Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-580

% 580. országos ülés 1915 május 10-én, hétfőn. igazi gyümölcseit, amennyiben ilyenek vannak, az szedi le, aki a háború tanulságait érvényesíteni tudja. Abból a meggyőződésből indulok ki, bogy a jelen törvényjavaslat is. amint azt az előadó ur is jelezte, épen ilyen tanulságnak levonása, amennyiben az 1914. évben történt intézkedések a háború folyamata alatt elégségeseknek nem bizonyultak. Legyen szabad ráutalnom arra, hogy a német birodalmi gyűlés mennyire circumspectusabb volt e tekintetben is mint mi, és pedig azzal a szándékkal utalok erre, hogy kimutassam annak szükségét, miszerint nekünk a tanulságok levonásában talán még egy lépéssel tovább is kellene mennünk. (Halljuk/) A német birodalmi gyűlés 1914 május 20-án, tehát még a háború kitörése előtt, akkor, midőn legalább a mi berkeinkben még a háború szele sem jelentkezett, egy törvényt hozott, amelynek értelmében a ministerium már akkor felhatalmaztatott arra, hogy a jövendő aratásnak reményeit statisztikailag felvegye és egyszersmind már előzetesen is felruháztatott azzal a joggal is, hogy a kitörendő háboTU esetén e készleteket a közélelmezés czéljaira is lefoglalhassa. Mi, t. ház, most, egy évvel hátrább vagyunk, de ez az előttünk fekvő törvényjavaslat mindenesetre egy nagyobb, kvázi diktaturális hatalmat ad a kormánynak, amint ez háború esetén természetszerű dolog, mert minden háború bizonyos tekintetben diktatúrát követel. Az előttünk fekvő törvényjavaslat tehát kibővíti a ministerium jogkörét, az akkoriban létesített korlátokat pedig ledönti. S nézetem szerint ez szükséges intézkedés. De, t. ház, ezentúl a későbbi jövőre is tekintettel kell lennünk és ha a német birodalmi gyűlés a háború kezdete előtt, midőn még kilátás sem volt a háborúra, már olyan intézkedéseket is czélba vett, amelyek nemcsak a hadseregnek, hanem a polgárságnak a megélhetését is biztosítják, akkor, t. ház, szerintem nekünk is meszszebbre kell tekintenünk. Megengedem, t. ház. hogy ez impliczite benne foglaltatik a jelen törvényjavaslatban, és bár azt hiszem, nemcsak én, hanem t. képviselőtársaim is azt remélik, hogy a háborúnak, a mi részünkről való győzelmes befejezése által mihamarább vége lesz, még sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jövő előttünk rejtett könyv és hogy biztosítva kell lernünk afelől, hogy amennyiben a háború tovább is kivan tőlünk áldozatokat, hogyha a mi hős katonáink nagy elszántsággal, bátorsággal mennek a csatatérre a hazát védeni, hogy akkor kötelességüknek ugy felelnek meg legjobban, ha tudják, hogy hozzátartozóik élelmezéséről meg van a kellő biztosítás. Ebben a - tekintetben lehet mondani, hogy Magyarország oly ország, amely még a legmostohább körülmények közt is el tudja tartani a lakos. ságát és ez oly igazság, amelyet nézetem szerint senki kétségbe nem vonhat. Elsősorban agrárállam vagyunk és Magyarország rossz esztendőben is bir annyit termelni, hogy népességét kellően ellássa. De azért, amidőn e törvényjavaslathoz hozzájárulok, annak szükségét belátom, mégis bátor vagyok egy kérdést tenni a t. kormányhoz : Hogy minő intézkedéseket kíván tenni arra nézve, hogy a mi közélelmezésünk is biztosítva legyen ? Van-e nekünk tájékoztatásunk arra, — most már lassan meg lehet tenni, — van-e tájékoztatásunk arra, hogy Magyarország mennyi gabonát fog produkálni, van-e bizonyos tájékoztatásunk arra nézve, mennyi kerülhet ebből külföldre és mennyinek kell okvetlenül itthon maradnia. E kérdésektől függ továbbá az is, hogy a kormány megtegye azokat az intézkedéseket, hogy jövőben a mi közélelmezésünk ne juthasson olyan mizériákba, amelyekben, legalább a városokat tekintve, jelenleg van. Ezt voltam bátor néhány szóval jelezni A törvényjavaslatot magamévá teszem, de kérem a nagyközönség megnyugtatására, hogy bizonyos tájékoztatást kapjunk arra nézve, biztosítékot, hogy a jövőre oly zavarok, aminők most vannak és aminőkről a múlt tárgyalások alkalmával különösen Mezőssy Béla t. képviselőtársam több példát mutatott be, mondom, hogy az ilyen zavarok a kellő időben meg fognak akadályoztatni. A háború minket bizonyos tekintetben a szocziális világba vetett bele. A háborúban minden úgyszólván közérdekké és közügygyé lesz. Es talán azok, akik más körülmények közt erre nem gondoltak, épen a háború által lesznek figyelmessé arra, hogya gazdaság nemcsak magándolog, de közérdek, közügy, amelynek folytatása azért az egész ország érdekét öleli fel magában. Azért, t. ház, igenis a nemzetnek mintegy joga van arra, hogy tájékoztatást nyerjen és biztosítást arra nézve, hogy a jövőben hasonló rendetlenségek, szervezetlenségek e téren ne történjenek. Ez, t. ház, igenis tanulság, amelyet a háborús időből le kell vonnunk, amelyet most kell leszögeznünk ; nemcsak a háború alkalmával közérdek a közélelmezés, máskor is, de máskor nem vettük észre annyira. Ezt a tanulságot nekünk nemcsak a háború idejére kell leszögeznünk, a tanulságot a jövő szocziális fejlődésünk, evolucziónknak is egyik alapdogmájává kell tennünk. Hiszen, t. ház, ha nálunk is megvolna ami Poroszországban megvan, hogy ugyanis vannak " állami közraktárak, ahova a földmivelő ember az ő terményeit elraktározza és előleget kap, ami biztosíték egyszersmind arra nézve hogy nem kell elpocsékolnia terményeit, akkor mi e tekintetben sokkal előbbre volnánk. A mai körülmények szinte arra vezetnek bennünket, hogy a föld termését mintegy állami monopóliummá kell tenni, állami , ellenőrzés alá kell bocsátani, az áUam kötelessége intézkedéseket tenni arra nézve, hogy a földmivelő akár kisgazda, akár nagygazda legyen-az, ne legyen kénytelen a termését elpocsékolni és másodszor az egész ország érdekében fekszik, hogy az a termény, amelyre szüksége van az országnak biz-