Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-602

10 602. országos ülés Í9Í6 január 3-án, hétfőn. Vannak hitelpolitikai, gazdaságpolitikai, általános politikai szempontból kifogásaink (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) és e kifogások egyszerűen kifejezhetők azzal a szóval, — nem akarom a dolgot túlozni, nem mondom, hogy ez — bár találó kifejezés volt, amit a magyar pénzvilág egy kiváló képviselője használt — hogy ez már államosítás. Nem akarom azt mondani, hogy ez már teljes mértékben államosítás, de mindenesetre oly rendezése a pénzintézeti reformnak, amely nem materiális elvek alapján akar a dolgon segíteni. Majd arra is rátérek, hogy a pénzügyminister urat mily motívumok vitték arra, hogy ne materiális elvek alapján járjon el, de tisztán ily szervezet létesítésével. Azt hiszem, aki a javaslatot elolvassa, az tudja, hogy itt e tekintetben csakugyan azt lehet mondani, habár triviális a kifejezés, hogy pénz beszél, az állam adja a 125 milliót és ennek alapján kell, hogy mindenesetre nagyobbmérvü befolyása legyen. Mellékesen megjegyezve, itt oly pénzintézet felállítását kontenrpláljuk, amely egyike lesz a legnagyobbaknak a kontinensen. Hiszen maga az osztrák-magyar bank csak 210 millió tőkével rendelkezik, a német bank, amely egyike a legnagyobbaknak, a >>Deutsche Bank«, kétszáz millió márkával. Itt egy óriási pénzintézet létesítéséről van szó. És visszatérve a kérdés lényegére, itt az államnak befolyása a hiteléletre mindenesetre nagyobb mértékben érvényesülhet, mint ahogy az kívánatos. 5 Hiszen sok téren tudjuk, hogy helyes az állami befolyás, sőt magam is annak az eszmének, annak a felfogásnak voltam képviselője, hogy bizonyos dolgokban feltétlenül kell, hogy az állam a gazdaság érdekeit előmozdítsa. Nevezetesen, ahol olyan funkcziókról van szó, amelyek inkább ad minisztrativ természetűek, vagy az egyének nem tudják ellátni, vagy oly funkczió, amely monopolisztikus természetű, például földgáz, vagy más olyan esetben, ahol talán az ellentétek a jaártok vagy osztályok között túlságosan nagyok, vagy gyöngéket kell védelmezni, mint a munkáspolitika terén, — ott feltétlenül mindig az állam beavatkozása mellett voltam, vagyok és leszek. De a hitelélet fejlődése, különösen Magyarországon, mint tudjuk, egészen spontán, magától történt, a kormánytól akkoriban nem sokat várhattunk. Hiszen ismeretes, hogy Széchenyi mennyit jjanaszkodott, hogy a bécsi kormánytól semmit sem kaptunk. Amikor műegyetemet kértünk, akkor azt mondták : előbb a só árát tessék felemelni, majd akkor lesz műegyetem. Ezen a téren legkevésbbé van szükség az állam beavatkozására, csak annyiban, hogy jó hiteltörvényeket létesítsen, ami alatt értek igazságos törvényeket, amelyek alapján a kölcsön behajtását, illetőleg a követelés érvényesítését lehetőleg gyorsan olcsón és biztosan lehessen elérni. Ez az, amit az állam tehet; nagyobb mérvű befolyásolása a hiteléletnek az állani részéről nem helyes, azt nem tartom kívánatosnak. Ez a politikai oldala a dolognak. Most áttérek a kérdés pártpolitikai részére. A t. előadó ur azzal akarta a pártpolitikai gyanúsítást elhárítani, hogy azt mondta, hogy a pártpolitika nem czélja a pénzügyministernek. Nem is állítjuk. Nagyon furcsa volna, ha így volna. Annyit mégis elvárunk a kormánytól, hogy nem honosít meg oly intézményeket, amelyek tisztán pártpolitikai jellegűek. A főispán sem tisztán pártpolitikai szerv, nem abból a czélból alkottatott, (Mozgás és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a vasút sem abból a czélból létesíttetett, hogy kortesszolgálatokat tegyen a választásnál, mégis tesz. Az ember gyönge és különben is, nem mindig a kormány, de más közegek járnak el ily irányban. Tegyük fel, hogy a kormány a választásnál a legtárgyilagosabb álláspontra helyezkedik, de a jelöltek is szorítják a kormányt arra, hogy hatalmát érvényesítse. Polónyi Géza : Nem kell őt olyan nagyon szorítani ! (Derültség.) Földes Béla: Én minden körülmények között helytelen dolognak tartom, ha az állam olyan intézményeket alkot, amelyek által a választókra illetéktelen befolyást gyakorolhat. Pedig csak önámitás és hipokrizis volna, ha azt áliitanók, hogy ezzel a javaslattal kapcsolatban ettől a veszélytől távol állunk. Ellenkezőleg áll a dolog, épen ez az a gyakorlati szempont, amely a javaslattal szemben érvényesíthető . (ügy van ! a baloldalon.) A kérdés gazdasági részét én abból a szempontból nézem, hogy a hitelügynek_ milyen jelentősége van ma a gazdasági életben. Es ha ezt veszszük, — tnert ebből kell kiindulnunk és csak ugy Ítélhetjük meg specziális magyar viszonyainkat, ha ezt tartjuk szem előtt — akkor bizonyos, hogy a mai kapitalisztikus társadalmi rend mellett azok az intézetek, amelyek pénz vagy értékek alakjában a tőkéket felhalmozzák, rendkívül nagy szerepet játszanak a hitelintézetek közül különösen azok, amelyek a tőkekonczentráczió következtében hatalmas, nagy mainmuth-intézetek lettek, amelyekről azt lehet mondani, hogy jóformán államot alkotnak az államban. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Hogy ezek az egész termelést többé-kevésbbé függőségben tartják vagy tarthatják, hogy igen nagy politikai befolyást is tudnak kifejteni, az bizonyos. Igen érdekes emlékeztetnem arra, hogy a múlt században egy franczia író, aki fiatal korában szoczialista volt, a hitelügynek nagy jelentőségét ugy világította meg, hogy azt mondta, hogy a háborút a bankárok mindig befejezhetnék, illetve a bankároktői függ, hogy lehet-e egyáltalán háborút viselni, mert ha Európa bankárjai összejönnének egy nemzetközi kongreszszuson és kimondanák, hogy nem adnak kölcsönt, akkor a háború megszűnnék. Ezt csak azért hozom fel, hogy a hitelélet és a politika közötti összefüggést illusztráljam. Ebből mi következik ? Az, hogy ha a gazdasági életnek ez az emeltyűje ilyen fontos, akkor jól kell azt megalkotni, jól kell azt szervezni. Ezért van az, hogy jóformán minden államban