Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.
Ülésnapok - 1910-603
603. országos ülés 19. vagy Mányos intézkedések kitűnjenek és revízió alá vétessenek a törvényhozás czéljából. Mellőzésével a részletkérdéseknek, négy nagy elvi szempontból óhajtom a javaslatot bírálat tárgyává tenni. Ezek az elvi szempontok a következők : Először vizsgálni kivánom, hogyan viszonylik ez a javaslat a pénzintézeti reformhoz. Másodszor vizsgálni fogom, hogyan viszonylik a javaslat a pénzintézeti autonómiához. Harmadszor vizsgálni fogom a javaslat szerepét a magyar nemzeti hitelszervezet kiépítése szempontjából. Végül negyedszer vizsgálni kivánom az uj pénzintézeti központnak hitelforrási jelentőségét és természetét. Ami az első kérdést illeti, a pénzintézeti reformhoz való viszonyát a javaslatnak, ennek a taglalása talán a legfontosabb. Az igen tisztelt pénzügyminister ur tegnap azt a kijelentést tette itt a házban, hogy őneki ezzel a javaslattal nem is volt szándékában a pénzintézeti reformot megvalósitani. A törvényjavaslat indokolása tényleg azt a kijelentést tartalmazza, hogy az uj központ feladata csupán a pénzintézeti reform megindítása és csak az intézmény működése folyamán lesz elbírálható, lesz megítélhető, vájjon ez az intézmény alkalmas-e a pénzintézeti reform helyes keresztülvitelére, vagy pedig szükséges-e ujabb kormányzati vagy törvényhozási intézkedés. Ha e kijelentések jelentőségét vizsgálni akarjuk, először is tisztába kell jönnünk azzal, hogy voltaképen mi a pénzintézeti reform lényege, mi az a minimum, amit pénzintézeteink fejlődésének mai időszakában pénzintézeti reformnak tekintenünk lehet és kell. Az igen tisztelt előadó ur igen tanulságos beszédében részletes szemléjét adta azoknak a reformmozgalmaknak, amelyek 1864 óta Magyarországon a pénzintézeti reform terén tapasztalhatók. Földes Béla igen tisztelt képviselőtársam e szemlét kiegészítette azzal, hogy rámutatott a külföldi hasonló reformmozgalmakra és különösen a német bankreform alkalmával felmerült reformeszméket fejtegette. Ezen előzmények után csak néhány, igen rövid történeti megjegyzésre kell szorítkoznom. Fáy András »A Bélteky ház« cimü regényében pendítette meg először a pénzintézeti reform eszméjét. E regén}^ében az ausztriai Sparkasse-knek, ahogy ő nevezei, aprós kasszáknak behozatalát sürgette és ha az ő javaslata akkor keresztülmegy, akkor Magyarországon nincs is ma pénzintézeti kérdés, amint nincs pénzintézeti -kérdés hetven esztendő óta Ausztriában, ahol az 1844. évi takarékpénztári regulativum szabályozta a pénzintézeti kérdést ugy, amint az ma is érvényben van és amint az a viszonyoknak és a takarékossági szellem fejlesztésének teljesen megfelel. De Fáy András ezt az ő kedvencz ideáját már a saját intézeténél sem tudta megvalósítani. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület 1846-ban Kossuth Lajos indítványára részvénytársulattá alakult át és Fáy András keserűen panaszkodott később, hogy a részvényesség láza ellepte az embereket és hogy a KÉPVH. NAPLÓ 1910—1915. XXVIII. KÖTET. január k-én, kedden. 33 humanisztikus intézményeknek Magyarországon semmiféle talajuk sincs. Mióta a pénzintézetek részvénytársasági alapra helyezkedtek, igen változatos képét látjuk a különböző reformtörekvéseknek. Az abszolút korszakban a pénzintézeti reform lényegét az állami felügyelet alá helyezésben látták. A kereskedelmi törvény megalkotásánál a birói ellenőrzésben vélték a helyes reformot megtalálni. Az erre vonatkozó szabályok azonban nem kerültek bele a törvénybe. Egy évtizeddel később a takarékpénztári reformnak lényegét az egyes üzletágak egymáshoz való viszonyában vélték feltalálni, majd még később a saját tőkének az idegen tőkéhez való viszonyában, a kilenczvenes évek elején pedig a pénzintézetek mobilizálásában látták a reform lényegét. Méltóztatik látni, t. ház, hogy csaknem évtizedenkint változik a közvélemény abban a tekintetben, hogy pénzintézeti reformnak mit kell tekinteni. A legutóbbi két évtizedben azonban egyre erőteljesebben tolul előtérbe az a közfelfogás, amely a pénzintézeti reform lényegét két tételben látja : az egyik az, hogy a pénzintézetek szakértelmének fokozására a pénzintézeti revíziót kell meghonosítani, a másik pedig az, hogy a pénzintézetek szaporodásának gátat kell vetni, mert Magyarországon a pénzintézetek terén tényleg csak két baj van : az egyik az, hogy túlsók a pénzintézet, a másik pedig az. hogy ezen intézetekben túlkevés a szakértelem. Aki e kettőt kiküszöböli, az, t. ház, megreformálta a magyar hitelszervezetet. Nézzük, hogy a törvényjavaslat e két szempontból mit tartalmaz és hogy e két szempontból tekintve, jelentős lépésnek mondható-e a javaslat a reform megvalósításának utján? Ami a reformnak egyik ágát illeti : hogy a pénzintézetek szaporodásának gát vettessék, a reformnak ezt az ágát a javaslat teljesen megvalósítja, még pedig a legradikálisabb eszközzel, akkor, midőn a pénzintézetek létesítésének abszolút tilalmát állítja fel. Első tekintetre talán nagyon ridegnek látszik ez a javaslat. Hiszen a közgazdasági érdek nem az, hogy uj pénzintézetek ne keletkezzenek, hanem az, hogy igenis, keletkezzenek. Beck Lajos: Állami engedélylyel! (Mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Ralijuk !) Hantos Elemér: Azonban semmiféle érdek sem követeli, hogy olyan pénzintézetek keletkezzenek, amelyek kellő tőke hiányában megfelelő gazdasági működést kifejteni nem képesek. A pénzügyminister ur javaslatának eredeti, rideg álláspontját némileg mérsékelte a pénzügyi bizottság, azáltal, hogy lehetővé tette a húsz millión felüli alaptőkével bíró intézetek megalakulását. Lehetséges, hogy e korlátozás ellenére is fognak akadni jó intézetek, amelyek meg nem alakulhatnak, de, azt hiszem, sokkal kisebb kár, hátrány származik abból, ha egypár jó intézet nem alakul meg, mint amilyen előnynyel jár az, 5
