Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-580
58 580. országos ülés 1915 május lü-én, hétfőn. Bocsánatot kérek, a vasút épen ugy szállít annak a nagykereskedőnek, mint a kisiparosnak és kiskereskedőnek. Mindenesetre természetes, hogy egyes kisiparosok kis mennyiségű áruját helytelen volna külön szállitani. De hiszen ott vannak a kereskedelmi- és iparkamarák, amelyek összegyüjthetik az árut és azután nagyobb mennyiségben szállítják és adhatják át a kincstárnak. A nagykereskedők egy részének morális érzése nem állotta meg a próbát. Legalább is a most felfedezett szállítási visszaélések legnagyobb részét nagykereskedők követték el. Minden esetre érdekes kísérlet volna meggyőződést szerezni arról, hogy a kisiparosok és a kiskereskedők morális érzéke erősebb-e, jobb-e mint a nagykereskedők egy bizonyos részéé. Springer Ferencz t. képviselőtársam jogi argumentumokat sorakoztatott fel a javaslat ellen. Nagyon érdekesen, kimerítően, szépen csoportosította ezen jogi érveket, be is ismerem t. ház, hogy a jogi prakszis határozottan a visszaható erő ellen nyilatkozik. De' az élet a visszaható erő mellett szól. Már most, ha a jog és az élet követelményei összeütköznek, feltétlenül a jognak kell deferálnia, feltétlenül az élet kívánalmainak kell győzniök. Ha erre gondolok, okvetlenül meg kell szavaznom a javaslatot. De ha rágondolok azokra a képekre, amelyek az ebben az épületben most bemutatott kiállítás falain függnek, a fagyott lábak fotográfiáira, ha gondolok a leghidegebb időben mezítelen lábbal maradt katonáinkra, azokra, akik a hitvány posztó miatt dcczemberben védtelenül maradtak a hideg ellen, akkor nincs az a súlyos büntetőszankczió, amelyet a bűnösök ellen megszavazni nem tudnék. Nagyon rövid akarok lenni. Csak egy indítványom volna a szavazás mikéntjére vonatkozólag. Természetesen semmiesetre sem konkrét indítvány, csak egyszerű nézetemnek óhajtok röviden kifejezést adni. Ugy vagyok értesülve, hogy a képviselőház tagjai közt többen vannak, mint védők érdekelve a legújabban és az elmúlt hetekben felfedezett szállítási visszaélések ügyeiben. (Halljuk ! a bal- és a szélsobaloldalon.) Természetes dolog, hogy a védői minőség és a képviselőség közt nincs inkompatibilitás, de mégis megvan az impedimentum publicae honestatis. Huszár Károly (sárvári): Erkölcsi összeférhetlenség! Gedeon Aladár: Akadályt látok arra nézve, hogy e képviselőtársaim a szavazásban akár pro, akár kontra részt vegyenek. Nekem az a szerény kérésem van ezekhez az urakhoz, nem tudom, kik és hányan vannak, de tudom, hogy vannak . . . Egy hang (a jobboldalon): Itt nincs! (Zaj.) Gedeon Aladár: Az a kérésem volna, hogy ezek az urak tartózkodjanak a szavazástól. (Mozgás.) Köszönettel vettem tudomásul a minister urnak az ügyészekhez adott utasítást; csak egy rövid hozzáfüzésem volna. Bizonyos megbotránkozással értesültem az újságokból arról, hogy többek közt előfordult az az eset, hogy bizonyos kaucziót ajánlottak fel a letartóztatottak szabadlábra helyezésük érdekében és ugy tudom, volt egy törvényszék, amely azt a határozatot hozta, hogy az illetők szabadlábra helyezendők. Az ügyészség nagyon helyesen megfellebbezte a határozatot és ugy tudom, a kir. tábla megsemmisítette. Jó lett volna, (Mozgás. Zaj. Elnök csenget.) szükségesnek és jónak látnám, hogy az ügyészek szigorú utasítást kapjanak . . . Gr. Tisza István ministerelnök: Bégen megtörtént, meg is mondtam. Rakovszky István: Helyes! Gr. Tisza István ministerelnök: Meg is mondtam. Rakovszky István: Csak az egyhangúságot akarjuk konstatálni. Gr. Tisza István ministerelnök: Nagyon örvendek. (Derültség.) Gedeon Aladár: Ezt tudomásul veszem és a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Hoványi Géza jegyző: Sztranyavszky Sándor! Sztranyavszky Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Érzem a helyzet nehéz voltát, hogy én, mint a jrolitikában is és a szónoklásban is kezdő, egy olyan jogász és képzett jogász és oly szónok után szólalok fel, mint amilyen Springer Ferencz t. képviselőtársam. Nehéz az én helyzetem, mert nekem nincs módomban jogilag sem ugy elemezni, a javaslatot, miként az előttem szólt t. képviselőtársam tette, de amennyire érzem helyzetemnek nehéz voltát, ugyanannyira érzem a kötelességteljesítés szavát is, amely megszólal bennem, hogy akkor, amikor egy teóriának megvédésével szemben egy bűnnek megbüntetéséről van szó, (Igaz! Ugy van!) egy magyar embernek nem lehet arra az oldalra állnia, amely a teóriát védi, hanem arra az oldalra kell állnia, amely a büntettet méltó módon, kívánja büntetni. (Ugy van!) Én, t. ház, akinek módjában volt látni azt, hogy odafenn mily helyzetet teremtett a bűnösök ocsmánysága, én fokozott mérvben érzem a kötelességét annak, hogy a t. ház figyelmét felhívjam arra, hogy ne engedje magát félrevezetni, megtántoritani azon meggyőződésében, azon hitében, amely kell, hogy minden magyar ember szivében éljen, hogy igenis e bűnösöket, ha egyszer megelőzőleg megfelelő büntetési módozatokról a törvényhozás kellő időben nem gondoskodott, ugy azokat pótolni kell akként, hogy az uj törvényt visszaható érővel ruházzuk fel, hogy igy e bűnösök méltó büntetésüket elnyerhessék. (Ugy van!) T. képviselőház! En magában azt az egy bűnt, hogy itt ezek a szállítók a hadsereg teljesítő képességének a rovására menő bűncselekményt követtek el, magában ez egy bűncselekményben már elégendő okot találok arra, hogy.
