Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-594

59k. országos ülés 19Í5 i viselő ur ellentétben Serényi Béla gróf t. barátommal, aki nagyon optimista volt, inkább peszszimistának mutatkozott. Őszintén megvallva, a jövőt illetőleg én semmiféle jóslásokba nem bocsátkozom. Ez a háború, amely katonai téren olyan meglepetéseket produkált, amilyeneket a háborúnak nemcsak méretét, hanem egész lefolyását tekintve, senki előre nem láthatott, azt merném mondani, közgazdasági téren még nagyobb meglepetéseket hozott. De azok a meglepetések, amelyeket a háború közgazdasági téren hozott, azt hiszem, eltörpülnek majd azok mellett a meglepetések mellett, amelyeket ez a háború a béke helyreállta után fog hozni. Ismétlem, semmiféle jóslásokba nem akarok bocsátkozni. Őszintén megvallva, inkább hajlanék a pesszimisztikus, mint az optimisztikus felfogás felé, még pedig azért, mert — hiszen a t. képviselő ur nagyon helyesen mutatott rá — az a nagy p'énzbőség, amely most van, korántsem jelent közgazdasági értelemben gazdagságot s inkább hajlom a pesszimisztikus felfogás felé, mert azt látom, hogy e háború következtében s különösen minél tovább fog ez a háború tartani, a termelés elemeiben és a termelés különböző faktorainak egymás közötti arányában olyan óriási eltolódások állanak elő, hogy jóformán el sem tudja az ember képzelni, hogy a béke helyreállta után miként fog előállani a termelés különböző tényezői között az a szükséges harmónia, mely a közgazdasági élet nyugodt menetét biztosítja. Másrészt azonban azt látjuk, hogy közgazdaságunk a háború alatt olyan óriási elaszticzitást mutatott, hogy azt kell mondanunk, hogy ha ilyen csoda megtörtént, akkor egy második csoda mindig megtörténhetik s bizhatunk abban, hogy a helyzet kedvezőbben fog alakulni, mint ahogy ma tisztán teoretikus alapon ezt ma magunk előtt elképzelhetjük. Az a nagy elaszticzitás, melyet közgazdaságunk a háború alatt mutatott, mindenesetre igen kedvező jelenség. És itt ki kell térnem Rakovszky István t. képviselő urnak a nagybankok ellen intézett támadására. Én felállítom azt a tézist, hogy ha nálunk a nagybankok szervezete nem lett volna olyan, mint amilyen és nagybankjaink nem állottak volna a helyzetnek azon a magaslatán, amelyen voltak, akkor közgazdaságunk ezt az elaszticzitást korántsem lett volna képes felmutatni. Mindig helytelennek tartottam, de különösen helytelennek tartom a mai viszonyok között, nagybankjainknak tisztán pártpolitikai szempontból vagy osztálykülönbség szempontjából való — azt az indokolatlan támadását, melyben a t. túloldal egyes tagjai önmaguknak tetszelegnek. Én magam igen gyakran mondtam és vallom ma is azt, hogy sajnálatos közgazdasági jelenség az, hogy nálunk a bankok működése nagyobb térre terjed ki, mint más kulturállamokban. Ezt én KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. eczember 10-én, pénteken. 401 bajnak tartottam mindig ós nem átallom ezt beismerni ma sem. (TJgy van! a baloldalon.) De nagyon méltóztatik tévedni, ha ezért a bankokat méltóztatnak okolni. Oka ennek a mi közgazdasági indoleneziánk, közönségünknek közgazdasági inicziativában való hiánya, (TJgy van ! jobbfelöl.) ugy hogy a bankok e tekintetben igen nagy hézagot pótolnak. A bankok nem veszik el a működési teret olyanoktól, kik azt náluknál jobban tölthetnék be, hanem igenis ellátnak olyan működési területet, amelyen, én vagyok az első, aki azt vallom, hogy helyesebb volna, ha mások működnének, amelyet azonban közgazdaságunk fejletlensége folytán ezidőszerint mások el nem látnak. Épen ezért különösen ma. amikor a hadikölcsönök igen jelentékeny sikere nagyrészt tulajdonitható igen kitűnő bankszervezetünknek és bankjaink szervezettségének, igazán méltánytalan a nagybankok ellen olyan támadást intézni, amely objektíve semmiképen sem indokolt. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék széjjelnézni, méltóztatik látni azt a különbséget, mely a háborús kiadások előteremtése tekintetében az ántántállamok és a középeurópai szövetség között fenáll s amely különbség már nagyon sokszor megvitatás tárgyát képezte a napi sajtóban. Ennek a különbségnek oka az, hogy a németországi, az ausztriai és a magyar bankszervezet sokkal tökéletesebb, mint a francia vagy az angol bankszervezet. Azok, akik közgazdasági téren kommunisztikus berendezkedésnek voltak hívei, azt hiszem, ennek a háborúnak folyamán ábrándjaikból meglehetősen kiábrándultak, mert láthatták, mi az ha a közgazdasági életnek természetes 'Vérkeringését állami adminisztratív intézkedések kénytelenek pótolni, aki pedig a közgazdasági élet mai kapitalisztikus rendszerének hive vagy nem tud helyette jobbat javasolni, az nézetem szerint nagyon helytelenül teszi, ha a nagybankoknak méltó befolyását ebben a kapitalisztikus rendszerben el nem ismeri. Természetesen, ahol vannak — ha vannak — helytelenségek vagy kinövések, azok megszüntetendők. Hiszen az a törvényjavaslatom, amely a t. túloldal részéről olyan nagy ellenzéssel találkozik, nem is azért, mert tárgyilag nem találják helyesnek, hanem azért, mert jiolitikai indokokat tulajdonítanak neki, a pénzintézeti központról szóló törvényjavaslat épen arra van hivatva, hogy ezen a téren egészséges viszonyokat teremtsen, anélkül, hogy a nagy pénzintézeteknek, amelyek feladatköre egészen más, mint ezé a pénzintézeti központé, működési körét érintené. Visszatérve a t. képviselő urnak a jövőt illetőleg kifejtett nézeteire, hogy mik a teendők — hát bocsásson meg a t. képviselő ur, teljesen aláírom, amit méltóztatott mondani. De egy kicsit ugy tűnik fel nekem, mintha a postatakarékpénztári díjnok, gondolkozva jövő sorsáról, elhatározza, hogy ő ugy akar élni, 51