Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-602

'16 január 3-án, hélfőn. 20 602. országos ülés 19 kus rendezés mellett foglal állást, amely a kormány beavatkozását perhorreszkálja, amiként Vargha Gyula helyesen perhorreszkálta 30 évvel ezelőtt. Az az igazság, melyet ő akkor kimondott, ma is fennáll, és ez az a helyes ut, amelyen ez a kérdés rendezhető. (Helyeslés balfdől.) De nem kívánok a javaslat részleteivel foglalkozni, hanem reá térek tulaj donképeni czélomra, hogy körvonalozzam azokat a szempontokat, amelyek mellett az ellenzék elállani hajlandó attól a határozatától, mely az imént emiitett politikai okok folytán esetleg szélső harozra is kényszeritette volna az ellenzéket, amely szélső harczot csak végső esetben vette volna fel, ha t. i. nem találkozik előzékenységgel a t, kormánynál a saját álláspontjának — t. i. a kormány álláspontjának — érvényesítése tekintetében, hogy ezen országgyűlési cziklusban, ameddig a megbízatásunk tart, szerves alkotások, amelyek a pillanatnyi szükségből nem folynak, ne hozassanak létre. Az ellenzék tárgyi és személyi garancziákat keres ezen kérdés megloldásánál, abban a meggyőződésben, hogy amiként eddig sikerült a háború alatt a békés összhangot fentartani, kormányzati bölcsességgel és ellenzéki mérséklettel fenn tudjuk tartani továbbra is. Tárgyi garancziáink tekintetében első helyen áll az, hogy ez az intézmény ne végleges formában alkottassék meg, hanem átmeneti időre, amelyet öt évben kivan az ellenzék megjelölni, abban a felfogásban lévén, hogy ez az idő bőségesen elég arra, hogy a javaslat alaprendelkezései az általam elsőnek jelzett czélt teljesen elérhessék. Megvallom, bizonyos nehézségeket láttunk mi is abban, ami a személyzetet illeti, hogy nem lehet állandó személyzetet kapni egy ideiglenes intézethez. Erre nézve azoifban az ellenzék felajánlja a t. kormánynak a megoldásnak oly módját, amely ezen a nehézségen átsegit, hogy t. i. az állam annak a személyzetnek, amelyet erre a czélra a kormány magának kiszemel, amelynek természetesen elsőrangú személyzetnek kell lennie, abban az esetben, ha öt év múlva az intézetnek fel kellene számolnia, ha t. i. az akkori törvényhozás máskép nem határozna, állami ellátást biztosit, feltéve természetesen, hogy az a személyzet azt az esetleges más megbízatást, amelyet az államtól kapna, el is fogadja, mert hiszen nem lehet czélja senkinek, busás jövedelmet biztosítani valakinek munka nélkül. A megoldásnak ezt a módját tehát csak ugy értjük, hogy természetszerűleg annak a személyzetnek vállalnia kell azt a munkakört, amelyet eredeti fizetésének épségben hagyásával az akkori kormány neki kijelöl. Ezt az öt évi időtartamot természetszerűleg keresztül kell vezetni az egész intézményen, tehát nemcsak a törvényjavaslaton, hanem az alapszabályokon is, vagyis következetesen kell keresztülvinni mindazokban a rendelkezésekben, amelyek az intézet szervezetével összefüggnek. Itt jutok el ahhoz a ponthoz, amiért szükségesnek tartottam szószerint idézni a t. ministerelnök ur szavait, ahol a 125 vagy 150 milüós bankot méltóztatott említeni, hogy tisztázzam egyúttal azt is, hogy az ellenzék nem áll útjában annak, — nem is volt ez szándékában — hogy ez mint önálló intézmény ezzel a teljes tőkével jöjjön létre. Félreértés tehát köztünk és a ministerelnök ur igy értelmezett szavai között egyáltalán nincs ; a czél szemelőtt tartásával ugyanazt akarjuk ebben a vonatkozásban mi is, mint a t. kormány. A második tárgyi garanczia, amelyet kívánunk, az, hogy ugy a törvényben, mint a beczikkelyezendő alapszabályokban •— amire leszek bátor rátérni, mint további garancziára — kifejezést nyerjen az, hogy a Pénzintézeti Központ beavatkozási joga csak oly intézetekre terjed, amelyek a központtól hitelt vagy kölcsönt vesznek igénybe, vagy amelyek saját reputácziójuk érdekében — mert hisz olyanok is lesznek — a revíziót, mint amely kardinális része ennek a garancziális pontnak, a maguk számára maguk kérik. Ez a pont tulaj donképen három részből áll. Az egyik a revízió kérdése, amelylyel ugy az előadó ur, mint Földes Béla t. képviselőtársam részletesen foglalkozott, amelyre vonatkozólag csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy itt az ellenzék nem áll azon az állásponton, hogy a kötelező revízió talán felesleges. Épen ellenkezőleg, követeli az általánosan kötelező revíziót, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.} de nemcsak a 20 millión vagy 10 millión aluli intézetekre, hanem egyetértésben a tudomány férfiaival, a különböző jogászgyülésekkel és a legutóbb Budapesten tartott magyar jogászgyülés határozatával is, követeli a revíziót a nyilvános számadásra kötelezett összes vállalatokra kiterjedőleg, (Ugy van! balfelől.) hogy egészséges alapra helyezze közgazdasági életünknek ezt a rendkiviili fontos ágazatát. Igaz, hogy nem képzeljük a revíziót oly módon, amint a javaslat ezt kontemplálja, saját pénzintézeti hivatalnokokkal, hanem független revizorokkal. Béla Henrik : Honnan veszszük ? Szterényi József: A t. képviselő urnak arra a kérdésére, hogy honnan veszszük, legyen szabad megjegyeznem, hogy ugyanonnan, ahonnan a Pénzügyi Központ fogja venni. A Pénzügyi Központnak sem lesznek meg eleinte a revizorai, ezeket is ki kell képezni, a független revizorokat is ki kell képezni, csak a szervezet lesz más és épen a Magyar Revizorok Országos Szövetsége már évekkel ezelőtt tett volt előterjesztést az iránt, hogy a revizorok képzésére tanfolyamról kell gondoskodni, hogy megfelelő revizori személyzet álljon rendelkezésre. Ennek a garancziális pontnak a második része az volna, hogy az alapszabályokban ott, ahol a czél és az ügykör részletesen megjelöltetik, ahol a Pénzintézeti Központ igazgatóságának vagy vezérigazgatójának joga lesz az intézetek belső életébe beavatkozni, — ami a revízió természetéből foly, mert hisz máskép ezt a feladatát nem is teljesít-