Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-594

59é, országos ülés 1915 t saságot, azon az alapon, hogy a társaság tőkéjének felét az állam adja, teljesen állami kezelés alatt lesz és megvalósítottuk azt, ami,az ellenzéki vezérférfiaknak akkor nagyon tetszett és ami ellen t. barátomnak, a földmivelésügyi minister urnak, nagy aggályai voltak. Bevallom, hogy az események neki adtak igazat, épen velem szemben, aki ezeket az aggályokat nem osztottam. Mig t. i. ő azon az állásponton volt, hogy kizárólag ennek az egy-szervnek adassék bevásárlási jog, addig épen az ellenzéki vezetőférfiakkal való tárgyalások során és ezen tárgyalásokból szerzett impressziói alapján engedett a t. földmivelésügyi minister ur a tekintetben, hogy r

másoknak is adassék bevásárlási jogosultság. És ha ma bizonyos bajok vannak, ezek a bajok részben — beismerem, habár én is ezen a nézeten voltam — ennek tulajdonitandók. De, mondom, akkor az ellenzék legfőbb gondja mindig az volt, mindig abból a szempontból bírálták a mi általunk felvetett intézkedéseket, hogy a gazdaközönség majd el tudja-e adni a terményeit. Ebből a körülményből tehát nem lehet vádat kovácsolni a kormány ellen. Ez a joélda egy igen érdekes példa. Elismerem, hogy tévedtem, hogy az események nem adtak igazat az én felfogásomnak, de másrészt ez a példa azt is mutatja, hogy nagyon sokszor épen azok, akik ma kritizálnak, ha a cselekvés őrájuk hárult volna, sokkal nagyobb hibába estek volna, mint mi. Ebből nem akarok semmi vádat sem emelni ellenük, csak konstatálom, hogy ez igy van. Méltóztassék elhinni, hogy mi igyekszünk megoldani a feladatokat, egyszersmind nagyon tudatában vagyunk annak, hogy gyengén sikerült megoldanunk. De a mi viszonyaink között, ahol a közönség részéről a kormány-intézkedések egyáltalában nem részesülnek abban a támogatásban, amelyben részesülniök kellene, azt hiszem más sem tudná ezeket a kérdéseket sokkal jobban megoldani. Tisztelettel kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést egy órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Almásy László jegyző: Hreljanovic Guidó! Hreljanovic Guidó: (Néhány horvát szó után.) A következő nyilatkozatot vagyok bátor tenni. (Halljuk! Sálijuk!) Gróf Tisza István igen t. ministerelnök urnak a tegnapi ülésben elhangzott szavainak hatása alatt, amelyekben készséges előzékenységet tanúsított a horvát képviselők kívánságai iránt, amelyekkel országunk közjogi helyzetéeczember 10-én, pénteken. 405 nek megbirálásában ismételten a törvényes alapon való álláspontját dokumentálta, van szerencsém elsősorban a legnagyobb elismeréssel megállapítani, hogy az igen tisztelt ministerelnök urnak a kis czimer kérdésének elintézése tárgyában kifejtett álláspontja teljesen megfelel azon alaptörvénynek, mely a két ország közötti helyzetet rendezi és amely törvénytől a kis czimer iránti jelen intézkedések eltérnek. E kérdésnek törvényes alapon, a regnikoláris bizottság utján való rendezése ugy az igen tisztelt ministerelnök ur, valamint saját meggyőződésünk szerint is avval az eredménynyel fog járni, amelyet a Szent István koronája összes országainak érdekében mindnyájan óhajtunk, s mely által megszilárdul a köztünk fennálló testvéri viszony (Elénk helyeslés.) amely főleg a mai időben a további együttes, egészséges és eredményes fejlődésnek legjobb biztositéka leend. Tegnap kijelentettük, hogy teljes bizalommal elvárjuk, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur ebben a kérdésben, melyet gróf Pejacsevich képviselőtársam részünkről felhozott, utat és módot fog találni arra, hogy a mondott sérelem orvosoltassék. Az igen tisztelt ministerelnök ur erre olyan nyilatkozatot tett, amely közjogi szempontból teljesen megfelel a követelményeknek, miért is ezen nyilatkozatát a legnagyobb elismeréssel tudomásul veszszük. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) gróf Tisza István ministerelnök urnak ezen testvéri szívből jövő, messzelátó államférfiúi képességét tanúsító nyilatkozata Horvátországban az őszinte elismerés érzését fogja kiváltani s meg fogja szilárdítani a hitet a két testvérnemzet közti eredményes összeműködésben, s igy teljesen megindokolta azon bizalmunkat, amelyet a ministerelnök ur iránt tanúsítottunk, miért is kijelentem, hogy ugy én, mint horvát képviselő társaim is az előterjesztett indemnitási javaslatot meg fogjuk szavazni. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Ki következik? Almásy László jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: Bár némi ismétlésekbe vagyok kénytelen bocsátkozni, mégis kötelességem avval a felfogással szemben állást foglalni, amely az indemnitási javaslattal való állandó operálásban és e javaslatba mindenféléknek belekapcsolásában nyilatkozik meg, mert hiszen én voltam az első, aki ezt már a javaslatnak naj>irendre tűzésekor szóvá tettem. (Ugy van! balfelöl.) T. képviselőház! Lehetetlen hogy ma, amikor a háborúnak tizenhatodik — tizenhetedik hónapjában vagyunk, megnyugvással fogadhassuk azt, hogy ismételten indemnitással és nem rendes költségvetéssel állunk szemben. (Ugy van! balfelöl.) Az indemnitásnak csak rendkívüli esetekben van helye, amikor meg lehet indokolni, hogy kellő időben nem lehetett költségvetést