Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-595

46S 595. országos iilés Í915 a emiitett adómozgalom kérdésevei kívánok foglalkozni. Szterényi József t. képviselőtársam bírálván az indemnitäsi törvényjavaslatnak azt a helytelenségét, hogy a hadi czélokra szolgáló jövedelmi adónak a következő esztendőre való kiterjesztését csak ugy per tangentem viszi bele a javaslatba, azt mondotta beszédében: »Nem akarok most kiterjeszkedni arra a mozgalomra, mely annak idején az egész adóreformkérdés elodázását kezdeményezte, de egyre mégis rá kell mutatnom, hogy ezen kezdeményezés onnan indult ki, önös érdekből, ahol ma mentesítve vannak a jövedelmi adó fizetése alól t. i. a bankoktól. Majd igy folytatja: (olvassa) »Eltekintve a mozgalom egyik ágától, amelyik demokratikus irányú volt, az adóreform életbeléptetése, Wekerle Sándornak ez a nagy alkotása, jó részben azért késett, mert nagy bankjaink egy olyan óriási akcziót indítottak, amely elől a kormány végre is jónak látta az elodázás álláspontjára helyezkedni.* Minden félreértés ki van tehát zárva: Szterényi t. képviselőtársam arról az 1912 deczemberben majd 1913 januárban és a következő hetekben lefolyt adómozgalomról beszélt, amelynek eredménye az volt, hogy a Lukács-kormány és Teleszky pénzügyminister ur az adótörvények végrehajtását felfüggesztette. Meg kell állapitanom, hogy t. képviselőtársam emlékezőtehetsége ezen mozgalom eredetére és részleteire vonatkozólag meglehetősen fogyatékos. Ez a mozgalom nem volt személyes mozgalom, hanem Magyarország összes városainak, összes kereskedelmi és iparkamaráinak, összes kereskedelmi és iparos szervezeteinek teljesen egyöntetű és egyetértő mozgalma volt. Soha mozgalom nem volt, amely ezeket a szervezeteket pártkülönbség nélkül oly egységbe tömöritette volna. Szterényi t. képviselőtársam ezen mozgalom születésénél jelen volt. Ez a mozgalom kezdődött deczember 9-én. A Magyarország, ez a kifogástalan ellenzéki lap, amelyik a városok kongresszusáról szóló tudósításában elmondja, hogy az összes városok egybegyűltek a központi városház tanácstermében Budapesten, a jelenlevők között felsorolja a polgármestereket, képviselőket, közöttük Szterényi József t. képviselőtársamat is. Ez az értekezlet volt a kiindulópontja annak az adómozgalomnak, amely egyfelől az adótörvények végrehajtásának elhalasztását kérelmezte, másfelől ezen adótörvények revizióját tűzte ki czéljäul. Mert nagyon helytelenül itéli meg ezt az adómozgalmat az, aki annak azt a tendencziát tulajdonítja, hogy az a jövedelmi adóban rejlő demokratikus gondolat ellen küzdött volna. Ez a mozgalom minden elfogadott határozati javaslatában, programmjában az adójavaslatok demokratizálását tűzte ki czéljául. Főkifogása az volt — bebizonyíthatom mindenkoron minden aktával és minden határozati javaslattal, amelyet elfogadott —, hogy zzember ll-én, szombaton. ez az adójavaslat nem eléggé demokratikus, hogy nem lehet 800 K-ás létminimumokkal dolgozni akkor, amikor a gazdag Ausztriában akkor már 1200 K volt a létminimum és azóta felemeltetett 1600 K-ra. Kifogása az volt, hogy nem lehet a progressziót azáltal lehetetlenné tenni, hogy egy családi összevonást csináljanak a jövedelem megállapításánál, tehát egy napszámos családnál is kihozzák a létminimum feletti összeget, mert az apának, feleségnek, gyereknek jövedelmét összegesitik és igy hozzák ki az összjövedelmet. Nincs olyan czigányputrija Magyarországnak, ahol a 800 K-ás minimumot ilyen módon felül ne múlnák. A kifogás főleg az volt, hogy a pénzügyminister ur a "Wekerle-féle adóreform után csinált még egy adónovellát, amelylyel megcsinálta a kereseti adó makszimális kontingense mellett a kereseti adó minimális kontingensét és a kereseti adókulcs látszólagos leszállítása mellett szívesen felemelte a minimális kereslet összegét. A százalékot leszállította, a keresményt pedig felemelte, tehát csak látszólag szállította le a százalékot. A kicsinél épen ugy mint a nagynál teljesen egyforma volt a hatás. Mert tökéletesen egyforma, a hatás, ha én csinálok minimális keresményeket, leszállíthatom tized százalékra a kulcsot, mihelyt a minimális keresmény! tételeket megfelelően felemelem, annyi jön ki mintha tiz százalékkal emelkedett volna a kereseti adó. A leglényegesebb kifogás tehát az volt, hogy a kereseti adó kulcsának ezen látszólagos leszállítása — a kereset és a jövedelem számos egzisztencziánál t. i. ugyanaz, — arra fog vezetni, hogy a jövedelmi adónál sokszorosan, tízszeresen behozza a kereseti adó kulcsának látszólagos leszállítását az igen t. pénzügyi kormány. Én nem kívánok erről vitába ereszkedni, de az itt felhangzottakkal szemben meg kell állapítanom, hogy ez volt a mozgalom programmja. Nem ezen jövedelmi adónak eltörlése, hanem annak felfüggesztése azért, mert e részben egy lelkületi és gazdasági depresszióban éltünk. Akkor már a háborús fellegek tornyosultak felettünk, a társadalom izgatott volt; oly gazdasági depresszió volt az országban, hogy ebben az abnormális időben, 1912-ben, a kormány saját javaslatának indokolása szerint nem volt helyes, hogy ezen uj adótörvények életbe léptettessenek. Annál nyugodtabban csinálhatták tehát meg azt a mozgalmukat, mert a pénzügyminister ur sokszor kijelentette, hogy ezen adóreformból 30 millió K mínuszt vár, tehát ők már hazafiságból is megakadályozták, hogy az a 30 millió K minusz bekövetkezzék. (Derültség.) Szterényi József t. képviselőtársam a jelenlevők között volt a városok kongresszusán, mikor evvel a programmal megindult az adómozgalom és nemcsak nem szólalt fel ezen mozgalom megindítása ellen, hanem az itteni tudósítás szerint, mikor a főtitkár a városokban megindítandó