Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-595

5.95. országos ülés 1915 deczember 11-én, szombaton. 431 emelni tudjuk. Mondom, még eddig sem fedezi a szükségletet, mert Iiiszen ezen időpontig is gondoskodnunk kell a kamatok megfizetéséről. . . Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni, mert a félóra letelt. (Mozgás balfelöl.) Rakovszky István: Csak a mondat közepén abbahagyni. Jaczkó Pál: Akkor azzal fejezem be beszédemet, hogy az indemnitást természetesen el nem fogadom. Sajnálom, hogy el nem fogadásom indokait fel nem hozhatom, Megkísérlem majd indokaimat a részletes tárgyalás során láegésziteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök." Ki következik ? Kostyál Miklós jegyző: Földes Béla! Földes Béla: T. ház ! Az uj rend által reám parancsolt aforisztikus módon és elliptikus mondatokban leszek kénytelen megtenni azokat a megjegyzéseket, amelyekkel a felhatalmazási törvényjavaslatokhoz hozzá óhajtottam szólni. Sajnálom, hogy ennek következtében felszólalásomnak talán kissé sötétebb aláfestése lesz, de a dolog ökonómiája kényszerit, hogy mellőzzem azokat a pontokat, amelyekben a kormánynyal egyetértek és csak azokra terjeszkedjem ki, amelyeknél a kormány eljárásával és felfogásával szembe kell szállanom Elsősorban rátérek magának az indemnitásnak problémájára. Mi t. i. ezen az oldalon arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy tekintettel a most létesített házszabályokra, amelyek négy napra szorítják a felhatalmazási vitát, nem helyes, ebbe a törvényjavaslatba a felhatalmazással szorosan össze nem függő, ületőleg a felhatalmazáson túlmenő dolgokat felvenni. Ezt az álláspontot tisztán csak a tárgyalási technika szempontjából foglaltuk el; abba a szónokok közül tudtommal senki sem bocsátkozott bele, hogy egyéb okokból szabad-e szorosan oda nem tartozó kérdéseket a felhatalmazási törvényjavaslatba belefoglalni. Ez a kérdés nagyon fontos ; az angol parlamentre vonatkozólag visszamegy 1702-ig, amikor a probléma először merült föl, igaz, hogy elsősorban a költségvetésre vonatkozólag, miután a felhatalmazási javaslat, az indemnitás, a franczia douziémes provisoires tekintetében ritkábban fordult elő; előfordult, de mégis ritkábban, mert azt a nézetet juttatták érvényre, hogy különösen a pénzügyi természetű tárgyakra vonatkozólag bizonyos elnézést lehet gyakorolni. Mellékesen megjegyzem, van egy igen érdekes eset, amely a franczia szenátusban történt, hogy egyszerűen széjjel vették a javaslatot és külön-külön törvények alakjában szavazták meg. De mi nem ebből a szempontból tárgyaltuk a kérdést, nem ebből a szempontból kívántuk a kérdés megoldását, mert. ebben az esetben esetleg bátor lettem volna határozati javaslatot is beterjeszteni. A mi álláspontunk csak az volt, hogy tekintettel a rövid időre és arra, hogy a parlament ritkábban jön össze és bizonyos esetekben a szavazás is meg van nehezítve, az idegen, a fölhatalmazással közvetlenül össze nem függő kérdések kapcsoltassanak ki, vagy valamely egyéb módozat találtassák, például, hogy a tárgyalás meghosszabbittassék. Egy másik pont, amelyre vonatkozólag megjegyzést lehet tenni, az, amire a pénzügyminister ur itten különösen. hivatkozott. Szerinte a jövedelmi adó, amely szintén benne van a javaslatban, szorosan összefügg a költségvetéssel és az indemnitásba annál inkább beletartozik, mert hiszen a magyar költségvetési rend szerint az összes adótörvények- és állami jövedelmekre vonatkozó törvények a költségvetési törvényjavaslatba bevétetnek. Az összefüggést, megvallom, nem tudom látni, mert ha ezt az elvet alkalmaznék, akkor minden állami jövedelemre, illetőleg adóra vonatkozó javaslatot fel lehetne, sőt fel kellene venni a költségvetési javaslatba. De meg vagyok győződve, hogy a pénzügyminister ur ezt nem igy értette, mert ez a minister ur részéről igen kényes állásfoglalás volna, hiszen ez annyit jelentene, hogy ugy, mint Belgiumban, évről évre szavazván meg az adótörvényeket, azoknak érvénye csak erre az időre szól. Meg vagyok tehát győződve, hogy a minister ur nem igy értette, de a megvilágításra használt álláspont nézetem szerint a kérdést nem világítja meg, mert abból, hogy a jövedelmi adó a költségvetéssel szorosan összefügg és hogy a költségvetési törvényjavaslatban adótörvények említtetnek, nem teszi szükségessé azt, hogy az adótörvények a költségvetéssel kapcsolatosan letárgyaltassanak. A javaslatra vonatkozólag és egyáltalában arra az eljárásra vonatkozólag, amelyet most az utolsó időben követtünk, egy különösen közjogi szempontból fontos mozzanat nem kerülheti el figyelmünket, t. i. az, hogy a költségvetések megállapítása a delegáczió összehívása nélkül történt. Én nem azt akarom állítani ezzel, hogy minden intézmény, amely ma nyugszik, ezzel megszűnt vagy hogy ez mintegy bizonyíték volna életképessége ellen, mert hiszen akkor a parlament működése is, amely nagyon döczögős és csak intermittens, fölösleges volna és abból, hogy ma sajtószabadság a szó szoros értelmében nincs, az lenne következtethető, hogy az igy van helyesen. De nem erről van szó. Tudom, hogy az egész ház amúgy is meg van győződve arról, hogy lehetőleg kerülni és csökkenteni kell azokat a bajokat, amelyeket a rendkívüli állapotok előidéznek. A delegáczióra vonatkozólag azonban ilyen aggályok nem jutottak kifejezésre; a delegáczió intézménye, el kell ismerni, határozottan mesterkélt szervezet, amelynek létjogosultsága csak nélkülözhetetlenségében rejlik, már pedig most tények bizonyítják, hogy nem nélkülözhetetlen. (Igaz! Ugy van I balfelöl.) Áttérek ezek után a pénzügyi bizottság jelentésére és egynéhány olyan kijelentésre, amelyet a előadó ur részéről hallottunk. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Nem akarom a pénzügyi bizottság jelentését