Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-594

396 594. országos ülés 1915 deczember 10-én, pénteken. mányzati rendszer egyebet sem tesz, mint lesi, hogy manna lehulljon az égből. Azok a kor­mányzati rendszerek, amelyeknek én tagja voltam, békében is csináltak egyebet és nemcsak lestek, hogy a manna lehulljon az égből. Ugylátszik, a t. képviselő ur olyan kormányrendszernek volt a tagja, amely talán nem csinált egyebet. (Élénk derültség jobbfelől. Nagy zaj a baloldalon.) Szterényi József: Ugyanabban a rendszerben benne volt a minister ur is, mint én ! Teleszky János pénzügyminister: Bocsánatot kérek, én a pénzügyministeriumban dolgoztam Ott pedig akkor sem lestek, hogy lehulljon a manna az égből. (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Bartos János képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben lenni. Teleszky János pénzügyminister : # Én azt hi­szem, a kereskedelemügyi ministeriumban sem lestek a mannát akkor sem, hanem akkor is dol­goztak. Da arról meg biztosithatom a t. képviselő urat, hogy ma föltétlenül dolgoznak az egész vo­nalon, nagyon komolyan ! Egy hang (a baloldalon) : Nem a kormány érdeme ! Teleszky János pénzügyminister: Én egy szó­val sem mondtam, hogy a kormány érdeme. Egy­általán, érdemeket nem arrogálok sem a magam nevében, sem ministertársaim nevében, erre mi sohasem utaztunk. Rakovszky István : Ez igaz ! (Élénk derültség a baloldalon.) Teleszky János pénzügyminister: A t. kép­viselő ur nem. egészen jól méltóztatik disztingválni; én nem azt mondtam, hogy nem igyekeztünk ér­demeket szerezni, hanem azt mondtam, hogy nem arrogálunk érdemeket. (Élénk helyeslés a jobbol­dalon. Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget). Teleszky János pénzügyminister: Mindössze három konkrét ügyet emiitett fel a t. képviselő ur, mint olyat, amire rámutat, hogy a közigazgatás vagy a kormányzat hiányzott és nem tette meg szükséges intézkedéseit. Ezen konkrét ügyek egyike a lengyelországi kivitel kérdése, amelyre nézve közvetett utón azt az informácziót kapta a had­vezetőség részéről, hogy magyar czikkek részére kiviteli engedély nem adható, mert a pénzügy­ministerium nem válaszol. Én nagyon szivesen bemutatom a t. képviselő urnak a pénzügyministeriumban erre vonatkozólag folytatott tárgyalásokat. Ott egy napig ezek az akták el nem hevertek. Igenis, volt eleinte egy nézeteltérés a hadvezetőség és a magyar pénzügy­ministerium között a tekintetben, hogy a had­vezetőség azon az állásponton volt, amelyet Ausz­triában megcsináltak és ezért lett ott a kérdés hamarabb elintézve, tehát azon az állásponton volt, hogy konczentráltassék a kivitel, hogy kiviteli en­gedélyt ne kaphassanak egyes felek, hanem, hogy a kiviteli engedélyek Magyarországból, épugy, mint Ausztriából csak egy konczentrált fórum részérc legyenek adhatók és állapitsa meg, hogy kit része­sítsen a kivitelben. Ezt ebben a formában én elfo­gadhatónak nem találtam (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) hiszen nem szükséges bővebben magya­rázni, hogy miért. Ennélfogva hosszabb tárgyalás szüksége merült fel, amig meg volt található a mód arra, hogy eloszlassa egyrészről a hadvezetőség jogos aggályait, másfelől pedig érvényre juttassa a magyar kormánynak ugyancsak jogos álláspont­ját. Én legjobban szerettem volna, ha e tárgyalá­sok nem váltak volna szükségessé. De azzal tisztá­ban kell lennünk, hogy ennek a monarchiának igen komplikált konstrukeziója sok olyan nehézség elé állit bennünket, amelyek más hadviselő államban nem merülnek fel. Ezeket a nehézségeket mi igyek­szünk lehetőleg eliminálni; igyekszünk egyáltalán az elvi álláspont és a jogos magyar érdekek meg­óvása mellett ahol lehet, a lehető koncziliánssággal minél gyorsabb megoldásra jutni. Hogy esetleg bizonyos frikeziók merülnek fel és ennek folytán bizonyos idő múlik, az természetes, ezt senki meg­akadályozni nem képes, legfeljebb ha arra a kényel­mes, de a mi szempontunkból igazán nem kívána­tos álláspontra helyezkednék, hogy a jogos magyar érdekek másodrendüeknek tekintendők és simán át kell esni az ügyön. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik konkrét vád, amelyet a t. képviselő ur felhoz, a balánbányai és almasennyei rézbányák kérdése. A balánbányai rézbányák még 1908-ban szűntek meg. Szterényi József (tagadólag int). Teleszky János pénzügyminister: Én igy tu­dom, de mindegy; azonban utolsó évi termelé­sünk 4000 métermázsa 35%-os réz volt. Ez a had­sereg egy-két napi szükséglete. Az almasennyei bánya termelése szintén csak két ezer és egyné­hány métermázsa volt, szintén 35%-os réztar­talommal. Aki tudja, hogy milyen nagy munkába kerül egy felhagyott bányának üzembehelyezése (Igaz ! Ugy van! jobbfelől.) és aki tudja azt, amint a t. képviselő urnak tudnia kell, hogy ma minden ipari berendezés a legegyszerűbb gépnek beállítása, a legegyszerűbb felvonógépek és eszközök retabli­rozása milyen nehézségekbe és milyen óriási munkába kerül, (Igaz ! Ugy van !) az igazán nem csodálhatná, ha ezeknek a bányáknak müvelése most, a háború során elmaradt volna. Még akkor sem csodálhatná, ha az állam kezelésében volnának és az állam elhatározásából nem müveitettek volna. Én nem akarok részletekre kiterjeszkedni, de föl kell mégis emlitenem. hogy az állami bánya­munkások egy jelentékeny része is hadbavonult, a bányatisztviselők egy igen jelentékeny részét is hasonló okból nélkülözni vagyunk kénytelenek s a hadvezetőség csak a legutóbbi időben helyez­kedett arra az álláspontra, hogy ezeknek vissza­bocsájtása és szabadságolása indokolt. Ismétlem, nem akarok részletekre kiterjeszkedni, de azt is fel kell hoznom, hogy ilyen körülmények között is igyekeztünk az összes állami bányák teljesitő­képességét lehetőleg még fokozni. De ezeknek az emiitett bányáknak teljesítőképessége oly csekély,

Next

/
Oldalképek
Tartalom