Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-580

60 5S0. országos ülés 1915 május 10-én, hétfőn. azt a véleményemet, hogy én ennek a törvénynek egész komplekszusát ruháznám fel, visszaható erővel, nem szűkíteném meg a visszaható erő határát, hanem ezt az egész törvényre mondanám ki. De ha egyszer már megvan, ha ez nem volt keresztülvihető az igazságügyi bizottságban és nincs benne a javaslatban, én mint a jobbnál kevésbbé jót, de mégis mint biztosítását annak, hogy a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket, a javaslatot igy is elfogadom. (Élénk helyeslés. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra ki következik? Hoványi Géza jegyző: Gróf Esterházy Móricz! Gr. Esterházy Móricz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Csak egész röviden pár szót akarok szólni. (Halljuk! Halljuk! a jobbés a baloldalon.) Elnök: A képviselő ur hosszabb ideig akarja igénybevenni a ház figyelmét? Gr. Esterházy Móricz: Nem, csak egész röviden kívánok néhány szempontot, inkább bizottsági tárgyalásba illő modorban, felemlíteni. (Halljuk ! Halljuk!) Azt hiszem, felesleges az eddig elmondott beszédek után hangoztatnom, hogy ez a törvényjavaslat, amint előttünk fekszik, nem annyira jogászi remekmű akar lenni, mint inkább a mai háborús világban a közös és együttes védelemnek egyik eszköze. (TJgy van! balfelöl.) A 24. §. minősítése szerint a háború idején elkövetett cselekményekről lévén szó, én, bármennyire respektálom is azokat az aggályokat, amelyek e szakasz ellen felmerültek és a vita során, azt hiszem, még fel fognak merülni, a magam részéről elfogadom ezt az intézkedést, annyival is inkább, mert szerintem ebben tulajdonképen visszaható erő nincsen, a javaslat uj deliktumot nem statuál és csak a meglévőt minősiti. (ügy van! balfelöl.) De nem erre, hanem arra akarok én kitérni, hogy mivel ebben a javaslatban az együttes és közös védelemnek egyik eszközét látom, sajnálatomra a t. kormány egyik tagjától sem hallottam eddig semmiféle nyilatkozatot arra vonatkozólag, hogy ehhez hasonló jogszabályokat vagy eljárást akar életbeléptetni az osztrák kormány a monarchia másik államában is. Mert méltóztassék megengedni, a javaslat 4. §-a azt mondja, hogy vétséget követ el az, aki gondatlanságból nem teljesiti kötelezettségét olyanformán, hogy ebből az államra hátrány háramolhatik; ugy tudom, hogy ez a »háramolhatik«, ez a lehetőség meg lesz ugyan szorítva, de a gondosságnak ezt a fokát, azt hiszem, Ausztriában a törvényben nem találnám meg sem ma, sem a háború legközelebbi szakában és igy — persze csak absztrakt véve a dolgot — a magyar iparnak bizonyos fokú pönalizálását, hátrányban való részesítését látom, szemben az osztrák iparral. Épen ezért kérek én felvilágosítást, hogy az osztrák kormány álláspontja iránt tájékozva van-e a t. kormány, illetve tájókoztathatná-e erre vonatkozólag a házat ? {Helyeslés balfelöl.) Egy második szempont, amelyet előterjeszteni akarok, nem ugyan Írásbeli indítvány formájában, a következő : Az 1907. évi III. t.-cz. 15. §-ában világosan ki van mondva, hogy (olvassa): »a szállításoknál vagy munkáknál tapasztalt beigazolt visszaélés esetén a szállító vagy vállalkozó az illető minister által, a kereskedelemügyi minister hozzájárulásával végleg vagy meghatározott időre kizárható és ismétlés esetén kizárandó«. Ez a rendelkezés az 1907. évi törvénynek a közszállitásokról szóló fejezetében van. Az előttünk fekvő törvényjavaslatban én e rendelkezésnek analóg kiterjesztésére vagy nyomára nem találok. A magam részéről szükségesnek tartanám, ha ezt az adminisztratív és fakultatív büntetést kiterjesztenék, illetőleg felvennők valamely formában talán a 13. §-nál mellékbüntetéskép, még pedig olyanformán, hogy — mondjuk — nem vétség, de legalább is bűntett esetén a bíróság kimondhatná ezt legalább fakultative, de akkor is a bíróság mondaná ezt ki, mert igy, ahogy az 1907. évi törvényben áll a jogszabály, az ma nem elegendő, mert mindig megvan a lehetőség arra, hogy esetleg még sem zárják ki és ami szerintem súlyosabb, megvan a lehetőség arra, hogy egy későbbi irányzat, egy későbbi kormány vagy ministerium ezt a. kizárást megint felfüggeszti. Még egy kérésem volna a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra vonatkozólag a t. belügyministerhcz és ez részben az 5. §.-ra, részben j>edig épen arra vonatkozik, amit az előbb mondottam. T. i. azok az egyének, akik a jelen javaslat alapján jogerősen elitéltettek, nézetem szerint igazán megérdemelnék azt, bogy velük szemben a névváltoztatást a lehető^ legnagyobb nehézségekhez méltóztassék kötni. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, katonai szempontból is rendkívüli fontos az, hogy az illető intendáns, ha ellenőrzést akar gyakorolni, már messziről is mintegy sejtse, hogy ugyanez az ember benn volt már egy visszaélési ügyben. Azonban erre nézve sem teszek konkrét javaslatot, már csak azért sem, mert a czégeknél ez a rendelkezés természetesen illuzóriussá válik, amit magam nagyon is jól tudok és ezért — ismétlem — írásbeli indítványt a névváltoztatás megnehezítése tekintetében a hadseregszállitási visszaéléseknél nem teszek. Tulajdonképeni kérésem a t. belügyminister úrhoz az volna az 5. §-szal kapcsolatban, hogy különösen kórházi ellátásoknál nyilvános árlejtést méltóztassék kiírni kivétel nélkül, illetőleg igen szigorú és fokozott ellenőrzést méltóztassék elrendelni azokban az esetekben, ahol nem direkt az első vállalkozó, tehát nem az látja el a betegeket, aki erre 'nyilvános árlejtés utján megbízást kapott, hanem a második vagy