Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-580

52 580. országos íilés Í915 május 10-én, hétfőn. esetenként és utólag nyüvánult meg, addig napjainkban egyszerre: kódexben s előzetesen nyer kifejezést.« És amidőn a legális definiczióról beszél, azt mondja, hogy ez a definiczió, amely a mi törvényünkben foglaltatik, gyakorlati szempontból kifogástalan fogalmi körülírás, sőt mint a polgári szabadságnak egyik biztositéka, mint alkotmányjogi garanczia feltétlenül méltó helyet foglal el a büntetőjog épületének homlokzatán, mert törvénybe iktatva a nullám crimen sine lege sarkelvet biztosit, hogy senki sem büntethető, ha csak nem követett el oly cselekményt, amelyet az arra illetékes kútfő előzetesen büntetendő cselekménynek nyilvánított. Méltóztatik látni, hogy ő maga azt az elvet, hogy a büntetőtörvénynek visszaható erőt adni nem lehet, alkotmányos garancziának, a polgári szabadság védelmének mondja. Bizony Ákos: Ez akkor volt! Ábrahám Dezső: Akkor még nem volt egyetemi tanár. Springer Ferencz: De sokkal fényesebben szólnak mellettem a törvényhozások. Azon pillanattól kezdve, amikor Mirabeau 1790-ben az alkotmányozó nemzetgyűlésben azt a nyilatkozatot tette, hogy semmiféle emberi vagy emberfeletti hatalom nem igazolhatja a visszaható erőt, és amidőn az 1793-iki franczia alkotmány ezt a tételt be is iktatta ezekkel a szavakkal (olvassa): »a törvény, mely a létezése előtt elkövetett bűncselekményeket büntetné, zsarnokság lenne, s a törvénynek tulajdonított visszaható erő: bűn,« azóta a törvényhozások, amelyek felismerték ennek jelentőségét s foglalkoztak ezzel az elvvel, ezt az elvet a törvénykönyvekbe bele is iktatták. Méltóztassék megengedni, hogy néhány törvényhozásnak intézkedését ismertessem. A német törvény azt mondja (olvassa): »Eine Handlung kaim nur dann mit einer Strafe belegt werden, wenn diese Strafe gesetzlich bestimmt war, bevor die Handlung begangen wurde.« A németalföldi törvény ezeket mondja (olvassa) : »Eine Handlung ist nur strafbar, kraft einer vor ihrer Begehung erlassenen gesetzlichen Strafbestimmung. Bei Veränderung in der Gesetzgebung nach der Zeit der begangenen Handlung werden die dem Beschuldigten günstigsten Bestimmungen angewendet.« Az olasz törvény azt mondja, hogy (olvassa): »olyan magatartásért, amelyet a törvény nem kifejezetten minősít büntetendő cselekménynek, senki sem büntethető; még kevésbbé sújtható olyan büntetéssel, amelyet nem az a tőrvény rendel*. Ebben tehát benfoglaltatik az, hogy nemcsak akkor nem, ha egyébként a büntetőtörvény azt bűncselekményként megállapította, hanem még más büntetéssel sem büntethető. A bolgár törvény szerint (olvassa): »ugy a bűncselekményre, mint a kihágásra azt a büntetést kell kiszabni, amelyet az elkövetés előtt érvényes törvény rendel«. Az osztrák büntetőtörvényköny az életbeléptetési rendelkezés 4-ik fejezetében azt mondja (olvassa): »ISÍach Massgabe dieses Strafgesetzes kann vom Tagé seiner Wirksamkeit angefangen nur dasjeníge als Yerbrechen, Vergehen oder Übertretung behandelt und bestraft werden, was in demselben_ ausdrücklich als Verbrechen, Vergehen oder Übertretung erklärt wird«. A 9-ik fejezet a következőkójjen szól erről (olvassa): »Dieses Gresetz soll auf bereits anhängige Untersuchungen und auf allé vor dem bezeichneten Tagé begangenen strafbaren Handlungen nur insofern Anwendung finden, als dieselben durch das gegenwärtige Strafgesetz keinor Behandlung als nach dem früher bestandenen Bechte unterliegen«. És ha már most nézzük a magyar büntetőtörvénykönyv álláspontját, azt látjuk, hogy a magyar törvényhozás ugyanezekre az ideális alapokra helyezkedett, midőn a törvény 1. ós 2. §-aiban a következőket mondja (olvassa) : »Bűntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít. Bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra, elkövetése előtt, a törvény megállapított. Ha a cselekmény elkövetésétől az itélethozásig terjedő időközben egymástól különböző törvények, gyakorlat vagy szabályok léptek hatályba, ezek közül a legenyhébb intézkedés alkalmazandók És most nem érdektelen ennek az intézkedésnek indokolása. Azt mondja az indokolás (olvassa) : »A szabadság illuzórius, ha oly cselekmény miatt, mely elkövetése idején nem volt büntetendő, elkövetése után lehetne büntetni a tettest ; vagy ha az elkövetés idején enyhe büntetés alá eső cselekmény elkövetője az elkövetés után létrejött törvényben megállapított súlyosabb büntetéssel lenne büntethető«. Azt mondja tehát az indokolás, hogy illuzórius volna minden szabadság, ha ilyesmi lehetséges lenne. Már pedig erről nem szabad megfeledkeznünk akkor, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozunk. Én megengedem, sőt talán azt mondhatom, hogy abban mindannyian egyetértünk, hogy a magyar büntetőtörvénykönyv a szóbanforgó bűncselekményre szabott rendelkezéseiben hiányos, nem megfelelő és pedig akár a megállapított büntetendő tényálladékok, akár pedig az ezekre szabott büntetések szempontjából nézzük a dolgot. Szívesen konczedáiom ennek következtében azt is, hogy a kereskedői tisztességtelenségnek és az erkölcsi clevalvácziónak az a nagystílű megnyilatkozása — eltekintve a valláserkölcsi nevelés elhanyagolásától, társadalmi életünk mérgező hatásától és laza közéletünk felfogásától (TJgy van 1 balfelól.) — elsősorban a törvény hiányos rendelkezéseinek tudható be és róható fel. Ezért szives készséggel hozzájárulok ahhoz is, hogy törvénykönyvünknek ezen hiányai pótoltassanak, de azt mondom, hogy csak .