Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-595

ÍM 595. országos ülés 1915 deczember 11-én, szombaton. talán részletében is egy állásponton vannak. Ehhez nekem hozzátenni valóm nincs, én csak a sikerét kívánom ennek az álláspontnak. Érinteni kivánom, t. képviselőház, másodszor, épen a házszabályok szűk keretére való tekintettel, az inclemnitási törvény terjedelmének kérdését is. Ez a kérdés is meglehetősen meg van világítva. Rámutattak mindenféle oldalára, kivéve azonban mégis azt a részét, amely voltaképen tételes törvényben van szabályozva, az 1897 : XX. t.-czikkben. Ennek a törvényczikknek a 14. §-a ugyanis világosan megmondja, hogy »a költségvetési törvény intézkedik a netalán mutatkozó hiány fedezéséről, vagy a fölösleg hovafordításáról; ezen intézkedés nem foglalhat magában oly határozatot, mely természeténél fogva külön törvény hozatalát igényli«. Tehát az a kérdés, amelyet itt, mint kontradiktórius kérdést, állítottak fel, hogy t. i. helyes-e a dolgokat ugy tárgyalni, amint ez a javaslat teszi, vagyis az indemnitási törvény, esetleg a költségvetési törvény keretébe olyan rendelkezéseket foglalni bele, amelyek voltaképen nem oda tartoznak, ez a kérdés a törvényhozás által már régen eldöntetett. El van döntve az is, épen az idézett törvény 19. §-ában, hogy »ha a költségvetési törvény azon év január hava l-ig létre nem jöhet, a kormány külön törvényjavaslatban felhatalmazást tartozik kérni arra, hogy a legutóbbi költségvetési törvény keretében az állam jövedelmeit folytatólagosan beszedhesse és kiadásait fedezhesse*. Ennek a kérdésnek a fontossága akkor lép különösen előtérbe, ha figyelembe veszszük azt, hogy azokat a kérdéseket, amiket mi a szoros házszabályok korlátain kívül szabadon tárgyalhattunk volna, most nincs módunkban tárgyalni. Különösen a hadiadó, illetőleg a hadsegélyezési adó kérdése az, amelyet magam is szerettem volna részletesebben megvilágítani. Akkor, mikor az 1914. évi törvényt a ház meghozta, részt vettem ennek a kérdésnek a tárgyalásában és nagyon jól emlékszem azokra a nyilatkozatokra, amelyeket az igen t. pénzügyminister ur akkor tett. Preliminálta a hadiadóból várható jövedelmet 15 millió K-ra. Ezzel szemben már akkor kifejtettem, hogy én akkor is elhinném a t. pénzügyminister ur állítását, ha ennek az összegnek a kétszeresét mondaná. És ime, most az előadói székből ismerik el azt, hogy már 22 millióra tehető az az összeg, amely ebből be fog folyni. Megvallom, nem tudom, hogy voltaképen kinek higyjek ebben a kérdésben, mert itt fekszik előttem egy munka, amelyet a Pénzügyi Szemle hoz, még pedig Hantos Elemér képviselőtársunk tollából. Ehhez úgyszólván a forgatmányt, a devizát adja meg Lukács László volt pénzügyminister és ministerelnöknek a tekintélye, aki ehhez előszót irt. Ennek a munkának az egyik passzusa azt mondja, hogy 15 millióra tervezték a hadiadót és kétszeresen folyt be. Nem tudom, hogy tévedés-e ez... Hegedüs Lóránt előadó: Tévedés! Csermák Ernő: Adatokkal nem rendelkezem, csak arra hivatkozom, hogy ez a munka tényleg azt mondja. Le kell tehát szegeznem, t. képviselőház, hogy a t. kormány részéről vagy nem fektetnek elég súlyt arra, hogy a képviselőházat kellően tájékoztassák a lehető eredmények felől, vagy pedig nem elég gondosan fontolják meg azokat az adatokat, amelyekből a jövő képét meg lehet alkotni. így jut a ház abba a helyzetbe, hogy egy olyen kép áll előtte, amely kép távolról sem felel meg annak a jövőnek, amelyet a törvényjavaslat tárgyalásakor a háznak a pénzügyi adatokból legalább körülbelül látnia kell. Ami magát a hadsegélyezési adó kérdését illeti, míg a múlt esztendőben azon az állásponton voltam, hogy az életbeléptetésével járó nagy nehézségekre való tekintetből nem kellene életbe léptetni, ma midőn az első nehézségeken átestünk, álláspontom az ellenkező. Ma azon a nézeten vagyok, hogy ennek az adónak a meghagyása helyes. Helyes, hogy a nagy jövedelmek megadóztassanak és hogy fokozottabb mértékben járuljanak az állam terheinek fedezéséhez, mert hiszen kétségtelen dolog, hogy ezeket a terheket fedezni kell és lehetőleg onnan kell venni a fedezetet, ahol arra a megfelelő alapok találhatók. De nem találom, t. képviselőház, ma sem helyesnek azt az álláspontot, amelyet ugy a t. kormány, mint a j3énzügyi bizottság elfoglal, hogy t. i. a bankok a jövedelemadó bizonyos teóriájánál fogva, amely az egyén jövedelmére állíttatik fel, nem sújtatnak ezzel az adóval. Hogy mennyire képesek a bankok a hadsegélyezési adót fizetni, mutatja az a körülmény is, hogy hiszen köztudomású, hogy vezérembereiknek hadsegélyezési adóját maguk a bankok kívánják fizetni. Ha erre képesek, akkor talán képesek arra is — és a kimutatásaik mutatják, hogy igenis, képesek — hogy megfizessék azt az adót is, amelyet jövedelmeik arányában kellene, hogy fizessenek. Kellene annyival inkább, mert hiszen kétségtelen dolog, hogy a bankok a háború folytán szintén bizonyos olyan nyereségekhez 'jutottak, amely nyereségekből fedezni tudják ezeket az adóösszegeket. Lehet, hogy a t. pénzügyi bizottságban talán nem ismerték kellőleg a bankok helyzetét, talán nem voltak ott a bankok viszonyaival ismerős szakemberek, — erre talán az előadó ur tudna felvilágosítást adni, — én azt látom, hogy a pénzügyi bizottság nem nyert kellő tájékoztatást e tekintetben, hogy mire képesek a bankok. Ezt kívántam, t. képviselőház, erre nézve elmondani és ezt kívántam megjegyezni különösen akkor, amikor épen magából a javaslatból azt látom, hogy bizonyos hibákat reparálnak. Pl. most veszik ki a jövedelmi adó alól a szerzetes rendeket, amelyek, mint pl. a tanitószer-