Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-603

36 603. országos ülés 19: tudják oda vinni, ahol szükséges. A magyar parasztnak is oly időben adnak kölcsönt, amikor a magyar pénzintézetektől nem kap és a nem­zetiségi parasztnak is olcsóbban adnak, mint a magyar intézetek. (Ugy van!) Ezzel szemben erélyes kormányzati rendszabályokkal nem lehet czélt érni; ezzel szemben csak a magyar pénz­intézetek versenye, a magyar pénzintézetek fej­lesztése, a magyar pénzintézetek megfelelőbb mű­ködése volna az egyedüli orvosszer. (Igaz! Ugy van !) De másik titka a nemzetiségi intézetek pros­perálásának az, hogy a nemzetiségi pénzintézetek már évtizedekkel ezelőtt megvalósították azokat a reformeszméket, amelyektől a magyar pénz­intézetek most is tartanak ;. hogy a pénzintézeti reform azon alapeszméi, amelyeket most akar vagy akart volna megvalósítani a t. pénzügyminister ur, a hazai román és szász pénzintézetek körében már rég megvalósultak. A román pénzintézetek kötelékének szolidaritása 156 részvénytársulati pénzintézetet ölel fel, a szász pénzintézetek kötelé­kébe pedig 34 nagyobb bankot és száz egynéhány hitelintézetet. Itt a rendszeres revizió már másfél évtized óta foganatban van. És ha kérdik, hogy miben van ennek a fontossága, akkor egy igen érde­kes adattal szolgálok. A háború kitörése előtti másfél esztendőben Magyarországon és Erdélyben 150 pénzintézet szűnt meg csőd, felszámolás és fúzió folytán. E 150 pénzintézet közt nem volt egyetlenegy nemzetiségű, sem román, sem szász pénzintézet, amely e kötelékekhez tartozott volna, egyet sem méltóztatik köztük találni, amely kimúlt volna, mert ezek a reviziót a maguk intézeteiknél foganatosították és mert ezeknek a szolidaritása is olyan, hogy itt egyetlen intézetnek a baja nyil­vánosságra sohasem jutott. Tehát ebből a szempontból, a magyar nemzeti hitelszervezet kiépitése szempontjából is örömmel üdvözlöm aPénzintézeti Központrólszóló javaslatot mert ez az első lehetőség arra, hogy a nemzetiségi pénzintézeteket is bevonjuk a magyar nemzeti hi­telszervezet érdekkörébe. És hogy ez sikerülni fog arra nézve biztató jelenség az a tény, hogy hetekkel ezelőtt, amikor a revizió kiterjesztése az összes pénzintézetekre tervezve volt, a román pénzintéze­tek szövetsége és az összes tót intézetek a Pénz­intézetek Országos Egyesülése elnöke Lukács László ny. ministerelnök ur utján közölték a pénz­ügyminister úrral, hogy valamennyien kivétel nél­kül és fentartás nélkül belépnek az uj Pénzintézeti Központba és alávetik magukat a revíziónak. Most vettem a szász pénzintézeti kötelék vezetői­nek azt az értesítését, hogy ők is kivétel nélkül csat­lakoznak. Ha ily módon sikerül bevonni a nemzetiségi pénzintézeteket a magyar hitelszervezet érdekkö­rébe, akkor azok a súrlódások, azok a félreértések, amelyek e téren fenforogtak, azt hiszem, sokkal könnyebben lesznek eliminálhatók, mint a leg­erélyesebb kormányzati rendszabályokkal. T. ház ! Nekünk az a feladatunk, hogy a nem­i január k-én, kedden. zetiségi pénzintézeteket ne bomlasztó társadalmi tényezők gyanánt kezeljük, hanem az olvasztó magyar gazdasági politika eszközeivé tegyük és csak ennek a fejlődésnek és munkálkodásnak eredménye lehet oly alakulás, amely a magyar nemzeti hitelszervezetnek a saját, nem erőszakkal való kiépítését, hanem gazdasági felsőbbségünkkel véglegesen megállapított diadala. (Ugy van !) Ezért, t. ház, e harmadik fő elvi szempontból is "a nemzeti hitelszervezet kiépitése szempontjá­ból is örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot. Hátra van az utolsó elvi szempont, amely­ből bírálat alá veszem a javaslatot és ez az uj pénzintézet hitelforrási jelentősége. E kérdésben két nagy ellentétes álláspont küzd egymással. Egyik az, amelyet a javaslat foglal el, amikor ugy kontemplálja az uj közpon­tot, hogy ez oly intézmény, mely csak rendkívüli időkben és különleges körülmények közt fogja táp­lálni a magyar hitelszervezetet. A másik álláspont az, amely a központból állandó, folytonos, egyenletes hitelforrást akar a magyar hitelszervezet számára teremteni. A javaslatnak az az álláspontja, hogy a központ rendkívüli hitelforrás és a javast-- iák bálya, hogy a hazai intézeteknek versenyt nem támaszt, a nagybankok érdekeit szolgálja és ezt az álláspontot a magam részéről hetyeslem, an­nak daczára, hogy a nagybankoktól távol állok ; helyeslem azon indokokból, amelyeket a t. minister ur tegnap kifejtett, de helyeslem az igazságosság szempontjából is. Mert az nem járja, hogy az állam az ő millióival, az ő százmillióival intézmé­nyeket létesítsen és meglévő bevált intézménye­ket egyenlőtlen versenyre kényszeritsen. Ez a legnagyobb igazságtalanság volna az állam részé­ről az adófizető polgárokkal szemben. Ezzel szemben állanak a másik álláspont hiv c i, akik arra hivatkoznak, hogy az állam az ő sok száz millióját nem hevertetheti gyümölcsözetlenül és még kevésbbé viheti az ő pénzét versenytekintetek­ből külföldre. Hivatkoznak arra, hogy nem lehet hitelforrásokat ugy működtetni, hogy a pénzügy­minister ur elrendeli, hogy most válságban adjunk hitelt, ha pedig megszűnt a válság, a hitelforrás zsilipéit egyszerűen lezárja. Hivatkoznak még a javaslat ellenzői arra is, hogy a Pénzintézeti Köz­pont jelenlegi konstrukciója szerint, az a tény maga, hogy valamely intézet a központhoz hitelért fordul, a praesumptio mali látszatátfogja felkelteni, azt a látszatot, hogy az illető intézet nem jó, hogy szanálásra szorul és épen ezért az intézetek inkább tartózkodni fognak a központ igénybevételétől, semhogy kitegyék magukat annak a gyanúnak, hogy ők bajban vannak s ezért fordulnak a köz­ponthoz. Ezekben az aggodalmakban van sok helyt­álló érv, de van sok túlzás is. És azt hiszem, hogy a félreértés abból támadt, hagy a Pénzintézeti Köz­pont természetét, jelentőségét és mivoltát egy közönséges pénzintézeti alapítás mértékével mér­ték és ebből a szempontból ítélték meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom