Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-602

16 002. országos ülés 1916 január 3-án, hétfőn. játszott az intézeteknél olyan nagy szerepet. (Mozgás. Halljuk ! Eálljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Földes Béla: A fővárosi bankok adatai alapján konstatálhatjuk, hogy mig az 1885. év elején a betéti üzlet még igen csekély jelentőséggel birt, már 1895-ben 45,700.000 koronára, 1905-ben pedig 73,900.000 koronára emelkedett. Ha pedig az utolsó kimutatást veszszük szemügyre, amelyet a Fővárosi Statisztikai Hivatal 1915 júliusi közleményeiben vettem kézhez, akkor a következő adatokat találjuk : (Halljuk! Halljuk !) Az összes takarékpénztári betétek Budapesten kitettek 815,500.000 koronát. Ebből a takarékpénztárakra 409,300.000 ' korona, a bankokra pedig 406,200.000 korona esik. Látjuk tehát, hogy a betéti üzlet a bankoknál már igen nagy jelentőséggel bir és roppant nagy emelkedést mutat szemben a takarékpénztárakkal, mert mig pl. a fővárosi takarékpénztáraknál a betét 1905-ben 349,400.000 korona volt, most pedig 409,000.000 koronára emelkedett, ami csekély emelkedésnek mondható, addig a bankoknál 73,000.000 koronáról emelkedett majdnem hasonló nagy összegre. Ezt azért vagyok bátor felemliteni, mert a revizió kérdésében abból indul ki a tervezet, hogy a nagybankok ne vétessenek tekintetbe, nekem pedig az a felfogásom, hogy ha egyszer a betevőknek akarunk, aminthogy, ugyebár, akarunk bizonyos védelmet nyújtani, és ha egyszer már a nagybankok ilyen nagy mértékben foglalkoznak a betéti üzlettel, akkor ebből szükségszerűen következik az, hogy a revizió alól azokat kivonni nem lehet. (Helyeslés a szélsőbahldalon.) T. ház ! Felsoroltam azokat a különböző funkcziókat, amelyek a t. minister ur szándéka és konczepcziója szerint a Pénzintézeti Központnak a feladatát fogják alkotni, és merem állitani, hogy az a czél, amelyet ezzel a t. minister ur el akar érni, t, i. a pénzintézeti reform, ezzel elérhető nem lesz. Lehet, hogy mi nem tudunk megállapodni bizonyos elvekre nézve, de a reformnak ily módon való keresztülvitele nézetem szerint utópia ; az nem fog megvalósulni és ha vannak bajok, ezeket a bajokat ilyen utón valami csekély mértékben csökkenteni lehet ugyan, de hogy ezen az utón át lehessen reformálni a magyar hitelügyet, azt nem hiszem. Ellenben nagyon természetesnek találnám azt, ha bizonyos más feladatok keresztülvitele czéljából létesitene a t. pénzügyminister ur ily intézetet. Mert vannak feladatok ,amelyek ilyen állami intézetekkel igenis megvalósíthatók és amelyek czéljára ez a konczepczió könnyebben keresztülvihető. Ha pl. olyan intézetről volna szó, amely államkötvényeket helyez el vagy arra akar hatást gyakorolni, hogy a kamatláb csökkentessék, szabályoztassék, a fizetési rendszer javittassék, vagy pl. arra akarna törekedni, ami Magyarországon nem volna felesleges dolog, hogy a takarékossági szellem, a takarékossági hajlam megerősíttessék, (Helyeslés.) nwit&z itt még nagyon távol van attól a foktól, amelyen pl. Németország áll. Hiszen Poroszországban 100 lakosra 29, Magyarországon pedig csak 16 betéti könyv esik. T. ház! Az egyes pontokra nézve röviden konstatáltam, mi az eltérés az én felfogásom és az igen tisztelt ministerelnök ur felfogása között. Én csak ismételhetem azt, hogy a konczepcziót határozottan aggályosnak tartom és pedig abból a szempontból is mert alkalmat ad a kormánynak túlságos ingerencziára, aminek elmaradhatatlan következménye az, hogy az állam igen súlyos felelősséget is vállal. Már pedig nem kívánatos, hogy az állam felelőssége ebben a tekintetben nagyobb legyen, mint okvetlenül szükséges. Talán azt is ki lehet emelni, hogy egy intézetnek ily óriási összeggel való alapitása nem is igen szükséges, hogy olyan intézet is jöhetne létre, amely a köztől kevesebb áldozatot venne igénybe és ép ugy teljesíthetné a maga feladatát. Egyáltalán nem szükséges, hogy ezzel az óriási intézettel lépjünk mindjárt az első pillanatban a világ elé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Áttérek most még röviden a revizió kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Erre vonatkozólag csak azt akarom különösen kiemelni, hogy épen a revizió kérdésében mutatkozik annak következménye, amit bevezetőleg emiitettem, hogy az intézet konczepcziója nem világos ; hogy nem tudni, hogy tulaj donképen milyen természetű intézetről van szó. Ez, mondom, kihat a revizió ügyére is, és pedig azért, mert az ugyan nagyon természetes, hogy ha egy intézet egy másikhoz fordul hitelért, hogy akkor az reviziót fog azzal az intézettel szemben gyakorolni; ez természetes és csakis ez természetes. De mi azt kivánjuk, én legalább azt kivánom, hogy a revizió igenis általános legyen, nem mintha a revizió magában véve oly panaczea volna, amely minden bajt elhárítana, mert hiszen tudjuk, hogy más országokban is van revizió, de azért ott is vannak bajok. Vannak e tekintetben igen érdekes nyilatkozatok. Pl. az amerikai »Comprolor« nyilatkozata, hogy a nagy piszok tulaj donképen mindig a csődnél, a könyvek akkori vizsgálatánál mutatkozik, addig nem igen találtak bajokat, és a revizorok működése ebben a tekintetben nem is oly eredményes. Azt is halljuk, hogy a credit mobilier nagy ellenőrzés alatt állott és csúfosan végződött. A mi viszonyaink között a revizió behozatalát, illetőleg az ellenőrzés fokozását én mindenesetre helyesnek tartom, azonban ismétlem, azt kivánnám, hogy akár most, akár későbben a revizió általánossá legyen ; hogy a revíziónak minden intézet alárendeltessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen többé-kevésbé valamennyi intézet foglalkozik nálunk passzív üzletekkel, amelyek körül a nagyközönség érdekelve van. A revizió tehát általános legyen, akár ugy történik ennek megvalósítása, hogy állami szerv végzi a reviziót, akár pedig ugy, hogy amint a pénzintézetek egyes képviseletei kívánták, autonóm testületeik utján oldatik meg ez a kérdés. Azt is nagyon kényes intézkedésnek tartom, hogy a fúzió által mintegy Damokles-kard lebeg az intézetek felett,