lehet kívánni e törvényjavaslat alkalmából. Én a lehetőség határán belül maradok, nem kívánok lehetetlent. Minthogy pedig az lehetséges és kivihető, hogy a Pénzintézeti Központtal kapcsolatban megcsinálják a pénzintézeti tisztviselők kötelező m^ugdij biztosítását, ennélfogva nagyon kérem a pénzügyminister urat, hogy miután most ez a javaslat visszautasittatik a bizottsághoz és a bizottságnak módjában lesz evvel a kérdéssel foglalkozni, — reám se mondhatják, hogy az utolsó pillanatban a szakasz tárgyalásánál magánál álltam vele elő, amikor könnyű leinteni az embert, hogy teszett volna előbb beszélni, hát nekem tetszett előbb beszélni, ezzel a kifogással nem lehet érni — nagyon kérem a pénzügyminister urat, tegye lehetővé, hogyha az a központ öt év múlva kimúlik, maradjon fenn utána egy olyan szocziális ntézmény, amely legalább is jó emlékezetet fog 1 KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XXVIII. KÖTET. neki biztosítani. Hantos barátom nagy melegséggel emlékezett meg itt a nagybankok hazafias működéséről. Legyen ez az ő gusztusa szerint, ebbe nem szólok bele. De a tisztviselőkről nekünk kell megemlékeznünk, akik ismerjük a való, a mindennapi életet. Ha előveszem lapjukat, minden számban olvasom, hogy kik haltak hősi halált. Minden hét kimutatásában fekete keretben olvasom annak a sok névtelen hősnek a nevét. Amikor ezek özvegyeire és hátramaradottjaira gondolok és gondolok azokra, akik majd visszatérnek, azt hiszem, nem helytelen kívánság részemről, ha azt kérem, hogy gondoskodjunk ezekről a derék munkásemberekről, a magyar közgazdasági életnek ezekről a nagy munkát végző faktorairól, akik idáig igen kevés előnyben részesültek és az állam támogatását semmi tekintetben nem élvezték. Én igen kérem az igen t. pénzügyminister urat, hogy ezeket a megjegyzéseimet megfontolás tárgyává tenni és az intézmény felállításánál a tisztviselők jogos és megérdemelt kívánságait elismerni méltóztassanak. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Elnök : Ki van szólásra feljegyezve ? Hoványi Géza jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! Földes Béla és Szterényi József t. képviselőtársaim, az ellenzék vezérszónokai, felszólalásukban kijelentették, hogy ők a javaslatot általánosságban csupán azért nem fogadják el, miután az általuk előadandó módosítások tekintetében megnyugtató végleges választ nem kaptak. Kifejtették az egyesült ellenzék óhajait és kívánságait, amiket a pénzügyminister ur szives is volt honorálni és ezzel, amint előttem szóló t. képviselőtársam mondotta, ennek a javaslatnak kiszedték a politikai méregfogait. Én tehát abban a helyzetben vagyok, hogy a pénzügyminister ur ígéretében bízva, a javaslatot azokkal a módosításokkal, amelyeket ő szives volt kilátásba helyezni, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. T. ház! Ezt a javaslatot többféle szempontból bírálták. A bírálat első része főleg politikai színezetű volt, hiszen az ellenzéket a javaslattal szemben elfoglalt álláspontjára főleg politikai természetű aggodalmak késztették. Ezek az aggodalmak a javaslat mostani alakja mellett némileg megszűntek, de azért mégsem lehetünk teljesen megnyugtatva az iránt, hogy egy ilyen intézménynyel, amelynek alaptőkéje 100 millió korona, veszteségi tartaléktőkéje 25 millió korona, azonkívül körülbelül 500 millió korona hitellel élhet, hogy ezzel ne lehetne-e pártpolitikai érdekeket szolgálni. Hantos t. képviselőtársam utalt arra az igazságra, amit mindnyájan ismerünk, hogy az intézményeket nem a papirosra irt betűk teszik, hanem az emberek, akiknek kezében a vezetés van. Csakugyan igazság az, hogy »man, not measures«, — akármilyen szabályokat állítanak fel a papíron, mégis az életben tökéletesen más 6
