Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-595

434 595. országos ütés 1915 deczember H-én, szombaton. következménye, hogy ma minden egyes áliam kénytelen magát mindenféle anyagokkal, élelmiszerekkel stb. ellátni, ennek következtében nagy a kereslet a nemzetközi fizetési eszközök iránt és ez okozza a különbséget a valutában, nem pedig a bankjegyszaporodás, amely bekövetkezett. En tehát nagyon sajnálnám, ha ilyen felfogások tovább terjednének, mert bizom abban, hogy a magyar állam, amely képes ezt a nagy viaskodást végigküzdeni, megtalálja majd az eszközöket arra is, hogy a valutát rendezze, (Helyeslés a baloldalon és jóbbfelól.) annál is inkább, mert ez olyan ügy, melyben feltétlenül számitanunk kell, de tudom, hogy számithatunk is szövetségesünknek a támogatására. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a jobboldalon.) T. ház! A pénzügyi bizottság előterjesztése behatóan foglalkozik a jövedelmi adó kérdésével is. En erre vonatkozólag épen csak aforiszticze nyilatkozhatom, elsősorban azzal, hogy a jövedelmi adó egy rendkívül finom struktúrájú adó, amely be akar hatolni az egyén viszonyaiba, amelyek ismerete nélkül a jövedelmet megállapítani nem lehet. Nekem azelőtt is az volt, és most is az a nézetem, hogy épen azért, mert oly finom és olyan kényes, mi még nem számithatunk arra, hogy ez az adó itt jól funkczionálhasson, azonban én a háború első perczétől kezdve meg voltam győződve arról, — különben erről a kérdésről volt alkalom nyilatkozni is — hogy igenis a jövedelmi adóról szóló törvényt életbe kell léptetni. Mert most nincs időnk arra, hogy elvi kérdésekkel foglalkozzunk, és azt a kérdést tárgyaljuk, hogy ezt vagy azt az adónemet hozzuk-e be. Ez benne volt a törvénykönyvben ; azt egyszerűen végre kellett hajtanunk. A végrehajtásra vonatkozólag azonban engedje meg a t. pénzügyminister ur, hogy egypár körülményre figyelmeztessem. Az első az, hogy mi nem tudjuk még pontosan, hogy e jövedelmi adó eredménye mennyi lesz, mert ma még csak Budapestnek és 31 vármegyének adatai állnak rendelkezésünkre. De ha ezen az alapon számítást teszünk, akkor, amint a t. előadó ur is kiszámítja, körülbelül 22 millió korona lenne az, amit ez az adónem jövedelmezne, Ez az én nézetem szerint, talán a pénzügyminister ur nézete is, csekély eredmény. En nem tekintem a czélt, mert az adónál az a fontos, hogy a struktúrája milyen. És ez azért jövedelmi adó, mert a jövedelmen alapszik; hogy mire használják fel, az mellékes. Nevezzék azt bár hadiadónak vagy hadsegélyző adónak, az mellékes dolog, de az igen fontos, hogy milyen a struktúrája és erre vonatkozólag az adatok nem azt mutatják, hogy mi ettől nagyon sokat várhatnánk, Ausztriában erre a kategóriára, a 20.000 koronás és azon felüli jövedelemre esik körülbelül a fele az adó jövedelemnek, a másik fele pedig a többi jövedelmekre esik és ha egészen végrehajtatik ennek az adónak a kivetése, akkor tehát körülbelül 50 millió koronára lehet számitani. De ha a jövedelmi adó az egész vonalon végrehajtatik, akkor nagy anomália a jövedelmi pótadó fentartása. A jövedelmi pótadónak hozadéka pedig 46.200,000 K volt az utolsó évben, tehát a differenczia igen csekély. Ezzel szemben aránytalanul nagy a kellemetlenség, nagyok az aránytalanságok, a súrlódások, a kísértések, a lelkiismereti vajúdás, stb. Máris azt a bajt látjuk, hogy nagy differencziák vannak a bevaUás tekintetében, hogy amint hallottam, olyan emberek maradtak ki, vagy fizetnek igen csekély adót, akiknek nagy adót kellene fizetniök, ellenben az állandó fizetésüek igen erősen vannak megterhelve. A jövedelmi adó karaktere sincs egészen megóva, mert vannak kategóriák, amelyek nem tartoznak jövedelmet vallani, hanem csak adatokat, szóval, nem összegszerűen vallanak. Ez már nem tulaj donképeni jövedelmi adó, mert a jövedelmi adó azért jövedelmi adó, egyéni, személyi adó, mert csak a személyi körülmények tekintetbevételével lehet megállapítani. Hiányoztak is a közegek az adótörvény megfelelő végrehajtására. En az adóigazgatásra vonatkozólag kifogást nem akarok tenni; a közegek mindenesetre megtettek mindent, amit emberileg tehettek, de igen nagy nehézségeik vannak ezen adóknak, pláne a mai körülmények közt való életbeléptetése mellett. És ebből következnek mindenféle bajok. Hallottam, — épen csak a t. pénzügyminister ur informácziójára mondom — hallottam, hogy nagyon furcsa kulcsokat alkalmaznak. Hallottam olyan érvelésről, hogy aki nyilvános tevékenységet fejt ki a közéletben, annak nagy jövedelemmel kell bírnia. Továbbá, hogy a lakbér tízszeresét veszik. Hány ember van, a legmagasabb fokozatokban talán, aki jövedelmének egy tizedrészét fordítja csak lakásra. Átlag, különösen a középosztálynál, egy hatodot lehet számitani. . Azután pedig feltűnő, hogy a törvényes levonásokat nem vették figyelembe. Igaz, a törvény ezt ahhoz a feltételhez köti, hogy a nyers bevétel kimutattatik. De az állandó fizetésüeknél maga a végrehajtási szabályzat mondja, hogy kevés kivételtől eltekintve, ott nincs. Igaz ugyan, hogy aki szellemi foglalkozást üz, annál is vannak kiadások, ezeket tehát az adónál nem lehet számításba venni. Érdekes az Akadémiának legutóbbi értesítője és ebben ez van (olvassa) : »Előadja továbbá az ügyész, hogy a 84.121 K évi jövedelem megállapításánál az adófelszólamlási bizottság az ingatlanokkal kapcsolatos dologi kiadásokat, az 1914-ben lefizetett adókat és a M. Tudományos Akadémia által hadsegélyezési czélra adományozott összegeket figyelembe nem vette«. Nem tudom megérteni, miért nem vette figyelembe. Ilyenek más estben is fordultak elő. Elnök (csenget): Kérnem kell a t. képviselő urat, hogy beszédét fejezze be, a félóra letelt. Földes Béla: Folytathatom ? (Derültség. Felkiáltások : Nem !) Felszólalásomat azzal fejezem be, hogy óhaj-