Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-580

5n 580. országos ülés 1915 május 10-én, hétfőn. ben, hogy a kormánynak e bűncselekmények hatáskörére vonatkozólag mi az álláspontja ? Mert hiszen a katonai büntető perrend 14. §-a szerint ezek a cselekmények tulajdonképen még a polgári egyénekre nézve is katonai büntetőbíróság elé utalhatók. Ha azonban az ember meggondolja azt, hogy a katonai büntető perrend 7. §-a világosan megállapítja, hogy a katonai büntető bíróságok csakis a rájuk nézve érvényes büntetőjog alapján Ítélhetnek, annak következtében kétségtelen az, hogy ez a törvény, amelyet mi most hozni készülünk, nem szolgálhatja azt a czélt, hogy katonai bíróság ítélkezzék ennek alapján, mert hiszen a fennálló törvény keretén belül ezt nem is teheti s ennek következtében, már csak a jogegység megóvása érdekében is, nincs más ut és mód, mint hogy a polgári bíróság hatásköréhez tereitessenek ezek az összes ügyek. Tekintettel már most arra, hogy azok az intézkedések, amelyek itt kontempláltatnak, a maguk alkalmazásában igazán a legszorgosabb, a leglelkiismeretesebb munkát kívánják és teljes garancziát abban a tekintetben, hogy ugy fognak kezeltetni, amint azt az igazság megkívánja, körül kell bástyázni a bíróságot az eljárásnak mindezen garancziáival, amelyek ezt a czélt szolgálják. Ennek következtében a magam részéről a kontemplált intézkedéseket ebben a tekintetben helyeseknek elismerem, el is fogadom. Afölött lehetne talán vitatkozni, hogy vájjon a Curiának a felülvizsgálati fórumként való megállapítása kielégítő-e, különösen a tényállások megállapítása szempontjából, de ezt a kérdést ma itt továbbfeszegetni és vita tárgyává tenni nem kívánom. A magánjogi rendelkezéseknél nóvum van abban az irányban, hogy a nem vagyoni kárt is megtérítendőnek mondja, valamint nóvum abban a tekintetben, hogy az a szállító a nem megfelelően szállított áruért az árat elveszti, illetve azt nemcsak visszatéríteni tartozik, hanem még a szállított áruhoz való jogát is elveszti. Én ezek ellen az intézkedések ellen a magam részéről nem teszek kifogást. Előrebocsátottam, hogy magam is ugy érzem, hogy igenis, az eddigi törvényes rendelkezések nem megfelelőek. Ennek következtében a magam részéről akczeptálom azt az álláspontot, hogy amit ezen a téren a múlttal szemben javíthatunk, javítsuk. Itt megint csak a visszaható erő kérdése jöhet szóba, ami szerintem az előbb általam előrebocsátottak után ismét meggondolandó. Azonban, amikor ezt az elvet általánosságban ki is mondjuk, akkor is óvatosan kell kezelnünk a kérdést abban a tekintetben, hogy jóhiszemű harmadik személyeknek a jogait ne érintsük, azokat védjük és óvjuk. Ebben az irányban a visszaható erő mellett feltétlenül garancziákat kell keresnünk és találnunk és én remélem, hogy a részleteknél erre fogunk is módot és lehetőséget találni. Hogy a javaslat és az igazságügyi bizottság maga is érezte, hogy azt a konzekvencziát, amely a törvényjavaslatnak viss*zaható erővel való felruházását illeti, teljes mértékben levonni mégsem lehet és hogy ők tulajdonképen így is félmunkát végeztek, bizonyítja az, hogy a visszaható erőt nem abban a mértékben állapítja meg, mint azt a büntetőtörvénykönyv tételei megállapítják, hanem azokra a cselekményekre, amelyek ezen uj törvény életbeléptetése előtt követtettek el, csak 10—15 évi fegyházbüntetést állapit meg. Ez is bizonyítja annak az álláspontnak a gyengeségét és tarthatatlanságát, amely a visszaható erő mellett kardoskodik és amely mindjárt a legelső intézkedésnél ekszpedienshez kell, hogy folyamodjék, hogy az intézkedések szigorát enyhítse. Ezekben adtam elő a magam szerény véleményét a javaslattal szemben. Én csak annyit mondok : dixi et salvavi animam meam. A javaslatot általánosságban azon reményben fogadom el, hogy az nem az igazságügyi bizottság által beterjesztett formában fog keresztülmenni és hogy a részletes vitánál módunk lesz a megfelelő módosításokat keresztülvinni. (Élénk helyeslés.) Szólásra következik ? Szinyei-Merse Félix jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. képviselőház ! Van szerencsém bejelenteni pártom nevében, hogy a javaslatot ugy, amint az mazságügyi bizottság előterjesztette, elfogadom. Igen t. barátom, aki előttem szólott, beszédének súlypontját arra fektette, hogy a visszaható erő mennyire káros és veszedelmes és ő nem tudja az ő jogászi lelkiismeretével megegyeztetni, hogy ilyen kritikus nagy időkben is áthágja azt a jogi szisztémát, amelyen az egész jogi tudása felépült. Az az impresszióm, hogy igen nagy tévedésből indul ki mindenki, aki a visszaható erő ellen beszél. Hiszen nem jogi szisztémákat vagyunk hivatva megalkotni. (Ugy van! jobbfelöl.) Egy háborús törvényhozásnak nem lehet feladata, hogy régi rossz és hibás jogi szisztémáknak végső konzekvencziáit vonja le, midőn ezer és ezer ember egészsége, testi épsége van veszélyeztetve! (Helyeslés és taps jobbfelol és a baloldalon.) A háborús törvényhozás egyetlen feladata az, hogy a háború által előirt feladatokat megoldja. Ba nem volt szükség a béke hosszú korszakán át ilyen intézkedésre s ha nem volt szükség, a nagyon hibás és nagyon elavult régi büntetőjog megváltoztatására, az nem jelenti azt, hogy a mai időben nem merülhetnek fel olyan kriminalitások, amelyek erkölcsileg mindig kriminalitások voltak, ha törvény azokról nem is intézkedett s amelyek az eddigiektől eltérő intézkedéseket tesznek szükségessé. T. ház! Jogi és pedig nagyon okos jogi teória békében a szabadságjogok garancziája. De kérdem, hogy a czenzori intézmény nem olyan nagyon sérelmes-e és a szabadságjogoknak