Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-595

'eczember 11-én, szombaton. 426 595. országos ülés 1915 d Mi ma a kormányzat alapja ? Ha valaki a nagybirtokosság többségét és a nagybankokat pártjához tudja számlálni, megvan a lehetősége arra, hogy az ország kormányzását kezébe vegye. Sajnálom, hogy nem térhetek ki erre és nem indo­kolhatom részletesen állitásomat, de ha volna idő, megindokolnám azt, hogy ma Magyarországon az a helyzet, hogy aki ennek a két hatalmas tényező­nek támogatását birj Oly StrZ kormányozhat, vagy megfordítva, mindig ez a két hatalmas tényező kormányozza Magyarországot. T. képviselőház ! Amit a t. ministerelnök ur a határozati javaslatokra nézve kijelentett, az en­gem nem elégit ki. Ha már a ministerelnök ur azon állásponton van, hogy a jelen idő nem alkalmas e dolgokra, akkor legalább is Ígéretet kivánnék tőle, legalább helyezze kilátásba, hogy a szavazati jog, különösen a mostani eseményekre való tekintettel és a nép hadi szolgáltatását véve a harcztéren, mó­dosításra szorul, mert most ez a választói jog a nép nagyobb részét igazságtalanul kizárja és ép ezért kell változtatni rajta. De ilyen kijelentést sem kaptunk a ministerelnök úrtól. Csak azt mondja, hogy nem tér ki előle. Tudjuk, hogy nem fog kitérni, de még halvány reményét sem adja annak, hogy változtatni fog rajta. Itt meg kell emlékeznem a nők szavazati jo­gára vonatkozó mozgalomról, amelynek nyomai lépten-nyomon előtolulnak, de legnagyobb sajná­latomra kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a jelen időket nem tartom még olyanoknak, hogy a nők szavazati jogának kérdésével komolyan foglal­kozzunk és ezzel a politikában előálljunk. Mikor a férfiaknak, akiknek volna jogosultságuk, sincs szavazati joguk, akkor hiába követeljük a nők szavazati jogát, mert különösen a mai helyzetünk­ben tisztában vagyok azzal, hogy ha most esinál­tatik meg, a mostani kormány intencziója szerint, a nép tömegéhez tartozó nők úgysem kapnának szavazati jogot, legfeljebb néhány diplomás nőnek adnának. Ily körülmények közt mi kisgazdák a nők szavazati' jogával egyáltalán behatóan nem foglalkozunk, ezzel kapcsolatban azonban rá aka­rok mutatni egy körülményre és fel akarom hivni erre a közoktatásügyi minister urnak figyelmét. Ma az ország tanitóságának nagy része had­ban van, az iskolák igen sok helyen üresek, a nép gyermekeinek nincs meg a módja, hogy a hat elemi osztályt végezhesse, abból vizsgázhasson és ennek következtében, ha nem történik intéz­kedés, a gyermekek ezrei saját hibájukon kivül elesnek majd annakidején a választói jogosultság­tól, azért, mert nem végeztek hat elemi iskolát. Itt intézkedésre van szükség ; elvárom a t. kor­mánytól, hogy intézkedés történjék a tekintetben, hogy vagy adassék meg a lehetőség, hogy a gyer­mekek utólag a vizsgát letehessék, vagy pedig minősíttessék az ötévi iskola elvégzése hat osztály elvégzésének. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A választói jognál röviden még annyit jelen­tek ki, hogy itt nagyon helyesen nyilatkozott min­den tényező a képviselőházban, miszerint a ma­gyar nemzetnek a maga áldozataiért el kell érnie azt a helyet a világ és a monarchia beosztásában, amely megilleti. De valamint erre feltétlen jogunk van, ugy a katonának is az ő szolgálmányáért megvan az a joga, hogy legalább választói jogot kapjon. Sok a szenvedés, sok a nélkülözés, de ha aTról lehet beszélni, hogy mindenkinek szenvednie kell e harczban, legtöbbet mégis csak az a köz­ember szenved, a legtöbb éhséget ő szenvedi, a legtöbb munkát ő végzi. Nem akarok ma vádak­kal fellépni, de a háború után kénytelen leszek a képviselőház elé vinni olyan panaszos dolgokat, melyeknek nem volna szabad megtörténniük, s melyekre nézve a legénységi állományban levők a bánásmód tekintetében súlyos vádakkal illetik a tisztikart. T. ház ! A drágaság egyik főtémája a mai tárgyalásnak. Igazán szerettem volna bővebben kitérni arra, hogy ki okozza a drágaságot. Itt a város a falut hibáztatja, a falu a várost hibáz­tatja. Hiszen hibák mindenütt történnek, de nem volna szabad általánosítani a városban a vádakat a falura nézve, viszont a falunak sem szabad a város ellen általánosítania. Hiszen hibák mindkét részről történnek. Mint Krolopp Hugó t. képviselőtársam tegnap ki­mutatta, ugy áll a dolog, hogy amikor a gabonának 40 korona lett az ára, akkor ez a gabona nagy­részt a kereskedőknél volt, de nem a termelőknél. Az idén a gabona árának meghatározása ugy történt, hogy eleinte nagyobb árat fizettek, de ezen a magas áron csak az adhatta el a gabonáját, aki korán csépelhetett, igy aztán a kisgazdák nem adhatták el mindjárt, mert a kormány nem gon­doskodott arról, hogy kellő időben benzint kap­janak a motoros-cséplőgépekhez. Itt egy dologra különösen fel akarom hivni a t. kormánjr figyelmét. A makszimálási rendelet azt mondja, hogy az az eladó, aki száz métermázsánál kevesebbet ad el, egy koronával kevesebbet kap, mint az, aki legalább száz métermázsát ad el. Ez az intézkedés, bárhogyan is magyarázza az, aki kiadta, a kisgazdák zsebéből száz és ezer koro­nákat vesz ki és utalja be a gabonakereskedő zse­bébe. Ezt nem lett volna szabad a kormánynak megcsinálni és a kormány vagy megbízottja nekem hiába magyarázza, hogy a kisgazda búzája szeme­tesebb, vagy vesződségesebb az összehordása. A gyakorlatban ez nem igy van, mert hiszen a vevő a szemetesét levonja, a szállításnál pedig nem a vevő hordja össze a gabonát, hanem csak összehordatja egy helyre és vaggonszámra fuva­rozza tovább, — ép ugy, mint a nagybani véte­leket. De persze mivel mi kisgazdák vagyunk., fizes­sünk egy-egy koronát minden métermázsa után a kereskedő zsebébe! Ez olyan igazságtalan intéz­kedés, amiért a legélesebb támadás illeti meg a f öld­mivelésügyi kormányt. Fel- kell itt említenem röviden azt is, hogy a gazdákat megvádolják azzal, hogy visszatartják

Next

/
Oldalképek
Tartalom