Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-602

18 602. országos ülés 1916 január 3-án, hétfőn. mezőgazdasági egyetemünk. Egy második műegyetemre is nagy szükségünk van. Túlzás nélkül mondhatom tehát, hogy tanuljuk meg a had vezetőségtől azt, hogy bizonyos czélokra igenis a pénzt elő kell teremteni és a kulturális szükségleteket ki kell elégíteni. (Ugy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) Befejezem felszólalásomat. (Halljuk 1 Halljuk! a bal- és a szélsobalóldalon.) pártomnak és az összes eüenzéki pártok felfogása az, hogy igenis arra az ideiglenes feladatra, a pénzintézetek támogatására, mondjuk, azon intézetek megmentésére, amelyek a háború folytán bajba jutnak, egy ideiglenes jelleggel felruházott intézményt szívesen fogadunk el, kikapcsolva mindent, ami nem oda tartozik, és lehetőleg csökkentve a kormány befolyásának túlzásait. Ilyen javaslatot kérünk a kormánytól, ennek hiányában a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Eínök : Szólásra következik ? Pál Alfréd jegyző: Szterényi József! Szterényi József: T. ház ! (Halljuk! Halljuk.') Az után a szakszerű, tudományosan megalapozott, beható bírálat után, amelyben Földes Béla t. barátom a szőnyegen levő törvényjavaslatot részesítette, felmentve érzem magam a törvényjavaslat részleteivel való foglalkozástól és pedig annyival is inkább, minthogy valószínűleg az ellenzék részéről, de a túloldalon, a t. többségi pártból is a javaslat részletei különböző megbirálásban fognak részesülni. (Halljuk I Halijuk !) Magam, t. ház, kizárólag arra kívánok ma szorítkozni, hogy a kormány és az ellenzék közötti eltérést leszögezzem, illetőleg megvilágítsam s így az előadó ur által emiitett félreértések tekintetében is világosságot deritsek. Mert tény, hogy ebben a tekintetben súlyos félreértések forognak fenn, még pedig nem csupán abban az irányban, melyet a t. előadó ur jelzett, hanem ama megítélés tekintetében is, amelyben az ellenzék állásfoglalása e kérdésben részesült. Ott kell kezdenem, ahol a ház legutóbbi ülésének napirendi vitájánál egyrészt gróf Apponyi Albert, másrészről gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársaim a politikai béke érdekében azt a kérést intézték a t. kormányelnök úrhoz és a többségi párthoz, hogy ezt a törvényjavaslatot, amely — joggal vagy jogtalanul, amint gróf Andrássy Gyula magát kifejezte — súlyos politikai aggodalmakat támaszt az ellenzéken, addig, amíg a kérdés maga tisztázva nincs, napirendre tűzni ne méltóztassék. És folytatnom kell ott, ahol á t. ministerelnök ur az ellenzéknek ezt a nyomatékosan előterjesztett kérését azzal az indokolással utasította el — bocsánatot kérek, hogy szó szerint idézem a ministerelnök ur szavait, későbbi konklúzióm végett van rá szükségem — hogy (olvassa) »Méltóztassék nekem megengedni, nem tudnám a felelősséget elviselni azért, hogyha ennek a kérdésnek elhalasztásával mindazokat a bajokat, amelyekkel szemben a magyar vidék közgazdasága biztos óvószerekre talál e törvényjavaslatban, a mi mulasztásunknál fogva a magyar közgazdaságra zuditanók.« Majd azt mondja a ministerelnök ur (olvassa) ; »Itt azonban megint egy tévedésben méltóztatik lenni, abban t. i.

; hogy itt nem 125 millióról, hanem eg}

r 125 vagy 150 milliós — mert hisz annyi lesz körül I belül a tőke — bankról van szó. Már pedig evidens hogy egy 125 milliós bank nem 125 milliót hoz an' nak az ügynek szolgálatába, melynek szolgálatára ' rendeltetett, hanem azt az egész nagy közgazdasági erőt, amelyet egy 125 milliós alaptőkével rendelkező pénzintézet képvisel. A czélt tehát egyáltalában nem érnők el, nemcsak 150 millió, de még sokkal nagyobb összeg rendelkezésre bocsátása által sem.« Az ellenzék két vezérének és a t. kormányelnök urnak e nyilatkozatai között valóban súlyos j ellentét mutatkozik, de egyúttal az a félreértés is kifejezést nyer benne, mintha az ellenzéki pártok a kormányt meg akarnák akadályozni ama felelősség viselhetésében, amely természetszerűleg éri akkor, ha elmulasztja amaz intézkedések megtételét, amelyek saját megítélése szerint a háború utáni közgazdasági helyzetben szükségesnek /mutatkoznának. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez súlyos tévedés, mert kezdve e törvényjavaslat első benyújtásának időpontjától egész a mai napig, az ellenzék soha nem zárkózott el attól, hogy megadja a kormánynak azokat az eszközöket, amelyek a háborúból folyó vagy a háborúval kapcsolatos gazdasági bajok esetleges elhárítására szükségesek. (Ugy van! balfelől.) Az ellenzéki felfogása kezdettől az volt, hogy ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, melyet a t. ministerelnök ur a háznak 1915 április 27-iki ülésén a következőképen fejezett ki (olvassa) : »Teljesen egyetértek azzal és szívesen ragadom meg az alkalmat, hogy ezt az álláspontomat mintegy leszögezzem, hogy az alkotmányosság szelleme, a helyes alkotmányosság kardinális szempontja kívánja azt, hogy ezalatt a rendkívüli időszak alatt, amig a képviselőház a maga jogait csakis a tételes törvény intézkedésének köszönheti, ne cselekedjék a képviselőház mást, mint amit megtenni áUami érdekből feltétlenül szükséges abban az időben és ne foglalkozzék semmiféle más szerves és fontos kérdésekkek. Már pedig itt egy szerves törvényjavaslattal állunk szemben, amelynek egyik része a háborúból eredő esetleges bajoknak megelőzésével foglalkozik, másik része azonban semmiféle kapcsolatban a háborúval nincsen, hanem előkészítése, megalapozása egy későbbi, hosszú évek sorozatára terjedő, röviden pénzügyi reformnak nevezhető gazdasági akcziónak. A mi álláspontunk az, hogy az elsőhöz minden módot megkívánunk adni a kormánynak, és igy kötelességünk mindenek előtt vizsgálat tárgyává tenni azt, hogy mi a valószinü helyzet abban az időben, amelyre a t. ministerelnök ur imént idézett szavaival czélzott. örvendetesen kell megállapítanom, és azt hiszem, ebben megegyezünk valamennyien, hogy a mai helyzet gyökeresen más a javaslat első inten-