Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-580
42 580. országos ülés 1915 május lU-én, hétfőn. kotó büntetendő cselekményeknek kellő erélylyel és lehető gyorsasággal való megtorlása czéljából ezideig tettem, (Halljuk! Halljuk!) Másodsorban megkísérlem röviden vázolni azt, hogy a javaslat 16. §-ában foglalt felhatalmazást, amely, terjedelmes rendelet kibocsátására ad majd módot, miképsn szándékozom felhasználni. Végül kötelességem, hegy a javaslatnak néhány olyan sarkalatos tételére, főleg a visszaható erő kérdésére nézve, amelyek élénk megvitatás tárgyai voltak a pá.rt körében, amelyhez tartozni szerencsém van és — ugy tudom — a t. túloldal körében is, a kormány álláspontját röviden jelezzem. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Több mint háromnegyed év óta a magyar nemzet létérdekeiért óriási méretű küzdelmet folytat, amelyben mi itthonievők is, akiknek nem juttatta a Gondviselés azt, hogy a hareztéren küzdhessünk, hivatali és társadalmi téren iparkodunk kötelességeinket tőlünk telhetőleg teljesíteni. A magyar nemzetnek mindig dicsőséges korszaka marad ez az időszak, amelyben milliók teljesitik híven ezt a rajok váró kötelességet ott a hareztéren is, itthon is. E milliókhoz képest valóban elenyésző csekély töredék, az ocsmány kivételeknek egy kic-iny csoportja csak az, amelynek visszaélései a javaslat benyújtását szükségessé tették. Mikor a múlt év őszén legelőször október havában — akkor még csak szórványosan ilyen esetekről tudomást szereztem — október 31-én az összes kir. ügyészségekhez intézett rendeletemben intézkedtem az iránt, hogy először is minden esetről tudomást szerezzek, minden, akár csalás, akár más bűncselekmény kapcsán, különösen az 1878 : V. t.-cz. 475. §-a alapjin indított olyan eljárásról, amely a jelen javaslat tárgyával kapcsolatba hozható, az ügyészségek tegyenek hozzám jelentést. Felhívtam továbbá az ügyészségeket, hogy minden ilyen ügyben a vádat teljes erélylyel képviseljék; továbbá, hogy a maguk megfelelő hatáskörében tegyenek arra lépéseket, hogy a bíróságok mindezeket az ügyeket a szükséges alapossággal ugyan, de soron kívül intézzék el; utasítottam az ügyészségeket, hogy minden felmentő Ítélet ellen, valamint az enyhítő és a rendkívüli enyhítő körülmények alkalmazása esetén, tehát minden olyan elsőfokú ítéletnél, amely a büntető törvénykönyv 91. és 92. §§-ainak alkalmazásával hozatott, perorvoslattal éljenek és végül havonként kétszer jelentést kívántam az illető ügyek előhaladásáról. Minthogy sajnálatomra azt kellett észlelnem, hogy némely idetartozó ügyek nem haladtak kellő gyorsasággal, ugyanezeket az adminisztratív utón tett intézkedéseket a f. évi január és márcziu?. havában megújítottam; márczius hóban arra is felkértem a kir. ítélőtáblák elnökeit, hogy a maguk hatáskörében minden ilyen ügy soronkivüli elintézése végett felügyeleti utón intézkedni szíveskedjenek. Amennyiben tehát bármefy részről — amint hallottam volt egy interpelláczióban, Huszár Károly (sárvári) t. képviselő ur interpellácziójában — a lassúság, vagy ezen ügyek lanyha kezelése miatt méltóztattak panaszt emelni, legyen szabad ezzel szemben ráutalnom arra, hogy az én tudomásom szerint a kir. ügyészség illető tagjai, ép ugy, mint a bíróságok, az adott esetekben tőlük telhető gyorsasággal, a viszonyok által megengedett gyorsasággal intézkednek. Minden egyéb, nevezetesen a büntetőtörvénykönyvnek megfelelő alkalmazása, bírói kogniczió tárgya, ami a kormány vagy a kir. ügyészségek hatáskörén kívül esik. Erre a kormánynak utasítási joga nincsen és ilyen esetben az ügyészségek csakis a maguk indítványaival, illetve perorvoslataival járhatnak közre. Ha — amint múltkor épen az említett interpelláczióból értesültem — az a panasz, hogy ezen ügyek esetleg különböző fórumok között a hatáskörre nézve tárgyalás, illetve hatásköri, összeütközés felmerülte folytán késedelmesen intéztetnek el, ugy kénytelen vagyok a t. ház becses figyelmébe ajánlani, hogy az itt szóbajöhető szakaszoknak és a katonai büntetőtörvénykönyv szintén szóbajöhető jiaragrafusainak egybevetése olyan jogi fogalmaknak alkalmazását teszi szükségessé, amelyekre vonatkozólag az eltérő jogi felfogások lehetősége, az eltérő bírói kogniczió. illetőleg bizonyos tényálladéki ismérvek eltérő értelmezése egyáltalában nincs kizárva. Ennek következtében el nem kerülhető, hogy egyes esetekben ugy a polgári, mint a katonai hatóság a maga hatáskörét külön-külön megállapítsa, amikor is pozitív hatásköri összeütközés áll elő, vagy mindkettő esetleg saját hatáskörét denegálja, amikor is negatív hatásköri összeütközés keletkezik. Ilyen esetekben hosszadalmas iratváltás, esetleg csak a vádló hatóságok, vagy a katonai ügyészség indítványai utján intézhető el a hatásköri összeütközés. Ami ezt a kérdést illeti — hogy ezzel a témával most végezzek — én a múlt hónapban akképen intézkedtem, hogy a hatáskörre nézve felmerülő és épen késedelmet okozó eltérő felfogások lehető megelőzése czéljából a kir. ügyészségek a következő elvi álláspontot fogadják el, Valahányszor a fegyveres erő harczképessége van veszélyeztetve, tehát a védett jogtárgy végső sorban maga az államnak fegyveres ereje, akkor a katonai büntetőtörvénykönyv 327. §-ába ütköző bűntett amelynél egy spacziális dolus, amelyre még rátérek, atényálladéki ismérv, jelenségei fenforoghatnak. Ezen esetben ilyen súlyosabb minősítés alapján, indítványozzák vagy kezdeményezzék a kir. ügyészségek az ügynek a katonai bírósághoz való áttételét. Ez az oka annak, hogy abban a körülbelül nyolez ilyen ügyben — az esetek egyébként napról-napra változnak — valamennyi vádlott ez idő szerint már a katonai bíróságnál van letartóztatva, míg más ügyekben, az ügyeknek ma még többségében, a polgári bíróság előtt folyik az eljárás. Egyáltalában nem áll módomban, hogy az ügyészséget utasítsam egy olyan álláspont elfoglalására, amely talán megfelelne mindnyájunk jogérzetének és a szigorúbb megtorlást lehetővé tenné,
