Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-594

390 59í. országos ülés 1915 háborúban kell készülnünk a béke szükségeire. Itt az ideje, t. haz, hogy foglalkozzunk azokkal a kérdésekkel, amelyek jövő gazdasági berendezkedéseinknek legfontosabb tényezőit fogják képezni. Igenis, t. minister ur, konczepczió kell hozzá; nagy konczepczió az alkotásokban s nemcsak egyoldalú finánczpolitika, amelyre kényszeríti a kormányt a helyzet. De a másik oldalon — és talán ez paradoxnak tűnik fel egy súlyosabb gazdasági helyzetben — egy nagyszabású beruházási programm szükséges. Nem építési beruházásokat értek, nehogy félreértés legyen itt köztünk ; ez kisebb kérdés, én nagyobb kérdést értek alatta : nagyszabású beruházásokra van szükség a gazdasági élet terén, a mezőgazdaságban egyrészt és az iparban és közlekedésben másrészt. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék megnézni, t. ház, hogy mit csinált Németország a háborúban. (Halljuk!) A hadifoglyok segélyével Németország havonként 100.000—120.000 kat. hold uj termőterületet, szántóföldet szerez a birodalomnak és a német kormány benyújtott a törvényhozásnak egy tervezetet, amely szerint a háború tartama alatt az eddig parlagon hevert földek, tőzeg stb. területek szántóföldekké való átalakitása által 1%—2 millió hold uj szántóföldet teremt. És hogy mit jelent ez Németországban, t. ház, amely egyedül búzában több mint 400 millió márka behozatalra van utalva, amelynek bevitele gabonában és a gabona négy nagy főfajtajában 60—61 millió métermázsa évenként, azt felesleges számokkal részletesebben indokolni. Anglia a háborúban a legutóbb kiadott parlamenti jelentés szerint 150.000 hektárral növelte a maga szántóföld-területét, ami több mint 20%-'a az angol szántóföldnek. Erről-a helyről voltam bátor 1911-ben az akkori t. kormány figyelmébe ajánlani a földgázról szóló javallat kapcsán egy eszmét, hogy az állam vegye kezébe a nitrogénsalétrom gyártást, azt a nagy czikket, amely azóta fokozottabb jelentőséggel bir. És most mit látunk, t. ház ? A német birodalom két ily vállalat létesítésére 125 millió márkát fordit, hosszú lejáratú, majdnem mondhatnók, kamatmentes kölcsön alakjában, azért, hogy az eddigi chilei salétromszükségletet otthon pótolhassa, és jövőre, az indokolás szerint, a német mezőgazdaságnak olcsóbb műtrágyát nyújtson, mint ahogy eddig a tengeren túlról behozott műtrágyát adhatta. Es méltóztassék elolvasni a német birodalmi kanczellárnak tegnap a birodalmi gyűlésen tartott nagy beszédét azokról az intézkedésekről, amelyeket a német birodalom az elfoglalt területeken máris tett ; nem á saját területén, hanem az elfoglalt, megszállott területeken. Nagyon boldognak érezném magamat, (Halljuk! Halljuk!) ha a t. kormány is abban a helyzetben volna, és pártállásom daczára készséggel vállalkoznám a leggyönyörűbb dithirambusok zengésére, ha minket is tájékoztatna, csak hozzávetőleg, aránytalanul kisebb 'czember 10-én,pénteken. mértékben tett oly intézkedésekről, amelyek a hazai közgazdasági élet fejlesztésére történtek. (Mozgás.) Én elsősorban a jövő gazdasági helyzet, nem a pillanatnyi, de a messzebbremenő gazdasági helyzet megjavítására -— és ezzel állami pénzügyeinket is megjavitanók — egy nagyszabású mezőgazdasági politikát tartok szükségesnek. (Helyeslés.) Ha, t. ház, Németország termésátlagait — nem fogom velük a t. házat ismételten fárasztani — elérhetnők, akkor ugyanazon a területen értékben körülbelül egy milliárd koronával többet termelhetnénk, mint amennyit Magyarország eddig termelt. Igaz, hogy az a munka, az a atervszerü, rendszeres komoly munka kellene hozzá, amelyet Németországban látunk, amelynek csak egy klaszszikus példáját legyen szabad felemlitenem, (Halljuk! Halljuk!) amely kulcsát adja annak, hogy hogyan tud a német indusztria, a német termelés óriási előnyöket szerezni versenytársaival szemben. Példámat a német czukoripar köréből veszem. 1870—7I-ben egy kilogramm kész czukorhoz Németországban 11.6 kilogramm czukorrépa kellett és a német mezőgazdaság, a czukoriparral karöltve, odafejlesztette a német répatermelést, hogy 1910-ben ez a 11.6 kilogramm már leolvadt 6.08 kilogramm répára. És mig 1870—71-ben egy hektár répaterület czukorhozama 21 mm. volt, addig 1910—11-ben ez a 21 mm. felemelkedett 52 mm.-ra. Itt van, t. ház, kulcsa a német gazdasági élet nagy energiáinak. A mi czukoriparunk is fejlődött, de egyáltalán nem ilyen arányban, össze sem lehet hasonlitani; ugy tudom, hogy felényivel sem annyira, mint a német. Polónyi Géza: Mert közös vámterület van! Szterényi József: A közös vámterületnek ehhez semmi köze sincs. (Ugy van! a középen.) Polónyi Géza : Hát a sur-taxe — az semmi ? Szterényi József: Az épen nem a vámterület közössége, ez egy elkülönítési jelenség. Itt munka kell és tudás, erő és akarat. (Ugy van ! a középen.) Nem a vámkérdés játszik itt bele, hanem rendszeres, a gyermektől az aggastyánig az élet minden fokozatán keresztülvitt czéltudatos munka, amely, sajnos, mondjuk ki nyíltan, nálunk a legtöbb vonatkozásban nincs meg. Polónyi Géza: Önálló vámterületen nem lehet dolgozni ? Szterényi József Ezt nem mondottam ; engedelmet kérek, a t. képviselő ur mást akar belemagyarázni szavaimba. Én csak az összefüggést a vámterület és a czukorrépatermés eredménye közt jellemeztem. T. ház! Nem tartom magam illetékesnek, hogy a többtermelés kérdésében részletesebben foglaljak állást; egy azonban meggyőződésem: az, hogy ez a munkán és szaktudáson kívül, a munkához való nevelésen kívül, amely nálunk hiányzik, egyúttal pénzkérdés is. Mert a magyar mezőgazdaság nem rendelkezik azokkal a tőkékkel, sem a befektetéshez, sem pedig az üzemhez,