Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-594
59í. országos ülés 1915 de< taíatot, amit szereztünk, nem használhatjuk fel ennek az adónak helyesebb és jobb kivetése érdekében, nem szólhatunk hozzá annak az adónemnek az állam érdekét is inkább szolgáló nagyobbmórvü kihasználásához, mert ezeknek az adatoknak és tapasztalatoknak figyelembevétele csak egy novelláris törvény utján való módositásnál történhetnék meg. Nagyon sajnálom, hogy a t. pénzügyminister ur épen akkor nincsen jelen, amikor az ő javaslatát tárgyaljuk, mert ennek következtében talán nem is tehetek olyan megjegyzéseket, amelyek a múlt ülésszakban hozott ezen adótörvénynek novelláris módosítását elősegíthetnék, de mégis felhivom az ő figyelmét két olyan pontra, amely tulajdonképen a végrehajtásra vonatkozik s amely ennek az adótörvénynek eredményeit megnövelhetné. (Halljuk! Halljuk! balfelől.J Az egyik, az, hogy a mostani bevallási ivekben nincs külön rovat a részvénytársaságok igazgatósági, felügyelő bizottsági stb. tagjaínak jutalékára, amiből — nem akarok hosszasan foglalkozni vele, csak épen megemlítem — nagyon sok visszásság származhatik. Tessék tehát a bevallási iveken az ilyen jutalékokra külön rovatot nyittatni. A másik dolog, amit a t. minister ur figyelmébe ajánlok, az — s ez szintén csak a végrehajtásra vonatkozik — hogy, mint a lapokból is olvashatjuk, egyes nagy pénzintézetek az ezen részvénytársasági jutalékokra • kivetett hadiadót igazgatósági, felügyelőbizottsági stb. tagjaik helyett maguk akarják megfizetni. Ehhez semmi közünk, nem tartozik ránk, nem szólhatunk bele. (TJgy van! balfelöl.) Ha a részvénytársaságok ajándékozni akarnak, ám tegyék, de hogy ez az adójövedelem hátrányára történjék, az ellen tiltakoznunk kell, s ezért már eleve is bátor vagyok kérni a t. minister urat, adjon ki utasítást az ő adókivető közegeinek, hogy a részvénytársaságok által fizetendő ilyen adókat, — mivel azt az illető igazgatósági, felügyelőbizottsági stb. tagoknak kellene megfizetniök •— számítsák hozzá az illetők jövedelméhez és adóztassák meg azt is. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, hogy ha itt lenne a t. pónzügyminister ur, megszívlelné ezeket, és nagyon sajnálom, hogy távol van, amikor pedig el lehetett készülve arra, hogy ilyen fontos észrevételek is fognak tétetni. (Felkiáltások jobbfelöl: Majd elolvassa!) Különben, t. ház, ennek az adótörvénynek a bekapcsolása még törvényhozási technikai okokból is nagyon visszás, mert mig az indemnitás hat hónapra szól, addig az adó tekintetében nem hat hónapra, hanem az egész évre szóló intézkedés foglaltatik benne, eltekintve attól, hogy — ismétlem — egy csomó módosítás is eszközöltetik a törvényben. Ez a körülmény is a bekapcsolás ellen szól. Egészen hasonló keretbe tartozik — és evvel sem foglalkozom hosszasabban, mert mások czember 10-én, pénteken. 407 is hangsúlyozták, csak a kép teljességéért említem itt fel — az ágyugyárra vonatkozó intézkedés. Az ágyúgyár külön törvény által állapíttatott meg; ha tehát itt ezen törvény módosításáról van szó, akkor ez is külön törvény keretébe és semmi esetre sem az indemnitás keretébe tartozik. Ez is sokkal távolabb áll az indemnitástól, mint a tisztviselőkre vonatkozó intézkedés. Epén igy vagyunk az 1888 : IV t.-cz. módosításával, amelyet, ha jól emlékszem, a bizottság által előterjesztett javaslat 13. §-ában, a régi javaslat pedig — gondolom — 16. §-ában eszközölt a minister ur. Mert hiszen a viczinális törvény módositása talán csak szintén nem az indemnitás keretébe való, hanem az is külön törvényre tartozik. Egy rendes költségvetés keretében, ahol az alapos megvitatás még sincs annyira korlátozva, talán inkább lehetne mindezt elnézni. De az lehetetlen, hogy midőn az indemnitással foglalkozunk, akkor ebbe belefoglaljanak mindenféle más tárgyakat, mert igy mindenfélét belefoglalhatnak és a legfontosabb kérdéseket négy nap alatt kellene elintézni, amelyekre nézve minden alapos tárgyalás nélkül jönnének létre a képviselőházi határozatok. A javaslat 14. §-ában van egy utalás az 1915/16. évre előterjesztendő állami költségvetés részletes előirányzatába felvett összegekre. Azt jelenti ez, hogy tényleg legközelebb már egy rendes költségvetéssel méltóztatnak majd a képviselőház elé lépni vagy nem? Nagyon örülnék, hogyha ezt jelentené, de akár ezt jelenti, akár nem, ki kell fejeznem azt a határozott követelményt a ház ezen oldaláról — és azt hiszem, hogy ezt ismét az egész ellenzék nevében . tehetem meg —, hogy igenis elvárjuk, hogy a kormány a legközelebbi alkalommal, ugy amint az a többi államokban történik, rendes költségvetéssel lépjen a ház elé. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Eltekintve attól, hogy a. parlamentáris budgetjog megkívánja azt, hogy ne operáljunk és kormányozzunk folytonosan, félévről-félévre szóló indemnitásokkal. még más szempontok is irányadók e részben. T. i. maga a törvényjavaslat is eszközöl némely intézmények tekintetében fejlesztést. Itt van mindjárt az ágyúgyár fejlesztése, a viczinális törvény módosítása. Ez mutatja, hogy arra szükség van, hogy még a háború alatt is vannak egyes intézmények, mely ekokvetlenül továbbfejlesztendők. Ha ily körülmények között nincsen rendes költségvetés, akkor épen ezen fontos intézmények, amelyek továbbfejlesztése pedig az államélet szempontjából nélkülözhetetlen, továbbfejlődésükben megakasztatnak. (Ugy van! balfelöl.) Ezen szempontból is, de ettől eltekintve a budgetjog szempontjából is okvetlenül szükséges ezt a követelményt felállítanunk, hogy a legközelebbi alkalommal már teljesen részleges költségvetéssel állhassunk szemben és ne pusztán indemnitással. (Élénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.)
