Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-595

440 595. országos ülés 1915 deczcmbcr 11-én, szombaton. horvát testvéreinkkel szemben. Nemcsak meglepett bennünket, hanem bizonyos mértékig izgalomba is hozott. Horvát képviselőtársaink ugyanis kijelentették, hogy a czimerkérdés rendezése Horvátország alkotmányos jogait sérti. Erre — királyi rendelet ide, királyi rendelet oda — a ministerelnök ur nyíltan dezavuálta a hetekkel előbb kibocsátott királyi rendeletet és kijelentette, hogy a czimerkérdés megoldása ez irányban igenis helytelenül történt, a királyi rendelet hatályon kivül helyeztetik és a dolog reparálása többé nem királyi rendelettel, hanem a horvát országgyűlés közreműködésével fog megtörténni. Egy királyi rendeletnek ilyen nyiít szinen való kisebbítése, t. képviselőház, ilyen nehéz időkben egyáltalában nem helyeselhető, mert ez nem növeli azt a szükséges tiszteletet, amelylyel a legfőbb hatalommal szemben mindenki kell hogy viseltessék. De másrészről ez az eljárás megmutatta nekünk azt is, hogy a ministerelnök ur elhatározásai minő erővel birnak és minő alkotmányos korrektséggel rendelkeznek. Hiszen helyesen tették a t. horvátországi képviselő urak, hogy felléptek, a ministerelnök ur horvát képviselőtársainak érzékenységét honorálta is. Mi is kimutattuk, hogy a kisczimer összetételénél nagyobb nonsens dolgot el sem lehet képzelni. Nekünk Ausztriával szemben nem lehet olyan közjogi fellépésű ük, amelyben Horvátország benne ne lenne. Mi tehát nem alkalmazhatjuk a kettős czimert, Ausztria és Magyarország czimerét, ugy, hogy ott Magyarország kisebb czimere használtassák, hanem kell hogy ilyen alkalmakkor a Horvátországgal kibővített magyar czimer szerepeljen. A t. ministerelnök ur tehát a horvát képviselőtársaink részéről előterjesztett aggodalmat méltán hallgatta meg és méltán vette azt figyelembe. Ám nem kelthetett- e méltán elégedetlenséget részünkről az, hogy Magyarország alkotmányának kevesebb súlya legyen, Magyarország országgyűlésének kevesebb joga legyen a czimer megállapításánál, mint a velünk ebben az irányban végre is alárendeltebb viszonyban lévő horvát országgyűlésnek és horvát képviselőknek? Hiszen Magyarország állami czimerét sem lehet királyi rendelettel egyoldalulag megállapítani, ehhez is a királynak és országgyűlésnek együttes elhatározására van szükség. Sajnos, ezt a ministerelnök ur nem ismerte el; ez előtt az alkotmányjogi akadály előtt a ministerelnök ur nem hajolt meg, de mikor Horvátország tartományi jogán esett sérelem, akkor már arra az álláspontra helyezkedett, hogy annak reparáczióját igenis meg lehet kívánni és ezt oda lehet utasítani a helyes fórumhoz, hogy az a czimer a horvát országgyűlés nemzeti képviseletével együttesen állapíttassák meg. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Mikor fiaink hősien harezolnak a csatatéren, kérdezem, helyes dolog-e odaállítani az ő harczolő soraik elé elfogadott czimerként egy olyan közös czimert, amely soha fenn nem állott, amelynek jogosságát a nemzet egy jó része — alkotmányos előrehaladást kivánó része — soha el nem fogadta. Mert ki lett többszörösen mutatva, hogy a magyar hadsereg, habár 0 felségének egyaránt egységes vezénylete és vezérlete alatt áll, az 1867. törvények szerint nem veszítette el magyar jellegét, hanem ebben a minőségében képezi csak kiegészítő részét az egész hadseregnek; de hogy valamikor egy idegen államnak czimerével és a jelvényeivel lehessen azt harczba vinni, annak jogosságát a magyar alkotmányos élet soha el nem ismerte. Számunkra helyes megoldás csak az lett volna, ha O felsége felségjogainak teljes tiszteletbentartása mellett helyreállittatik a magyar állam jelvényeinek és a magyar állam színeinek joga és a hadsereg egységében benlevő magyar hadsereg részére kizárólag a magyar nemzeti amblémák használatának jogosultsága ismertetett volna el. A t. ministerelnök ur érzékenységünket abban sem respektálta, hogy íme a rendezést keresztülviszi a külügyi képviselet terén és mint egy fényes győzelmet állítja elibénk azt a megoldást, hogy megvan az egységes czimer, de a zászlónak eddigi használata továbbra is megmarad, mert az idő rövidsége ezen a téren a rendezést már lehetetlenné tette. A külügyi képviseletben tehát továbbra is megmarad közös jelvénynek az eddigi sárga-fekete zászló. Lehetetlen, hogyha helyes és korrekt megoldást keresett volna a kormány a közös orgánumok czimere és jelvényei számára, hogy akkor ne ment volna tovább ezen a téren is és a külügyek orgánumainál ne ért volna el a czimer mellett a zászló-kérdésben is egy jó és helyes megoldást. Most nem is térek ki arra, hogy a haditengerészeti lobogónk az eddigi fentartásában elmennek a heraldika múltjába és antik századokból ősi zászlókat bontogatnak ki... Polónyi Géza: Azt is helytelenül! Holló Lajos:... és kimutatják, hogy valamikor a fehér és jiiros szín királyi házunk egyik zászlaját képezte. Ellenben afölött, bogy századokon keresztül már a magyar trikolor jogaiban fennállott és hogy a 48-iki törvények azt ősi jogaiba viszszahelyezték, efölött el lehet siklani és a ministerelnök urnak eszeágában s.em volt, hogy ezt a haditengerészetben is viszszahelyezze az ő jogaiba. Itt van t. képviselőház, ezeknek a kérdéseknek a sértő volta, hogy midőn egy velünk paritásban nem álló, mert bizonyos mértékben szubordinált alkotmányos tényező, a horvát országgyűlés, kiküldöttei itt kifogást emelnek a megtörtént rendezés ellen, az ő kifogásuk meghallgatásra talál, ellenben a magyar nemzeti álláspont meghallgatásra egyáltalán nem talál. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ugyanebből a szempontból kell a másik kérdést is bírálat tárgyává tenni, amit itt gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur is felhő-